Hagyjuk megdögleni a "koszos csöveseket"?

Belföld

2011. október 31. hétfő, 22:14

Írta: http://praxis.blog.hu

0 Hozzászólások

Nemrég hívott fel telefonon édesanyám és egy elég érdekes, ugyanakkor szomorú életképről számolt be nekem. Arra gondoltam, hogy leírom, hátha valaki elmagyarázza, miért ennyire érzéketlenek némelyek. A történet alapja, hogy Budapesten élő édesanyám tegnap este 10 óra körül éppen haza felé tartott a húgomtól, útközben pedig észrevett nem messze a lakásától egy földön fekvő, elhanyagolt, vélhetően hajléktalan nőt. Mivel mostanában rendkívül hidegek az éjszakák, nem hagyta magára, nem vállalta, hogy esetleg az ő mulasztása miatt megfagyjon az a nő, ezért a 104-es telefonszámon értesítette a mentőket. Elmondta, hogy talált egy hajléktalan nőt, aki nem ad életjelet, a földön fekszik és valószínűleg nem éri meg a reggelt, ha nem jönnek ki és szállítják kórházba.

Tudják mi volt a válasz? Először is kiröhögték édesanyámat, majd elkezdték kioktatni, miért nem hajlandóak segíteni rajta. Olyan érvekkel igyekeztek meggyőzni édesanyámat, mint hogy majd magához tér, ha nagyon fázik, és elmegy valamelyik szállóba vagy melegedőbe, meg egyébként is biztos rendkívül büdös és koszos, ők így nem szállítják. be. Még azt is tanácsolták anyukámnak, hogy vigye ő haza, ha annyira fontos neki, hogy megnyugodjon a lelkiismerete.Édesanyám vagy 10 percig magyarázta, hogy ezt nem tehetik, meg egyébként is gondoljanak bele, hogy egy ember életéről van szó, és kötelességük segíteni, végül rányomták a telefont.

Édesanyám közben felhívta apukámat, aki egy pokrócot hozott le illetve egy termosznyi teát, próbálta keltegetni a földön fekvő asszonyt, nem túl nagy sikerrel. Anyukám nem adta fel, újra hívta a mentőket, de megint elutasító válasz kapott, ezúttal kocsi hiány volt az érv... Végül édesapám vette kezelésbe a dolgokat, ő telefonált, sokkal határozottabban lépett fel, mint anyukám. Elmondta, hogy a földön fekvő hajléktalan ügyében telefonál, akihez nem hajlandóak kijönni, ezért most felveszi ő is a beszélgetést a telefonjával és amennyiben nem hajlandóak ellátni, beszállítani a nőt, akkor minden lehetséges helyen megteszi a kellő lépéseket, természetesen feljelentést is tesz. Nos itt már másként álltak hozzá, félreértésről beszéltek, meg hogy persze, hogy kijönnek, mert ez a dolguk, küldik a kocsit...Édesanyám szerint negyed óra alatt ott voltak és végre megoldották a helyzetet.

Az a kérdés fogalmazódott meg bennem a történet hallatán, hogy egy telefonos diszpécser milyen alapon dönthet életről és halálról? Ha nincs ott sem anyukám, sem apukám, az a nő ma már egész biztosan nem élne. Egy érző ember, nem csak egy statisztikai adat. De tényleg, mégis hogy veheti a bátorságot, hogy visszautasítsa a segítséget? Ez valami központi utasítás, hogy hagyjuk megdögleni a "koszos csöveseket", vagy egy diszpécser egyéni, önhatalmú döntése? Szégyen, hogy mindez egyáltalán megtörténhetett,, de az a legszomorúbb, hogy nincs minden hajléktalannak ekkora szerencséje....