Nő a szegénység, egyre több a hajléktalan - Erdély

a világból

2011. február 25. péntek, 11:09

Írta: http://www.erdely.ma

0 Hozzászólások

Idén a télen a nagyváradi Téglagyár (ma Gutenberg) utcai hajléktalanszállón, mint tavaly, tudtuk meg Ferencz Istvántól, az intézmény vezetőjétől. Nyolcvan személy éjszakázik a menhelyen, de sokan közülük napközben is ott tartózkodnak.

A recesszió okozta munkanélküliség azokat sem kímélte, akik az építőiparban vagy a mezőgazdaságban találtak eddig munkát maguknak, ugyanis nagyon sok váratlanul munkanélkülivé lett ember nem tudott már albérletet fizetni, s emiatt utcára került, magyarázta Ferencz. A kilencvenes évek végén kevesebben kértek szállást a menhelyen, azonban 2005-től kezdve egyre több ember vált hajléktalanná Bihar megyében is. S a helyzet egyre rosszabbodik. Több kisgyerekes személy is jelentkezett idén a szállóra, legutóbb egy fiatal pár, akik élettársi kapcsolatban élnek, s egy másfél-, illetve egy háromesztendős gyerekkel laknak az utcán, csövek mellett, parkokban több mint egy éve. A szabályok értelmében kisgyerekeket nem tudnak befogadni a hajléktalanszállóra, azonban ha a szülők kérik, segítenek elhelyezni a kicsiket a számukra létrehozott menhelyeken.

A Bihar Megyei Társadalom- és Gyermekvédelmi Igazgatóság közreműködésével több esetben sikerült ideiglenesen állami gondozásba vétetni hajléktalanok gyerekeit, azonban akadnak olyanok, akik elutasítják ezt a lehetőséget, inkább kiteszik a nyomornak, esetenként akár a fagyhalál veszélyének is a kicsinyeket. Ferencz és munkatársai tegnap is kerestek egy hajléktalan párt, akik a lakossági bejelentések szerint kéthónapos csecsemőjükkel együtt alusznak a szabad ég alatt a városszéli csövek „védelmében”, s nem hajlandók elfogadni a szociális intézmények segítségét, veszélyeztetve ezzel a gyerek életét is.

A menhely vezetője elmondta, tekintettel a zord időjárásra, az elmúlt hetekben mindenkit befogadtak éjszakára, azokat is, akik nem váradiak, esetleg nem is a megyéből vannak, még a felett is szemet hunytak, ha netán részegen érkeztek a szállásra. Az alkohol külön probléma a hajléktalanszállókon, ugyanis nagyon sok otthontalan, állástalan ember menekül az italhoz, mivel kilátástalannak véli életét. Pár nappal ezelőtt egy sajnálatos tragédia is történt itt, tudtuk meg. Egy 46 esztendős, már „bennlakónak” számító férfi, D. Tibor, aki a hajléktalanszállón ezermesterként és szerény, barátságos emberként volt nyilvántartva, alkalmi munkához jutott, s az így megszerzett pénzzel beült inni a kocsmába.

D. Tibornak ugyanis ez volt az egyetlen gyenge pontja, mesélte megindultan Ferencz István. Kitűnően értett a villanyszereléshez, intelligens volt, sőt sokat olvasott is, azonban az alkoholról nem tudott lemondani. A tragédia estéjén D. Tibor berúgott, s szokása szerint le akarta rövidíteni a szállóhoz vezető utat, hátulról közelítve meg az épületet. Szerencsétlen módon elesett, megütötte magát, s eszméletét vesztette, így reggelre, mire megtalálták, már annyira kihűlt, hogy a helyszínre riasztott mentősök nem tudták megmenteni. Nem igaz, amit egyes helyi médiumok állítanak, nyilatkozta lapunknak Ferencz István, miszerint a férfit nem engedték be a szállóra, mert ittasan érkezett. D. Tibor ismert és kedvelt lakója volt a Téglagyár utcai menhelynek, akit a portás bármikor beengedett, még olyankor is, ha az esetleg felöntött a garatra, ugyanis a szerencsétlenül járt férfi ha ivott sem volt agresszív vagy kötekedő. „Hosszú évek óta foglalkozom hajléktalanokkal, azonban kevés olyan emberrel találkoztam köztük, mint D. Tibor” – mondta a menhely vezetője. – „Nem tartom túlzásnak, ha azt mondom, valahogy barátok is voltunk, így nagyon megrázott ez a tragikus eset. Főleg, hogy akadtak tévériporterek, akik azt állították, hogy azért történt meg a baj, mert mi kizártuk Tibit.

Ki merem jelenteni, s le is lehet ellenőrizni, hogy senkit nem zárunk ki a hideg téli éjszakákon, még akkor sem, ha esetenként szabályt kell szegnünk. De az emberélet mindennél fontosabb, akkor is, ha hajléktalanok, csavargók életéről van szó. Munkatársaimmal jelenleg is terepezünk, fogadjuk a lakosság bejelentéseit, és a nehéz körülmények ellenére megpróbálunk segíteni a fedél nélkül maradt személyeken.”

Szőke Mária