Megszüntetik a káosz uralta állapotokat

Belföld

2011. december 03. szombat, 16:31

Írta: (Pindroch Tamás - Magyar Hírlap)

0 Hozzászólások

Törvényi hajléktalandefiníció, regisztrált hajléktalanok, településhez kötött, állami normatívával segített, újraszabályozott hajléktalanellátási rendszer – így foglalható össze Józsefváros fideszes polgármestere, Kocsis Máté országgyűlési képviselő lapunknak adott interjújában felvázolt új hajléktalanellátási politika. Kocsis elmondta, a tavasszal készülhetnek el azok az ágazati törvények, amelyekkel a területet szabályozzák, megszüntetik a káosz uralta helyzetet, és a finanszírozást az ellátandó feladathoz igazítják.

 – Már a Le Monde című francia világlap is az ön hajléktalanokkal kapcsolatos józsefvárosi rendeleteiről írt. Gyorsan közellenség lett a baloldalon. Gondolta, hogy ilyen visszhangjuk lesz az intézkedéseinek?

– Azért ez a nagy hercehurca, mert kimondtam, hogy a magyar hajléktalanellátás rendszere megbukott. Az adófizetők pénze nem a hajléktalanságból kivezető utat, hanem az állapot konzerválását finanszírozza. És ily módon megbélyegezte ezeket az embereket, akiknek esélyük sem volt az újrakezdésre. Olyan ellátók is vannak, akik nagyon jól megélnek abból, hogy a csaknem húszéves ellátórendszer kiskapuit kihasználva, saját vagyonosodásukra használják fel a hajléktalanokra fordítandó állami forrásokat. Most is csak azt halljuk, hogy több pénz kell, kevés a hajléktalanszállói férőhely. De akkor mennyit hozzunk létre, tízet, ötvenet, százat, kétezret? Azt sem tudjuk, pontosan hány hajléktalan él Budapesten és az országban.

– Miért nem tudjuk?

– Mert az állami támogatás lehívása miatt egyeseknek nem érdeke a pontos meghatározás. Az LMP – amely előszeretettel tetszeleg a jogvédői szerepkörben – egyik, magát szociológusnak valló aktivistája egy blogbejegyzésében azt írta, New Yorkban 4361 hajléktalan van. Ez az LMP-s mondat tökéletes, bár aki írta, fel sem fogta, hogy ezzel a magyar rendszert buktatta le. Egy tízmil­liós amerikai városban ugyanis pontosan tudják, hány hajléktalanjuk van. Így azt is dollárcentre meg tudják határozni, hogy mennyi pénzt kell költeni a hajléktalanellátásra. Mi pedig csak számolatlanul öntjük a pénzt a rendszerbe.

– A hajléktalanok számának meghatározásához tisztázni kellene a hajléktalanság fogalmát. Ki számít nálunk hajléktalannak?

– Ha nincs ingatlantulajdonom – például lakásbérletem van –, csak otthontalan, nem hajléktalan vagyok. Ezt a két fogalmat szét kell választani. Nem találjuk fel a spanyolviaszt, nagyon jó definíciók léteznek, hiszen a hajléktalanságnak van jogi, fizikai, szociális dimenziója. Ha megvan a meghatározás, akkor meg lehet mondani a hajléktalanszámot is. Így rögtön a települési leosztással is tisztában lehetünk, a döntéshozók ebből tudni fogják, mely településre mekkora összeget kell szánni az ellátásra.

– Hogy lehet valakit jogilag is beazonosítani hajléktalanként?

– Ez rendszerszervezési kérdés. Ha megmondjuk pontosan, ki a hajléktalan, és a szociális ellátórendszer más támogatásaihoz hasonlóan, ott tudja igénybe venni az ellátást, ahol él, azaz ahol hajléktalanná vált, egyszerűen a ma is működő lakcím- és társadalombiztosítási nyilvántartáshoz hasonlóan, pontosan tudni fogjuk, hogy kinek kell az ellátását megszerveznie.

– Vannak együttműködésre nem hajlandó hajléktalanok is. Mi lesz velük?

– Minden hajléktalan segítő kezet kap, minden hajléktalannak lesz fedél a feje fölött, mert az önkormányzatnak biztosítania kell ezt, de ha valaki nem fogadja el, és továbbra is az utcán akar élni, akkor az már közterületi probléma, nem pedig szociális kérdés.

– Miért kell felvállalniuk az önkormányzatoknak ezt a feladatot? Lesz elég pénzük erre?

– Az anyagi források eddig is megvoltak, csak rosszul működött a rendszer. Minden településnek és közösségnek felelősséget kell vállalnia a tagjaiért, az állam pedig normatívát fog ehhez a feladathoz adni. Tarthatatlan az eddig megszokott helyzet, hogyha egy település rossz szociális vagy lakáspolitikát folytat, akkor ennek következményeit áthárítja más településekre. Eddig ugyanis legyintettek egyet, azt mondták, a lecsúszottjaik majd a fővárosban találnak lehetőséget, menjenek csak oda. Ez a politika, sajnos, sok helyen tudatossá vált, sőt ezt a problémák megoldásaként könyvelték el.

– Az ellátás területi megkötése miatt azzal támadják majd, hogy megakadályozza a hajléktalanok szabad mozgási lehetőségét. Valóban megakadályozza?

– Szó sincs róla, oda mennek, ahová akarnak ezentúl is. De azt tudniuk kell, ha ellátást akarnak kapni, annak az a jogosultsági helye, ahol ők ebbe a helyzetbe kerültek.

– Miként és mikor szabályozzák törvényileg ezeket az intézkedéseket?

– Az önkormányzati törvényben alapból meghatározzuk, hogy az önkormányzatok lesznek a felelősek a területükön hajléktalanná váltak ellátásért. Ezután ágazati törvényekben szabályozzuk a hajléktalanellátás részleteit, amely az úgynevezett salátatörvény keretében kerülhet tavasszal az Országgyűlés elé.

– Az önt támadó civilek szerint a rendészeti törvények szigorítása, a december elsejétől hatályos százötvenezer forintos bírság bevezetése semmit nem old meg, csak a hajléktalanokat kriminalizálja, és megsértik a szabadságjogaikat.

– Semmilyen szabadságjogot nem sértünk meg, és nem a hajléktalanokat kriminalizáljuk. Ezek a civilszervezetek szeretik összemosni a dolgokat. Nem fogadom el, hogy állampolgári jog az utcán aludni és megfagyni, nem fogadom el, hogy a közpénzből fenntartott közparkok, utcák, játszóterek szabadtéri hajléktalanszállók és több tucat szerencsétlen ember azért nem él túl egy-egy hideg éjszakát, mert mi, a magyar társadalom egyszerűen képtelenek vagyunk valami alternatívát felkínálni nekik, egy mínusz fokban padon fekvésnél valamivel jobbat. Az államnak és a civilszervezeteknek nem az a dolguk, hogy olyan helyre vigyék a hajléktalant, ahol túlélheti az éjszakát? Tudni kell azt is, az utcán élők egy része agresszív és közönséges. Ez kizárólag rendészeti kérdés, ami ugyanúgy vonatkozik mindenkire.

– A módosított jogszabályok a hajléktalanokat sújtják majd.

– A hajléktalanügyre viszont nem lehet az a szélsőbalos megközelítés a válasz, hogy bármit bárkinek meg lehet tenni, ott kukázom, ahol akarok, ott lakom, ahol akarok, szabad vagyok. Tehát nem is törekednek arra, hogy ezek az emberek visszakapaszkodjanak a társadalomba, semmilyen segítséget nem kívánnak ehhez nyújtani. Az a felfogásuk, hogy bárki bármit megtehessen, kukázhasson, éljen az utcán, úgy tegyen mindent, ahogy neki tetszik. Lássuk már be, hogy ez nem megoldás, csak a gondok szinten tartásához, újratermelődéséhez vezet. Ez az elmúlt húsz év tapasztalata, ez a valóság. Mi ezzel szemben azt mondjuk, nincs kukázás, nincs közterületi életvitel. Viszont cserébe pontosan tudni fogja a hajléktalan, hogy hol kaphat ellátást, és milyen kötelezettségeket kell ehhez teljesítenie.