Hajléktalan sors: van, aki belénk rúg, más kiflit ad

Belföld

2011. június 02. csütörtök, 10:38

Írta: http://www.hirado.hu

0 Hozzászólások

Bene Géza 46 éves, fővárosi hajléktalan, Mátészalkán született és az ukrán határhoz közeli faluban élt 35 éven át. Villanyszerelői képzettsége van, leérettségizett és 13 évig kézilabdaedző volt szülőfalujában. A jobb élet reményében költözött Budapestre, de miután munkahelyén nem kapta meg fizetését és elvesztette állását, egyre mélyebbre süllyedt, végül az utcára került.

Járt dolgozni aluljárókból és hajléktalanszállóról is, így azt mondja, jól ismeri az életet a legszegényebbek szemszögéből. Jelenleg a Város Mindenkiért Csoport Ellátási Munkacsoportjának tagja, egy olyan lakásban lakik, amit tulajdonosa eladott, így bármelyik percben ismét az utcán találhatja magát.

A Város Mindenkiért Csoport hétfőn nyílt kérdéssel fordult a Fővárosi Kormányhivatalhoz azzal a rendelettel kapcsolatban, melyet nemrég fogadott el a Fővárosi Közgyűlés. A rendelet szerint 50 ezer forintra büntethető az a hajléktalan, aki az utcán vagy az aluljárókban él. A csoport kifogásai szerint a rendelkezésben használt „közterület életvitelszerű lakhatás céljára használása”, illetve „életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságai közterületen tárolása” fordulatokat a rendelet nem definiálja, így a jelenlegi szöveg magában hordozza az önkényes jogalkalmazás veszélyét.

"Amikor személyesen meglátogattam Tarlós István főpolgármester urat, csak annyit kértem tőle, hogy ne rendészeti ügyként tekintsen a hajléktalanok helyzetére, hanem szociális problémaként. Ő akkor arról biztosított engem, hogy a fővárosi vezetés szociális érzékenysége miatt ez nem is lehet másként, majd két hét múlva éppen Tarlós István előterjesztésére elfogadta a közgyűlés ezt a hajléktalanellenes rendeletet" – mondta a hirado.hu-nak Bene Géza, aki szerint a rendelet alkotmányellenes. Szerkesztőségünk megkereste a Fővárosi Kormányhivatal Törvényesség Ellenőrzési és Felügyeleti Főosztályának főigazgatóját, a témát ismertetve azt a választ kaptuk, hogy utánanéznek a beadványnak.

Létezik megoldás

"Egy korábbi felmérésünk szerint csak a VII. kerületben hétszer annyi üres lakás van, mint ahány hajléktalan" – mondta a szerkesztőségünknek nyilatkozó hajléktalan férfi. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy minden fedélnélkülit otthonhoz kellene juttatni, csak azt, hogy figyelembe kellene már venni: a hajléktalanok 40-50 százaléka dolgozik és még sokan vannak, akik dolgozni szeretnének, de amint kiderül róluk egy állásinterjú során, hogy nincs állandó lakcímük – vagy az egy hajléktalanszálló – elutasítják őket.

"Én magam is gyakran tapasztalom ezt" – mondta. "Ma az állam és a civil szervezetek összesen havi 60 ezer forintot költenek egy hajléktalan ellátására, ha ezt a pénzt munkahely-támogatásra fordítanák, sokkal jobb helyzet alakulna ki" – tette hozzá.

Fényképes igazolvánnyal a kereszteződésben

A fővárosban egyre több helyszínen találkoznak az autósok fényképes igazolvánnyal, esetenként láthatósági mellényben Fedél Nélkül magazint árusító hajléktalanokkal. Bene Géza élettársa is részt vesz a lap terjesztésében. A hajléktalanok által szerkesztett lap egy számáért 30 forintot fizetnek a terjesztők, az ezen felül elért haszon a saját zsebüket vastagítja. "Előfordul, hogy csak 20 forintot ad érte egy autós, de annak is ugyanúgy örülünk, mint a 200 forintnak" – mondta Bene Géza.

A terjesztők egyébként KRESZ és rendőrségi oktatáson vesznek részt, rendszeresen ellenőrzik őket és szerződés köt velük a Menhely Alapítvány, így elméletileg nem köthet beléjük a rendőrség. A hatósággal való összeütközés azonban így sem kerülhető el mindig, ám az előállított Fedél Nélkül terjesztők rendszerint megnyerik a pert a rendőrség ellen.

Hajléktalanból szakértő

Ha valaki, akkor Balog Gyula biztosan ismeri a hajléktalan élet legmélyebb bugyrait, de egyben példát is mutat azoknak, akik ki szeretnének törni a reménytelenségből. 1994 júliusának egyik éjszakáján négy forinttal a zsebében, egy autóban fekve arra gondolt, már az iváshoz sincs ereje, meg akart halni, eltűnni örökre. Aztán hajnalban arra ébredt, talán még van egy esély. És így is volt. Mint azt megkeresésünkre elmondta, jól ismeri a hazai és a nyugati országok hajléktalan problémáit. Talán nem véletlen, hogy ezért kérte fel tanácsadónak a kormány, amely az utóbbi hónapokban sorra megoldási javaslatokat vár a települések és fővárosi kerületek vezetőitől a fedél nélkül élők helyzetének javítására.

Balog Gyula, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának szegénységi szakértője a hivatali munkája mellett szívesen terjeszti a Fedél Nélkül magazint, de mint mondja, már rég nem a pénz miatt. „Kapcsolatokat építek, így találkoztam egy tanárral is, aki rendszeresen meghív az iskolájába előadást tartani. Emellett szeretném megmutatni az embereknek, hogy léteznek tiszta, dolgos hajléktalanok is. A magazin, amit magam is szerkesztek, egyedülálló kezdeményezés Európában. A lapot 99 százalékban hajléktalanok írják, a benne olvasható prózák és novellák hasonló értéket képviselnek, mint például a holland hajléktalanok saját készítésű csipketerítői és más kézműves alkotásaik.”

Európában már lezajlott, ami nálunk csak most kezdődik

Az emberek többségének a fejében a büdös, piszkos, utcán alvó ember jut eszébe a hajléktalan szó hallatán, pedig ez csak az érintettek egyharmada. "A többség szállásokon, üres lakásokban él, legtöbbször a tulajdonosok engedélyével" – mondta Balog Gyula. Szerinte hazánkban most ugyanaz a folyamat megy végbe, ami a kilencvenes években a nyugat-európai országokban is történt: rendészeti eszközökkel próbálják megoldani azt, ami egy szociális probléma. Ez ott sem vezetett eredményre.

A minisztériumi szakértőnek felkért férfi csalódott a kormányban

Balog Gyulát a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma kérte fel együttműködésre tavaly októberben, mint szegénységi-tapasztalati szakértő. "Csalódott vagyok" - összegezte gondolatait és tapasztalatait. Amíg a média sztárolta az ügyet, addig Balog Gyulának a szerződés szerint javaslatokat kellett tennie a helyzet javítására, ezeket beterjesztette, elvégezte a rá rótt feladatokat, de a tervezett munkacsoportok nem jöttek létre. "Idén már kiderült, hogy a kormány inkább a rendészeti megoldást választja a hajléktalanság kezelésére, nem pedig a szociálist, így most enyhén pocsékul érzem magam" - vallja be.

Az üggyel kapcsolatban kerestük a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának illetékeseit is, de a szociális-, család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkárságon kapott telefonszámokon senkit nem tudtunk elérni szerdán.

„A rendőröktől tudom, hogy fővárosi rendelet ide vagy oda, nem tudnak mit kezdeni a hajléktalanokkal, mert nincs egyértelműen meghatározva, hogy mit jelent a közterület életvitelszerű használata. Ez egy erkölcsi kérdés is, sok egyenruhás rendelet nélkül is kipaterolja az ott alvókat az aluljárókból, míg mások inkább adnak három kiflit. De a járókelők közt is akad brutális őrült, aki csak úgy belerúg a földön fekvőbe" – teszi hozzá az utcán élő, minisztériumi szakértő.

A koldusmaffiával kapcsolatban megemlíti, hogy az még mindig egy láthatatlan probléma, de biztos benne, hogy létezik, mert ma is gyakran feltűnnek mozgásképtelen kéregetők az utcán. Őket valaki odaszállítja, ez biztos – véli Balogh Gyula, aki szerint a hajléktalan-ügy érdemi megoldása Magyarországon - finoman fogalmazva - még várat magára.