Közterületen élőkről

Belföld

2011. április 12. kedd, 04:36

Írta: Gurály Zoltán

0 Hozzászólások

Szerintem sok egyéb ok mellett azért szűnt meg a közterületen élőkkel szemben tanúsított lakossági tolerancia (ha egyáltalán volt valaha ott ahol most állítólag nincs, vagy ha tényleg megszűnt, ott ahol korábban volt), mert nagyon sok lett a nagyon régóta utcán élő hajléktalan ember. Ez számokkal is bizonyítható. Az F3-as felvétel adatai mutatják, hogy hogyan növekedett Budapesten évről-évre az utcán élők között a több mint tíz éve hajléktalanok aránya:

1999, 12%
2000, 16%
2001, 19%
2002, 20%
2003, 26%
2004, 22%
2005, 24%
2006, 26%
2007, 29%
2008, 33%
2009, 31%
2010, 36%

Úgy tűnik, hogy a helyzet kialakulásáért a politika szociális ellátást (talán nem az ellátókat) is okolja. És ezt a fajta vádat mintha az  ellátók magukra is vennék. Pedig maga a vád úgy hangzik, hogy 1990 óta nem történt semmi. Szerintem fogalmuk sincs, hogy hány ezer ember került azóta utcáról szállóra az utcai szolgálatok segítségével. Ha tudnák, lehet, hogy nem is mondanák ezt, hiszen belátnák, hogy a munka folyik és igenis eredményes. Csak itt is, mint mindenhol máshol van egy bizonyos mértékű hiba, egy olyan réteg, akivel a nagy rendszer nem tud mit kezdeni. Szükséges a korrekcióra. A vádnak tehát az része, amit mi magunkra veszünk, amely arról szól, hogy a szálláshelyek nem szívesen fogadnak be embert az utcáról nem azonos azzal, ami irányunkba elhangzik. Egy kicsit talán öntudatosabban kellene védenünk a mundért. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene tenni a szállón kialakult helyzet javítása érdekében is valamit. De a legfontosabb szerintem, amit tennünk kellene, hogy elindítunk a krónikus fedél nélküliek számára extra szolgáltatást kínáló programot. Ilyet már csináltak Londonban, létezik leírása, és szerintem adaptálható lehetne, ráadásul lehetne kombinálni társadalmi érzékenyítéssel is.


2011. április 12.

Gurály Zoltán