Közel egy éve fontolgatja a kormány a hajléktalanok elzárását

Belföld

2011. augusztus 26. péntek, 06:50

Írta: http://www.mindennapi.hu

10 Hozzászólások

– Háromnegyed éve folyik ennek a tervezése, ami a Pintér Sándor vezette belügyminisztérium koordinál. Ezt mi „csukda” projektnek nevezzük, rengeteg megbeszélés zajlott ebben az ügyben. Azt biztosan tudni, hogy egyfolytában keres ingatlanokat részben a belügyminisztérium, részben a belügyminisztérium felhívására a fővárosi önkormányzat, részben pedig más állami szervezeteknél, például a MÁV-nál. A projekt lényege az lenne, hogy a már meghozott szabálysértési jogszabályokra támaszkodva oda elzárnának hajléktalanokat.

– És rendőrökkel őriztetnék őket?

– Felmerült, hogy rendőrökkel őriztetnék. Folyamatosan felmerül, hogy szociális szervezeteket vonnának be a működtetésébe, noha a jelenlegi szociális szervezetek 95 százalékának a világnézetével teljesen ellentétes ez a fajta működés. A meglévő alkotmány és jogszabályok, valamint az európai jogrendszerben elhelyezhetetlen ez az elképzelés, ezért nem is látni, hogy mi lesz ebből egyáltalán.

– Ez az elképzelés alapjogokba ütközik. Ön szerint mégis foglalkozik vele a vezetés?

– Napirenden van a kérdés, és van egy erős politikai szándék, ami idén év elején még kormányzati szinten is megfogalmazódott, hogy Budapesten 800 férőhelyet létre kell hozni „csukda” funkcióba, ahova adott esetben 800 embert bevisznek, és őrzött körülmények között bent tartanak. Úgy vélem ez egy abszolút nem végiggondolt elképzelés. Megítélésem szerint ez megvalósíthatatlan, nem csak gyakorlatilag, hanem jogilag is, de közel egy év óta, és jelenleg is nagyon sok ember foglalkozik ezzel a problémával, egészen a felső szinttől.

– A főváros először az aluljárókból tiltotta ki a hajléktalanokat, aztán olyan határozatot hozott, miszerint 50 ezer forintig terjedő bírság sújthatja az utcán élőket. Jelenleg a 150 ezer forintos bírságról szóló tervezet van a parlament asztalán. Most pedig ez. Mit tesznek?

– A Menhely Alapítvány folyamatosan ellenkezett ezek ellen az intézkedések ellen, egyáltalán nem értünk egyet a hajléktalan kérdés rendészeti megközelítésével. Ezek nem jó döntések, azonban ezek nem teljesen vesztett „csaták”. Amikor ezek a döntések megszülettek, például az aluljáró-akció, vagy a büntetésről szóló rendelet, akkor a Menhely Alapítvány megpróbálta humanizálni, megszelídíteni a döntés utáni helyzetet. Ez azt jelenti, hogy például az aluljáró-akciónál sikerült azt elérni, hogy annak ellenére, hogy sürgős intézkedésről volt szó, mégis előre engedték a szociális szakmát, hogy rendezzék a problémát, vagyis vártak a rendészeti intézkedéssel. Meg tudtuk mutatni akkor, hogy lehet eredményeket elérni anélkül, hogy alternatíva nélkül elzavarjuk az egyébként roppant nehéz helyzetben élő hajléktalanokat. Amikor a szabálysértési rendeletet meghozta a főváros, akkor a Fővárosi Közterület Felügyelettel (FKF) vettük fel a kapcsolatot, és kidolgoztunk egy szabályrendszert, ami egy olyan megállapodás, amelyben a konkrét szituációkra vonatkoztatva pontról-pontra ki van dolgozva az intézkedés menete. Végeredményképp az utolsó a sorban intézkedik az FKF. Ezzel sikerült a rendészeti végrehajtások lehetőségét lecsökkenteni.

(Fotó: Vörös Szilárd)

– Olcsóbb támogatni a hajléktalanokat, mint megbüntetni, tehát költséghatékonyság szempontjából is megkérdőjelezhetőek ezek a döntések.

– Minden szempontból megkérdőjelezhető. Mind a logikája, mind az iránya, és a mögötte lévő elképzelés is. A Menhely Alapítvány tisztán nem ért egyet vele. Ha már megszületik egy-egy ilyen rendelet, és sajnos a mai világban megszületnek ilyen törvényrendeletek, akkor az érdekvédőknek, és az ellátóknak valami további „huncutságot” kell kitalálniuk, az ilyen esetekre. Például a Menhely Alapítvány előre leszögezte, hogy amennyiben ilyen büntető rendeletet hoznak az alapítvány egy jogsegély szolgálatot fog üzembe állítani hajléktalanok védelmére, mert a Menhely Alapítványnak van jogásza arra, hogy ilyen esetben jogi útra terelje azt a szabálysértési eljárást, és pontosan tudom előre, hogy ha ilyen eljárásokat indítanának, az esetek nagy részében az alapítvány nyerné meg ezeket.

– Indult már ilyen eljárás?

– Nem indult, hiszen nem olyan egyszerű, hogy kitalálnak egy jogszabályt, és aztán az majd helytállóan működni fog. Adott esetben valóban jogi úton meg tudnánk védeni ezeket az embereket, hogy ne jusson el az ötvenezer forintos fizetési helyzetig.

– A csepeli gyilkosságokkal összefüggésben ellenőrzés indul a hajléktalanok körében, nem gondolja, hogy ezzel csak hajléktalanság negatív megítélése erősödik majd?

– Rengeteg elképesztő és hátborzongató felkészületlenség és felelőtlenség terjed a csepeli-ügy kapcsán. Emberek tömegei laknak az országban úgynevezett „favellákban” vagy bádogvárosszerű helyeken az erdőkben. Ezt 15 évvel ezelőtt meg lehetett mondani, hogy ez a helyzet egyszer elő fog állni, ha nem foglalkoznak vele. Magyarországon teljesen kiszakadtak emberek a társadalomból és a települések belső világából. Kikényszerültek, kihúzódtak az erdőkbe, elhagyott magánterületekre vagy éppen alul használt zártkerti övezetekbe. Csepelen sokkal többen laknak egyébként nem használt sufnikban és horgásztanyákon, mint a szabad ég alatt. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzat vadkempingezőknek, és nem hajléktalanoknak nevezi ezeket az embereket. Ez egy régi folyamat, ami az elmúlt 10 év alatt alakult ki. Szembe kell nézni azzal, hogy adott esetben a mélységes nyomor keveredik komoly mélységgel és devianciákkal. Az csupán egy álom, hogy valaki tisztességes, rendes, dolgos tud maradni mélységes nyomorban is. Ha sok embernek nincs pénze, nincs kapcsolata a társadalommal, akkor a devianciák nőnek. Teljesen rossz úton jár az, aki a rendőrséggel felderítő akciókat akar indíttatni a politikusok részéről. A rendőrség nem mint a BRFK központja, hanem a területileg illetékes rendőrök név szerint ismerik ezeket az embereket, folyamatosan kijártak eddig is ezekre a telepekre. Nem az volt a dolguk, nem is volt hatáskörük, hogy elküldjék őket, de odafigyeltek ezekre az emberekre. Ha a rendőrségnek most szüksége van arra, hogy hol, mennyi ember van, akkor a saját hálózatán keresztül ezt az információt össze tudja gyűjteni. Ehhez képest az, ami most aktuálisan politikailag elhangzott, hogy körbe kell járni ezeket az úgynevezett hajléktalantelepeket, ezt nem tudni, hogy mire való, és nem tudni, hogy ezzel ki és mit akar.

– Viszont ez negatív képet fest a hajléktalanságról.

– Ez a belügyminiszter személyes módszere. A csoportmegjelöléssel együtt nyilvánosságra hozott kriminális bűncselekmények. Ez a csoportmegjelölés lehet roma, most éppen hajléktalan, lehet bármi más. Az nem világos, miért nem érti ez a magyar vezetés, hogy ezek sérülékeny emberek. A hajléktalanok nem bűnözők. Ezek az emberek nagyon meg vannak rettenve, viszont nincs hova hátrálniuk.

P. Horváth Csaba

Kapcsolódó anyag