Belföld

A Magyar Nemzet csütörtöki cikkében a kölcsöngyerekekkel koldulókra hívta fel a figyelmet. Az apropót egy másfél éves kislány esete adta, akit a fővárosi járőrök mentettek meg, „mikor egy koldusasszony igazoltatása során gyanút fogtak rongyokba bugyolált, sápadt gyermeke láttán”. A gyermek alultáplált, több csontja törött – állapították meg a kórházban, ahová a rendőrök azonnal beszállíttatták. Az OrientPress Hírügynökség azt tudakolta, ki a felelős az ilyen esetekért.

A Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási osztályának helyettes vezetője azt mondja: „Nehéz besorolni bármiféle büntetőjogi kategóriába a hasonló eseteket, mivel a zsarolás és fenyegetés nehezen bizonyítható. Ugyanakkor máris megváltoztatja az adott jogállást, amennyiben a zsarolás esete fennforog. Kriminál-statisztikai adatok nincsenek arról, mennyi gyermek él az utcán vagy koldul mások számára. A szakirodalom nem foglalkozik a kérdéssel, az intézet sem kapott ilyen jellegű kutatásra fölkérést. A rendőrség látóterébe éppen csak néhanap kerülnek a koldulóbandák, illetve a gyerekkoldusok, mivel a koldulás maga nem büntetőjogi kategória – mondja Nagy László Tibor.

Csaknem tíz éve módosították úgy a szabálysértési törvényt, hogy a koldulás kikerült belőle, csupán a gyermekekkel való koldulás maradt elzárással, bírsággal sújtható kategória. Ezt már Gyurkó Szilvia tudományos munkatárs, az ifjúsági bűnözés és gyerekbántalmazás kutatója mondja el hírügynökségünknek.

- Kik és milyen életkorú gyerekekkel koldulnak az utcán?
- Klasszikusan a csecsemőjét, kisgyermekét magánál tartó nővel lehet találkozni az utcán, hiszen a csecsemőkkel könnyebb (el)bánni. A nagyobb gyerekek már szégyellik a kéregetést. Ha viszont a kiskorú önállóan koldul, az nem szabálysértés. Itt kezdődnek a problémák, ezért van kevés információ erről a körről – mondja a szakértő. Ezek a kéregető gyerekek veszélyeztetettek, de csak akkor találkozunk velük, ha hajléktalanok, vagy ha nem járatják iskolába őket a szülők.

- Mi nehezíti a megelőzést, vagy a jelenség megakadályozását?
- Azért nehéz ez a jelenség, mivel – nagyon helyesen – nem büntethető a koldulás. A kényszermunka például már büntető törvénykönyvi tényállás. Az ügy mindenképpen gyermekvédelmi kérdéssé kellene, hogy váljon, és azt a kérdést kellene föltenni minden esetben: hogyan tudok segíteni a családnak, hogy ne szoruljon rá a kéregetésre. Azokban az esetekben, amikor valaki 18 év alattit kényszerít a koldulásra, ott általában a kiskorú is érdekeltté válik a koldulásban, hiszen megfélemlítik, megfenyegetik, s jobban fél akár a szüleitől, mint a rendőrségtől. A koldusok „kiszervezői” azzal is megfenyegethetik, hogy őt magát vagy a családját bántalmazzák, ha feljelentést tesz. Éppen ezért, akik lebuknak, azok legritkábban a szervezett bűnözés tagjai, sokkal inkább a nehéz-sorsú szülők gyermekei kerülnek kézre.

- Mit tehet a gyermekvédelem?
- A gyerekvédelmi rendszer válasza az: pusztán anyagi okból a gyereket a családból kiemelni nem szabad. Ha nincs hol laknia, akkor előbb-utóbb nem készül föl az iskolára, nem ír házi feladatot, kimarad, az utcán megfázik, megbetegszik. Az alapprobléma anyagi, de könnyű egyéb okokat is találni az otthonba vételhez. Azokban a családokban, amelyeket a gyerek tartott össze, az utolsó megtartó erő is eltűnik, ha a gyereket kiemelik onnan. Még mélyebb szegénységbe süllyednek. A gyereknek az állami gondozás ugyan biztonságosabb egzisztenciális szempontból, ám, ha egy gyerek elveszíti a családját, a legritkább esetben tud visszakerülni oda.

- Miben látja az állam feladatát?
- Az állami rendszernek a teljes családokon kell megpróbálni segítenie. Az ellátó rendszer fogyatékossága az, hogy kevés a férőhely az átmeneti otthonokban, így például az anyaotthonokban. Ráadásul, ide rengetegféle problémával kerülhet valaki, amely problémáknak más-és más a megoldása, más és más szervezetek bevonása szükséges hozzá. Egészségügyi probléma miatt is munkanélkülivé válhat valaki, aki egy idő után nem tudja fizetni a lakbért. Lehet a bekerülés oka a bántalmazás, vagy az átmeneti munkanélküliség. Mindehhez a nehézséghez nagyon kevés a férőhely. Az egész nagy puzzle-nek egy kis része a koldulás.
*
Megkérdeztük a kispesti szociális telep igazgatóját, hogyan látja a nehéz sorsú családok esélyeit. A kivételezett helyzetben lévő központban átmeneti gyerekotthon és átmeneti anyaotthon egyaránt működik, ez sokat segít az egyes ügyek felgöngyölítésében, ráadásul pályázaton kívül évi két-három lakásuk is van, ahová el tudják költöztetni a bajba jutott családokat. A családsegítő szolgálat és a gyermekjóléti központ munkatársai napi kapcsolatban vannak. Mint az igazgatónő elmondja: évi 20 kérelmezőből így is csupán 3-at tudnak mindösszesen fölvenni az otthonba. A kérelmező családok krízisben vannak, hajléktalanná váltak vagy lakhatási körülményeik katasztrofálisak. A beköltözők egy vet maradhatnak, hosszabbítással még 6 hónapot, illetve még egyszer hat hónapot kérhetnek. Így általában két évük van a talpra állásra.

- Külföldön mi a gyakorlat? Mit tesz az Európai Unió a koldulás visszaszorítására? - kérdezzük ismét Gyurkó Szilviát, a Kriminológiai Intézet tudományos munkatársát.
- Külföldön szubkultúrája van a gyerekmunkának, pontosabban koldulásnak. Ilyen az autólemosás vagy ha csokit árulnak az utcán, mert ez is kéregetés tulajdonképpen. Magyarországon a kéregető fiatalok legtöbbször idényszerűen láthatók: nyáron, amikor nincs tanítás, aluljárókba csoportosulnak: így a rendőrség vagy más hatóságok számára nincsenek szem előtt. Magyarországon egyébként az utcán élő gyerekek száma relatíve alacsony, így a kizsákmányolásuk is ritka. Olaszország foglalkozott először uniós elnöksége idején a „street children”-jelenséggel, azaz olyan fiatal felnőttekkel és gyerekekkel, akik szüleiktől távol élnek, az utcán. Ebből a kezdeményezésből stratégia is született, amely 1998-ban jelent meg. Ez a stratégia azt mondja ki, hogy távol kell tartani a gyerekeket a kizsákmányolástól. Azután ezt a stratégiát az EU nem vitte tovább. A fókusz most leginkább az erőszakon van, párhuzamosan a gyermekjogok fókuszba kerülésével. A gyermekvédelmen kívül a másik fontos terület, amivel az EU most foglalkozik, a gyermekszegénység. Az ENSZ millenniumi pontjai között kiemelt szerepet kap a gyermekszegénység elleni küzdelem. Magyarországon ezt a harcot mások mellett Ferge Zsuzsa vívja, akinek eredetileg nem is ez a szakterülete, mégis vállalta a kihívást, látva a szükséget.

- Ha a gyerekvédelem tehetetlen, mivel el sem jut hozzá a probléma, akkor ki segíthet?
- A kéregetés leginkább a hajléktalansággal függ össze. A hajléktalan családok gyermekein azonban a családdal együtt kell segíteni. Fontos lenne, hogy az utcára került gyerekek útja ne rögtön a gyámhivatalba, állami gondozásba vezessen, akkor sem, ha gyakran ez tűnik a legegyszerűbb megoldásnak. Az ellátórendszereket, intézményeket kellene anyagilag támogatnia a kormányzatnak, hogy ezek befogadhassák a teljes családokat. Emellett a szociális ellátásnak: a családsegítőknek, iskoláknak, gyerekvédelemnek összehangoltan kellene működnie egészen addig, míg a családok ki nem lábalnak a nehéz helyzetből.

- Ez nem így történik?
- Sajnos nem. Amikor az oktatási intézmény jelezne a gyermekvédelem felé, a család legtöbbször megakadályozza ezt, hiszen félnek attól, hogy a gyereket elveszik. Tehát a probléma legtöbbször el sem jut a szociális intézményekig. A másik nehézség, hogy a különböző intézmények nem hívnak össze esetkonferenciát minden egyes ügyben. Pedig valamennyi gyerekügyet összefüggésében, összetettségében kellene látnia a különböző szociális intézmények képviselőinek. Azonban kevés a szakember, ők is gyakran menekülnek a felelősség alöl, s így hoznak rövid távon üdvösnek látszó, valójában rossz döntést. Mivel az alacsony bérezés és keretszám miatt kevesen vállalják ezt a nehéz hivatást, így a megoldásra fordítható energia is kevés. A szociális szférában dolgozók igen leterheltek.

- Mit tehet a kormány?
- A jogszabályok jók, a jogalkalmazásnak kellene megváltoznia. Például az esetkonferencia összehívásának szorgalmazásával. Ugyan ez az összefogás nem kormányzati feladat, de az anyagi ösztönzés igen. Azon kívül együttes képzésre lenne szükség, hogy az egyes szociális területeken dolgozók pontosan tudják: hol van kompetenciájuk határa, s tudják, ha egy esettel kapcsolatban elérkeztek erre a határra, kitől kérjenek további segítséget: merre haladjon tovább az ügy.
Jobb lenne mindenkinek, ha a félelem helyett a segítségnyújtás öröme motiválhatná a szociális szféra dolgozóit. Sajnos 1997 óta nincs erőforrás a gyermekvédelmi törvény végrehajtásához, s vidéken a helyzet még rosszabb, mint a fővárosban. Nincs idő megfontolt döntéshozatalra, a felelősséget pedig, mint mondtam, nem vállalja senki. Tűzoltás folyik.

Az Országos Rendőr-főkapitányságon a mai nap folyamán nem akadt illetékes, aki levélben küldött kérdéseink alapján szívesen adott volna interjút. Állami részről ezen kívül a most megalakult Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet kérdeztük volna, csakhogy a portás szerint ők az összevonással, azaz az intézmény felállásával vannak egyelőre elfoglalva. Ha ők végre talpra tudnának állni, talán a mélyszegény családoknak is több esélye lenne a túlélésre.

Forrás: Orientpress Hírügynökség

You have no rights to post comments

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2013)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2013 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com