„Milliárdos nyomoripar” Fideszes belharc a hajléktalan ellátás körül

Belföld

2011. november 28. hétfő, 16:20

Írta: atv.hu / Sebestyén István

6 Hozzászólások

Meglehet, hogy éppen pártján belülről fogják megfúrni a fideszes Kocsis Máté hajléktalanügyi referens tervét a fővárosi hajléktalan ellátás átszervezésére vonatkozóan. A reformokkal szemben nemcsak a kerületi polgármesterek, hanem a sokmilliárdos költségvetéssel működő hajléktalan ellátás jelenlegi üzemeltetői is ellenérdekeltek lehetnek.

„Az igazi feszültségek nem a civil tüntetésekkel kezdődtek, hanem azzal, amikor Máté kijelentette, hogy a mai hajléktalanellátó rendszer csődöt mondott. Ezzel belenyúlt azoknak a pénztárcájába, akik eddig haszonélvezői voltak a nyomoriparnak” – Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármester és hajléktalanügyi referens környezetében ezzel magyarázták, hogy miért lett „botrány” abból, hogy a politikus hozzányúlt a témához.

Mint korábban megírtuk, Józsefvárosban a közelmúltban rendeletet fogadtak el, amely többek között tiltja a kukázást, a kéregetést, valamint a közterületen való életvitelszerű lakhatást. Ezen kívül közrendvédelmi akciót indítottak, és egy úgynevezett LÉLEK – Lakhatási, Életviteli, Lelki segítségnyújtási, Egzisztenciateremtési, Közösségi – programot is indítottak, amelyben személyre szabott segítséget nyújtanak a józsefvárosi hajléktalanoknak.

Újraosztanák a lapokat

Forrásaink szerint az önkormányzati rendelet valójában a hasonló tartalmú fővárosi rendelet kerületi „megerősítése”; a rendőrségi akcióra pedig a köztereken uralkodó áldatlan állapotok miatt volt szükség. A LÉLEK-programra azonban sem a felháborodott civilek, sem a sajtó nem figyelt fel igazán – márpedig ez a reform leghangsúlyosabb eleme. A polgármester – magyarázták az atv.hu-nak – ezt olyan modellként képzeli el, ami a jövőben mintaként szolgálhatna az önkormányzatok számára.

Ugyanis a Kocsis és munkatársai által újratervezett hajléktalan ellátásban minden település – beleértve a fővárosi kerületeket is – saját maga felelne az ott hajléktalanná vált emberekért.

Ha valaki például Dabason kerül az utcára, akkor – hasonlóan egyéb más szociális juttatásokhoz – csakis ott vehetné igénybe a helyi LÉLEK program által nyújtott segítséget. (A józsefvárosi LÉLEK-program tervezett működéséről Kocsis Mátéval készült korábbi interjúnkban olvashat.) Ehhez szükség lenne a hajléktalanok pontos összeírására, és eredeti lakóhelyükre való visszairányítására – ami várhatóan azzal járna, hogy Budapesten jelentősen csökkenne a fedél nélkül élők száma, és az ellátás terhe arányosabban oszlana el.

Az önkormányzatok ehhez az ellátáshoz állami normatívát kapnának, amihez saját forrásiakból 10-20 százalékot kellene hozzátenniük – azért, hogy érdekeltek legyenek az ellátás sikerességében. Az ötletgazdák szerint a sikeresség ebben a vonatkozásban nem a puszta szinten tartást, hanem éppen a nyomorból való kivezetést jelentené.

„Nagyon sok pénzről beszélünk”

„A mostani rendszerben a fenntartók nem érdekeltek abban, hogy a hajléktalanok ebből a létből kikerüljenek, sőt még abban sem, hogy a pontos számukat meg lehessen határozni.

Több mint érdekes, hogy amíg egy olyan metropoliszban, mint New York, pontosan meg tudják mondani, hogy mennyi hajléktalanról kell gondoskodniuk, ezt Budapesten a mai napig nem sikerült kideríteni. Persze így újból és újból lehet pénz kérni a központi költségvetéstől, vagy Budapesten a fővárosi önkormányzattól – és az ilyen kérésekre a politikusok mindig rettegnek nemet mondani. Hajléktalanokra egyébként az állami normatívát, az egyházi kiegészítő normatívát, az önkormányzati hozzájárulásokat és az egyszázalékos adófelajánlásokat is beleszámolva mintegy 15 milliárd forintot költünk egy évben, tehát itt nagyon sok pénzről beszélünk” – magyarázta egyik, neve mellőzősét kérő interjúalanyunk, megjegyezve, hogy tudomása szerint vannak olyan szakemberek, akik vagyonokat halmoztak fel a szociális munka „farvizén”, hiszen – tette hozzá konkrétumok nélkül – erről a területről a legkönnyebb „kimenteni” a pénzt.

Jelenleg Budapesten mintegy 6 000 férőhely van a különféle szolgáltatási formákon (átmeneti szállás, éjjeli menedékhely, nappali melegedő stb.) belül. Ennek körülbelül felét a fővárosi fenntartású Budapesti Módszertani Szociális Központ működteti, a többit pedig civilek és egyházi szervezetek - utóbbiak aránya 15-20 százalék. A civilek tevékenységét egyébként a fővárosi hajléktalanügyi koncepció értelmében a Budapesti Hajléktalanügyi Konzorciumon belül a Menhely Alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat fogja össze. Az előbbi Pesten, az utóbbi Budán koordinálja a hajléktalan ellátást, illetve osztja el az önkormányzati forrásokat. Ezek vezetői – Győri Péter, illetve Vecsei Miklós – írták a főváros hajléktalanügyi koncepcióját is, mint ahogy az előző ciklusokban is ők voltak a terület meghatározó szakemberei.

Kocsi Máté bezavar

Korábban a Heteknek nyilatkozva Győri Péter visszautasította, hogy a hajléktalanok számának felduzzasztásában lennének érdekeltek. Annak kapcsán, hogy augusztus végén a rendőrségi felmérés során mindössze 1100 hajléktalant írtak össze a főváros közterein, a szakember azt mondta: „Az augusztusi felmérés idején a budapesti hajléktalan-ellátórendszer gyakorlatilag tele volt, tehát a fedél nélkül élők többségét az utcán nem is találhatták meg". Álláspontja szerint a VIII. kerületi modellel éppen az a baj – azon túl, hogy hatósági eszközökkel akar rendezni egy szociális problémát –, hogy kényszerrel szorítanák ki a közterekről a hajléktalanokat, akiket azonban az ellátórendszer nem tud „felszívni". Ezért – jegyezte meg – Kocsis Máté megoldási terve csak „bezavar" a főváros stratégiájába. A finanszírozási kérdéseket illetően Győri úgy fogalmazott, hogy az ellátás „olcsó és szegényes" annak ellenére is, hogy idén átlagosan 440 ezer forintot költenek egy hajléktalanra.

Győri Péterhez hasonlóan Vecsei Miklós is úgy látja, hogy a források hiánya jelenti a legnagyobb gondot a hajléktalan ellátásban. Bár a Máltai Szeretetszolgálat nem egyházi fenntartásban végzi a mintegy 1500 ügyfelet érintő tevékenységét, a kormánnyal kötött különmegállapodás értelmében nekik is jár az egyházi kiegészítés, amely idén 500 millió forintot tett ki – az alelnök attól tart, hogy jövőre a források csökkenni fognak.

„A LÉLEK program, amit Kocsis Máté kerületében kidolgoztak, szakmailag rendben van, de olyan drága, hogy sajnos tömegek ellátására nem alkalmas. Ami pedig a dolog rendészeti oldalát illeti, attól tartok, hogy ha megbélyegzünk egy társadalmi csoportot, akkor azt a társadalom előbb-utóbb meg fogja büntetni" - mondta a VIII. kerületi modellel kapcsolatban Vecsei Miklós.

Forrásaink erre reagálva azt mondták, kalkulációik szerint a jelenlegi forrásokból az új rendszer is működtethető lenne, ráadásul eredményesebben. Hozzátették: a lényeg a szociális segítségnyújtáson van, a büntetés csak a végső eszköz a közterek rendjének fenntartásához.    

Fideszes belharc

A jelenlegi rendszert alapjaiban írná felül a Kocsis-féle elképzelés. Éppen ezrért – állítják forrásaink – az igazi küzdelem nem a civil tiltakozások szintjén, hanem a felszín alatt zajlik. Ezt jelezi az önkormányzati törvény módosítása kapcsán tapasztalható fideszes „belharc” is. Az ellátórendszer reformjának alapvetését ugyanis ebben a törvényben fektetné le Kocsis Máté, aki Kósa Lajossal benyújtott módosító indítványával rögzítené, hogy „a helyi önkormányzatok feladatai közé tartozik a területükön hajléktalanná váltak ellátásának és rehabilitációjának, valamint a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása”. És ami a lényeg: javaslatuk szerint Budapesten nem a fővárosi, hanem a kerületi önkormányzatok feladata lenne a hajléktalan ellátás.

Ez utóbbitól nem csak a fővárosi fenntartók, hanem a kerületi polgármesterek is tartanak, mégpedig azért – vélekedett egyik interjúalanyunk –, mert ha a nyakukba veszik a hajléktalanok gondját, akkor a köztereken megjelenő hajléktalanok problémája kapcsán már nem mutogathatnak a fővárosra. 

Ennek fényében nem is annyira meglepő, hogy a Kocsis-Kósa-féle javaslat után Láng Zsolt (II. kerületi polgármester) és Kovács Péter (XVI. kerületi polgármester) is benyújtott egy módosító indítványt, amely szintén a helyi önkormányzatok feladatává tenné a hajléktalan ellátást – ám ez alól kivételek lennének a kerületek, ugyanis Budapesten az ellátási feladat továbbra is a fővárosi önkormányzaté lenne. Érdekes módon Kósa Lajos ehhez az előterjesztéshez is adta a nevét. Az MTI-nek nyilatkozva ezt azzal indokolta, hogy Budapest speciális helyzetéből adódóan a fővárosi önkormányzatnak általános hajléktalan ellátási kötelezettsége van. Megjegyezte: ez együtt nem jelenik meg a módosító indítványokban, ezért társelőterjesztője mindkettőnek.     

atv.hu / Sebestyén István