A hajléktalanság kriminalizációja NEM megoldás: integrált hajléktalanstratégiára van szükség

Belföld

2011. november 02. szerda, 17:25

Írta: FEANTSA

0 Hozzászólások

A hajléktalansággal kapcsolatos közbeszédben egyre gyakrabban fordul elő, hogy magyar politikusok más európai országokból hoznak példákat, és a magyarországi hajléktalan-ellenes politikát megpróbálják ezekkel az országokkal hasonlónak feltüntetni. Tarlós István, Budapest főpolgármestere azt írja az új városvezetés Zöld Könyvében: „Tévednek, akik úgy gondolják, hogy a hajléktalan […] lakáshoz juttatásával minden probléma megoldódik. Elgondolkodtató, hogy a vad megengedő politika képviselői nem veszik a fáradságot, hogy megtekintsék olyan európai államok hajléktalanokat érintő szabályozási elveit és gyakorla­tát, mint például Ausztria, az Egyesült Királyság, Franciaország, Spanyolország, Németország vagy akár a liberális Hollandia. Mindenütt szigorú szabályok uralkodnak.”

Ezekre a feltételezett példákra válaszul a FEANTSA eddigi széles körű európai tapasztalatai olyan bizonyítékokkal szolgálnak, melyek azt mutatják, hogy míg a fent említett országok mind szigorú pénzügyi, minőségbiztosítási és szakmai elvárásokat támasztanak a hajléktalan embereket ellátó intézmények számára, sehol nincs országos szinten olyan jelentős bírság kiszabását lehetővé tévő jogszabály érvényben, mint Magyarországon, ahogy olyan jogszabály sem létezik, ami a közterületen alvókat börtönbüntetéssel fenyegetné meg. S ami talán még fontosabb: azokban az európai nagyvárosokban, ahol a város vezetése valamekkora nyomást helyez a hajléktalan emberekre a szolgáltatások igénybevétele érdekében, elégséges mennyiségű ellátás és egyéb alternatíva létezik a hajléktalan emberek problémáira. Ezek az alternatívák például a hajléktalan emberek számára is igénybe vehető valódi lakhatások, akár szociális bérlakás, akár a magánpiacon bérelt támogatott lakhatás formájában. Budapesten egyértelmű, hogy nem ez a helyzet: a hajléktalan szállásnyújtó intézmények már most, a tél beállta előtt is megteltek, miközben több mint ezren alszanak közterületen. Nagybefogadású tömegszállók létesítése helyett egyes országok a hajléktalan stratégiájuk – és az „elsőként lakhatás” megközelítést - részeként azt a célt tűzték ki, hogy csökkentik a hagyományos szállók kapacitását, és helyettük támogatott, önálló bérlakásokat ajánlanak a hajléktalan emberek számára (pl. Finnország, Glasgow –Egyesült Királyság).

A Tarlós István Zöld könyvében szereplő állítások, s a Budapest által választott hajléktalan-politika egyértelműen szembemegy azokkal az irányokkal, melyet Európa más részein jelenleg követnek. Az Európában népszerű irányok a hajléktalanságban élők számának csökkentése érdekében előnyben részesítik a pozitív, lakhatást is biztosító megoldásokat, mint például az Elsőként Lakhatás megközelítést (melyet Európa több országában, többek között Finnországban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban, Dániában, Ausztriában, Írországban, Franciaországban és Hollandiában is adaptáltak), a lakhatáshoz való jog törvénybe iktatását (Franciaország), és az integrált hajléktalan stratégiákat, többek között Dániában, Finnországban, Franciaországban, Írországban, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban és az Egyesült Királyságban.

Ha Budapest is ezen országok példáját szeretné követni, akkor sok dolgon kell változtatnia. A hajléktalan emberek kriminalizálása Budapest egész területére kiterjed, de bizonyos kerületek saját hatáskörükben még komolyabb nyomást gyakorolnak az ott élő hajléktalan emberekre (valós alternatívák nélkül, esetleg 100 hajléktalan ember közül 10 számára ajánlanak valamilyen ellátást) – ez leghangsúlyosabban a VIII. kerületben jelentkezett, de más kerületek (például az V. és a XIV.) is elkezdték ezt a példát követni. Ha a város és a kerületek vezetői az európai irányvonalat akarják követni, fel kell hagyniuk a hajléktalan emberek üldözésével! Olyan összetett megoldásokra van szükség a hajléktalanság problémájának felszámolására, amibe nem tartozik bele a hajléktalanság által sújtott emberek kriminalizációja.

A múlt hónapban az Európai Parlament elkötelezte magát egy Európai Hajléktalan Stratégia készítésére. A határozat szellemisége, és az abban szereplő konkrét felvetések éles ellentétben állnak Budapest város hajléktalan politikájával. Érdekes módon a határozatot a magyar Európai Parlamenti képviselők többsége, köztük a Tarlós Istvánt támogató, és az V., VIII. és XIV. kerületi polgármesterek pártja, is támogatta. A határozat olyan stratégia készítésére szólít, ami az innovatív, lakhatás-központú megoldásokra helyezi a hangsúlyt, amelyhez strukturális támogatások is kapcsolódnak, és ami meghatározza a nemzeti és regionális hajléktalanügyi stratégiák kialakításának követési eljárását. Magyarországnak is ezt az utat kellene követnie a hajléktalanság kriminalizációja helyett.

Freek Spinnewijn, a FEANTSA igazgatója, úgy gondolja, hogy „az Európai Parlament egyértelmű állásfoglalása értelmében, melyet a magyar EP képviselők többsége is támogatott, s mely az európai szintű integrált hajléktalan stratégiát és lakhatás-központú programokat helyezi előtérbe, annak örülnénk, ha Magyarország a hajléktalanellátó szervezetekkel közösen egy lakhatáson alapuló stratégiát dolgozna ki, és azokat az európai példákat követné, melyek sikerrel csökkentették a hajléktalan emberek számát.”

A FEANTSA javasolja:

Bővebben lásd a www.feantsa.org vagy a 0032 2 538 66 69 telefonszámon lehet érdeklődni.

Magyarázat:

További részletekért forduljon:

Sajtóinformációért forduljon a FEANTSA kommunikációs munkatársához,  Suzannah Young-hoz.

* * * * *