Kakasviadal, hontalanok

A hajléktalanokkal mindent meg lehet csinálni. Igazoltatni őket, bevinni az őrsre, majd kiengedni, újból az utcára. „Taxiztatni”, ahogyan egyikük mondta. Büntetni, amiért az utcán élnek, pénzbírságot kiszabni rájuk, amit persze nem tudnak kifizetni. Elzavarni őket aluljárókból, közte­rekről, mindenhonnan. Hogy ne legyenek sehol. De szem előtt semmi esetre sem, mert az nagyon zavaró.

Van ebben ráció, lássuk be: a hajléktalannak ugyanis semmi értelme. Hasznot nem hajt senkinek, rontja a városképet, zavarja a még nem fedél nélkül élők életét. A hajléktalan nem ember. Ő az utca tartozéka, magától keletkezett, csak úgy lett az idők folyamán. Nem rendelte meg senki – se állam, se önkormány­zat. Rendőrségi ügy, probléma, amit, számos más gondunk mellett, ugyan­csak meg kellene oldani.

Idén már megfagyott két hajléktalan Budapesten, pedig még nincs is itt a tél.
Mínuszok már vannak, kegyetlen csípős hidegek, és a mez­telenre vetkőztetett ember nagyon ki tud hűlni egy hideg hajnalon. Mert­hogy a két említett hajléktalan nem természetes úton fagyott meg: levetkőztették és otthagyták őket egy padon.

Ez is egyfajta szórakozás, de van ennél jobb is. Korszerűbb, menőbb. Hivatalos neve nincs, talán városi kakasviadalnak nevezhetnénk a legújabb módit. A lényeg: pénzzel vagy valamilyen más módon arra kényszerítünk két hajléktalant, hogy bokszoljanak. Pontosabban, hogy egymást üssék: a szorító az utca, a kesztyű a csupasz ököl. Mutatták a tévében a videót, hajléktalanok verekedtek rajta. Nem örömükben estek egy­másnak, hanem kevéske pénzért. Jó szórakozás az ilyen, zsír, és nagyon király az, aki továbbküldi.

Nem elég ugyanis a bunyót megszervezni: mindezt fel kell venni a papától kapott okostelefonra, a videót föltenni a világhálóra és körbeküldeni boldognak, boldogtalannak. Barátnak, ismerősnek – sokan vannak, akik lájkolják az ilyesfajta élvezeteket. Mert mi más ez, ha nem élvezet: két, harcművészetekben járatlan, lerongyolt ember veri egymást a kamerák előtt. Rosszabb esetben egyikük üti a másikat. Első vérig, vagy az utolsóig.

Vannak, akik szívesen nézik az ilyet. Mert ők úgy tudják, hogy a hajléktalan nem ember. Dolog, ami ott van az utcán. Amivel mindent meg lehet csinálni.

Szóljon hozzá!

Név (kötelező)

E-mail cím (kötelező)

Hozzászólás címe

Kérek értesítést a következő hozzászólásokról

Frissítés

Küldés (Ctrl+Enter)

Mégse