Belföld

"Ahogyan nő a szegények száma, úgy nő a lakosság intoleranciája" -véli Ferge Zsuzsa. A STOP-nak adott interjújában a szociológus azt állítja, hogy az intolerancia már a társadalom alapvető megoldási mechanizmusaiban is jelen van. Az MTA Gyermekszegénység elleni irodájának vezető szakértője szerint a tanulatlan százezreket főleg a mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban lehetne foglalkoztatni.

 

STOP: Húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után. Ön szerint a politika ez idő alatt fel tudott mutatni valódi eredményeket a szociális területen?

- Ferge Zsuzsa: Van, aki azt mondja, hogy a rendszerváltás elbukott, mások azt, hogy még az elején vagyunk és még nagyon sok mindent ki lehetne belőle hozni. Abban viszont a többség egyetért, hogy nem nevezhető sikertörténetnek, hiszen a társadalomnak több mint a fele rosszabbul él, mint korábban. Vannak viszont sikertörténeti elemek, mint a szabadság vagy a demokrácia megerősödése, de sokaknak nem olyan fontos, hogy szabadon utazhassanak, mert úgysem tudnak utazni. Komoly társadalmi újítás nem történt, viszont bizonyos kihívásokra megpróbált az ország nem túl rossz válaszokat adni. A hajléktalan ellátás megindítása és fejlesztése Magyarország viszonyaihoz képest tisztességesen ment végbe. Amitől zsákutcába került az az, hogy a cél nem a hajléktalanok lakáshoz jutása, vagy a kiút keresése volt. Ugyancsak jó, hogy Angliából (sok változtatással) adaptáltuk a kisgyerekek korai képességfejlesztését szolgáló Gyerekházakat, a Biztos Kezdet programot.

- Statisztikák szerint Magyarországon a lakosság 32 százaléka létminimum alatt él, ráadásul ebből csaknem 600 ezer a gyerek. Melyek a legnagyobb kihívásai most a szegénységpolitikának?

- A magyar gazdaság nincsen jó pályán. A multik és a belső kis- és középvállalatok arányának problémája, valamint a mezőgazdaság erőteljes szétverése kiegészültek a korai magánosításoknak a természetrajzával. Ezek a tényezők két jelenséget eredményeztek: az egyik, hogy nagyon nehéz megtalálni a helyes fejlődési pályát, a másik, hogy rendkívül alacsony az aktivitási arány. A probléma alapvetően a tanulatlan munkaerőnél jelentkezik, ráadásul az elmúlt húsz évben semmi sem történt annak érdekében, hogy ezek az emberek valahogyan munkát találjanak. Sokan mondják, hogy "de hiszen itt vannak a közmunkaprogramok". Viszont Magyarországon a közfoglalkoztatás gyakorlata zavaros. Jelentős ráfordítással sem volt képes eddig 60-80 ezernél több ember időleges (egymást váltó) foglalkoztatására. Sok szabadságkorlátozó, nem-piaci eleme van, és a többséget nem képes visszavezetni a munkaerőpiacra.

Hozzáteszem, hogy ha a gyerekek érdekében nem történik sokkal több, akkor az ország jövője sokkal nagyobb veszélyben van annál, mint ami a rossz gazdasági helyzetből adódik. Ha a közoktatás nem változik, akkor a rendszerből nem tudnak kikerülni olyan gyerekek, akik képesek lesznek valamire. Az iskolák nagyon nagymértékben felelősek azért, hogy a gyerekek harmada funkcionális analfabétaként kerül ki az iskolából. Mi azt mondjuk, hogy az iskola nem csak oktat, hanem nevel is, de a jelenlegi rendszer nem törődik azzal, hogy mi történik például a gyerekek szabadidejében. Egyszerűen nincs végiggondolva, hogy mire való az iskola.

- A pártok - és inkább az ellenzék részéről - gyakran kampányolnak azzal, hogy az alacsonyabb adó, kedvező lehet a vállalatokra, közvetve pedig a munkahelyteremtésre nézve. Egyetért ezzel?
Több hitel, több adósság, több kormányzati kiadás - ez pedig egy ördögi kör

- Nem gondolnám, hogy egy néhány százalékos adócsökkentés tömegesen teremtene munkahelyet azok számára, akik jelenleg kívül állnak a munkaerőpiacon. Egyes elképzelések szerint a tanulatlan százezreket főleg a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban lehetne alkalmazni, viszont ezt egy 5 százalékos adócsökkentés hozadékából nem lehet megvalósítani. Bizonyos értelemben ugyanis ezek is közmunkák lennének, és ezek megtervezéshez, végrehajtásához, a szükséges eszközök biztosításához ennél több közpénz szükséges.

A programokban szereplő adóprogresszió csökkentéséről pedig azt gondolom, hogy egy kormányzatnak az újraelosztás változtatásához egyetlen eszköze van, mégpedig a tisztességes progresszív adóztatás. Válság idején normális ország adót emel, nem adót csökkent, úgyhogy sem az egységes adókulcs felé való elmozdulást, sem a válság idején való adócsökkentést nem tudom helyeselni. Ma az adócsökkentés azt jelenti, hogy ha a kormány bárkinek bármit akar adni, akkor az államnak további hiteleket kell felvenni. Több hitel, több adósság, több kormányzati kiadás - ez pedig egy ördögi kör.

Tulajdonképpen minden előző kormánnyal szemben - egy két év kivételével - az volt a kritikánk, hogy egy olyan országban, ahol az egyenlőtlenségek parttalanul emelkednek, a kormány számos intézkedése a felső- vagy középosztályt erősíti, és a legszegényebbeket gyengíti. A szocialista kormányzat idején megszűnt a szocpol, de ekkor született meg az Út a Munkához program. Ez a kormányzat még hajlamos volt azért arra, hogy meghalljon bizonyos kritikákat, amelyek arról szóltak, hogy a válság legnagyobb veszélyeztetettjei a szegények. Néhány kisebb kérdésben sikerült is a civileknek meggyőzniük a kormányt.

- Ahhoz, hogy komolyabb reformokat vagy változtatásokat végre lehessen hajtani, nem elég a felismerés, hajlandóság is kell. Mennyire érett meg maga a társadalom a szegénységgel kapcsolatos paradigmaváltásra? A probléma csak pénz kérdése, vagy van még mit a fejekben rendbe tenni?

- Ahogyan nő a szegények száma, úgy nő a lakosság intoleranciája. Azonban nem csak ebben a tekintetben vagyunk intoleráns ország. A rendőrségen át, a közigazgatáson keresztül, a magánvállalatokig és iskolákig mindenki jobban tud büntetni, mint tárgyalni. Ha egy napot kések az adómmal, megbüntetnek, ha 5 centivel arrébb parkolok, lebilincselnek. Ha a gyerek nem jár iskolába, megbüntetik a szülőt, esetleg le is csukják. Miféle végiggondolás ez, ki vizsgálja azt meg, hogy miért nem jár a gyerek iskolába, mit adott az iskola a gyereknek. Ehelyett lecsukjuk a szülőt. Tehát az intolerancia mérhetetlen, a tárgyalás és a megoldáskeresés helyett minden forrásból büntetést látunk. Ez az intoleráns beállítódás szorongást kelt az emberekben, ez is hozzájárul rossz pszichés állapotainkhoz.

És az intolerancia általában is egyre jobban megnyilvánul a szegényekkel szemben, különösen egy csoportjukkal, a cigányokkal szemben. A kormányzati gyengeség jele, hogy a gárdát betiltották, de nem tudnak érvényt szerezni a tiltásnak. Ami Sajóbábonyban történt ,az a rendőrség és igazságszolgáltatás közös gyomorforgató kudarca. A Jobbik kívülről odament provokálni, a provokált cigányok pedig egy autót tönkretettek, elcsattant egy pofon és "fenyegették a gárdát". Hivatalosan e három eseményből lett feljelentés és bűnügy Sajóbábonyban. Ott volt a rendőrség, és nem a cigányokat védték a gárda ellen, hanem a gárdát védték a gárda által provokált emberek ellen.

- Mennyire befolyásolhatja az említett intoleranciát, és a közéleti diskurzust, ha a szélsőjobboldal bekerül a parlamentbe?

- Hadd legyek egyszer optimista. Egyik oldalról nagyon lehet félni a Jobbiktól. Az hogy Európában becsületünket vesztjük Morvai Krisztina miatt, ez az ország szégyene. Természetesen alapvetően a Jobbik szégyene, de annak az országnak is, amelyik ki tud termelni, és Európába tud küldeni egy olyan teremtést, akit már lassan civilizált helyeken nem fogadnak. Másik oldalról azonban a Fidesz az európai kereszténydemokrata pártcsalád tagja, ahol nem elfogadott a rasszizmus. Ha Orbán meg akarja erősíteni a pártja és saját helyzetét ebben a pártcsaládban, akkor muszáj elhatárolódnia a szélsőjobbtól, mert önmagának és pártjának is árt, ha nem ezt teszi meg.

- Az elmúlt időszakban sok egyéni elképzelés született a szegénység kezelésére. Elfogadhatónak tartja-e azokat a megoldásokat, amelyek nem központilag, törvényalkotási szinten vezényeltek, hanem mondjuk helyi, település szintű szabályok születnek a probléma rendezésére?

- Rengeteg a kiskirály, a legkisebb falu polgármestere is szabadon hozhat jogszabályt, miközben szakmai kontroll és segítség gyakorlatilag nincs. Ebből adódóan mérhetetlen sok törvénysértés születik, mint például a szociális kártya. A szegénygyűlölet azt jelenti, hogy először azt mondják, hogy minél kevesebb embernek adjunk segélyt, aztán minél kevesebb segélyt adjunk, segélyt csak munka ellenében adjunk, és ha mindez már megtörtént, akkor azt mondjuk, hogy de ezt a segélyt is rosszul költi el. Egyszerűen arról van szó, hogy jó érzés a szegényt földbetaposni, mert ez mutatja, hogy "én becsülettel helytállok". Én mindent megtettem, ő nem tett meg mindent, ő nem ásta fel a kertjét, ő nem keres munkát. A szegények ez a fajta gyűlölete és jogfosztása az intoleráns világnak és a rasszizmusnak a szörnyű fejleménye.

You have no rights to post comments

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2013)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2013 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com