"Totál piásan is be lehessen menni" - interjú a kormány hajléktalanügyi szakértőjével

Belföld

2010. november 05. péntek, 06:49

Írta: http://hirszerzo.hu/

0 Hozzászólások

Balog Gyula idült alkoholista, de tizenhat éve egy kortyot sem ivott. Közel két évtizede hajléktalan, volt idő, amikor a kispesti erdőben húzta meg magát. Évekig alkalmi munkákból élt, volt mosogató és statiszta filmforgatásokon, most a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának tapasztalati szakértőjeként tanácsokkal segíti a szociális törvények előkészítését. Szabadidejében a Fedél nélkült terjeszti az aluljárókban.

„Tizenhat éve azért imádkozom, hogy alkohol ne érintse a számat. Most különösen azért, hogy ne szédítsen meg a hirtelen jött hírnév, a sajtó felfokozott érdeklődése. Tudja, én egy vallásos fazon vagyok vallás nélkül” – beszélt az életében beállt fordulatról a Hírszerzőnek Balog Gyula, a kormány hajléktalanügyi szakértője, aki 16 éve maga is hajléktalan.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) október közepén jelentette be, hogy egy tapasztalati szakértő segítségét kívánja igénybe venni a szociális intézkedések előkészítésében. Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Tv2 Tények című műsorában két hete azt mondta: tanácsokat fognak kérni Balog Gyulától, hogy ne hozzanak olyan döntéseket, amelyek nem segítik a hajléktalanok helyzetét.

Bár naponta két-három interjút ad, Balognak egyelőre nem szállt a fejébe a hírnév. Miután a minisztériumban megtörtént a hivatalos bemutatási procedúra, arra kér, menjünk el vele a Kürt utcai menhelyre, mert a nappali melegedő délután hatkor zár, neki meg ott a holmija. Miután magára kapja a kabátját, kimegyünk a Dózsa György úti aluljáróba, ahol a Fedél Nélkül (FN) című lapot árusítja.

„Kell a mellékes. Az ösztöndíjam negyven körül van, erre jön némi rokkantsági, tehát nagyon jól jön az a 15-20 ezer forint, amit ezzel megkeresek. Meg aztán szeretem is csinálni” – mondja Balog, mi ösztönzi, esetleg készteti arra, hogy minisztériumi szakértőként továbbra is a FN-t árulja a metrókijáratnál

Harcos érdekvédő

Egyébként a két hete felkért tapasztalati szakértőnek se szobája, se asztala nincs a NEFMI-ben, nem is alkalmazottja a minisztériumnak, hanem egy pályázat útján került a tárcához a Norvég Civil Támogatási Alap ösztöndíjával. A Város Mindenkié nevű, 2009-ben alakult érdekvédelmi csoport tagjaként egy szakirányú továbbképzésen vett részt, és most a szakmai gyakorlatát tölti a minisztériumban.

„Nem is kell nekem külön szoba, ezeket az ügyeket nem lehet íróasztal mögül intézni” – mondja Balog. Mint meséli, szeptemberben egy ünnepségen találkozott a témával foglalkozó minisztériumi ügyintézővel, akivel hamar „egymásra találtak”, pár héttel később már be is vonták a tárcánál folyó munkába.

Balog harcos érdekvédő, az utóbbi időben – még mielőtt a NEFMI-hez került volna – többször tüntetett a kormány intézkedéseivel, törvénytervezeteivel szemben. Volt is miért, hiszen a tavaszi országgyűlési, majd az őszi önkormányzati választási kampányban a hajléktalanok többször is a politikusok célkeresztjébe kerültek.

Szeptember 21-én Balog A Város Mindenkié csoport több tagjával a Belügyminisztérium (BM) előtt demonstrált a közterület-használatot újraszabályozó törvénytervezet ellen. Október 19-én Lakhatást, ne zaklatást! feliratú transzparenssel tüntetett a parlamentben a tervezet vitájakor, majd aláírta azt a tiltakozó levelet, amit az ombudsmannak és a köztársasági elnöknek küldtek az érdekvédők. Balog azt mondja, amióta egyeztet a minisztériumi szakemberekkel, belülről figyeli a kormány tevékenységét, úgy érzi, változóban van a hajléktalanság megítélése, kezelése, „most talán elkezdődött valami”.

Össztűz a hajléktalanokra

Tarlós István a kampányban többször kijelentette, meg akarja tisztítani az aluljárókat és az utcákat. A Fidesz főpolgármester-jelöltje tavaly bemutatott programjában azt ígérte, legkésőbb 2015-ig fel fogja számolni a közterületi hajléktalanságot, igaz, a kampány végén már árnyaltabban fogalmazott és azt mondta, ezt a civil szervezetekkel és a hajléktalanokkal együttműködve fogja megvalósítani. Két héttel azután, hogy Tarlós megnyerte a választást a Fővárosi Közterület Felügyelet már el is indította az első akcióját: október 14-én összehangolt fellépés keretében összeszámolták a legforgalmasabb aluljárókban élő hajléktalan embereket, majd felszólították őket, hogy „ne az aluljárok közepén töltsék az éjszakát”, menjenek be inkább a menhelyekre. Szerdai sajtótájékoztatóján Tarlós bejelentette, december 15-éig rendet kíván tenni a főváros frekventált aluljáróiban, rövid távú célja, hogy ne tartózkodjanak életvitelszerűen hajléktalan emberek az aluljárókban és frekventált közterületeken, ezért mindent meg fog tenni a szerencsételn sorsú emberek elhelyezéséért.

Az utóbbi időben több önkormányzat is rendeletekkel próbálta betiltani a koldulást, elzavarni a terekről a hajléktalanokat. A XI. kerület korábbi szocialista polgármestere, Molnár Gyula már tavaly "hajléktalanoktól védett körzeteket" próbált kialakítani. 2008-ban Pécs, idén Debrecen próbálta kitiltani a legforgalmasabb tereiről a koldusokat, esetenként egy kalap alá véve velük az utcazenészeket is.

Nemcsak az önkormányzatok, a kormányzat is határozottabb fellépést ígért. Pintér Sándor belügyminiszter júliusban a Magyar Hírlapnak adott interjújában azt mondta, „a közterületeket megtisztítjuk a koldusoktól és az ország hangulatát rontó személyektől”. Szeptemberben a minisztérium a parlament elé terjesztette az építési törvényt módosító javaslatát, mely lehetővé teszi, hogy az önkormányzatok büntessék „a közterületek nem rendeltetésszerű használatát". A BM nemrég egy újabb tervezettel állt elő, amely a közterület felügyelők hatáskörébe utalná a tömegközlekedési eszközök „szerződésszerű használatának” ellenőrzését és betartatását, lehetővé téve a hajléktalanok leszállítását a járművekről.

A rendőri zaklatás semmit nem ér”

„Teljesen egyetértek azzal, amit a főpolgármester, vagy több kormánypolitikus mond: a hajléktalanoknak nem az utcán a helyük, de a tiltás vagy a rendőri fellépés nem vezet sehova. El lehet űzni a terekről, az aluljárókból őket, de ha továbbra sincs hol lakniuk, előbb-utóbb újra visszatérnek” – mondta a Hírszerzőnek Balog, aki szerint a hajléktalanok nem kedvtelésből élnek a szabad ég alatt.

Ő maga a 16 év alatt mindössze kétszer került utcára, többnyire hajléktalan szállókon, nappali melegedőkben húzta meg magát. Azt mondja, amikor még ivott, a kispesti erdőben lakott, de ez egy olyan sokk volt számára, ami hozzásegítette, hogy letegye az italt. Később egy kisebb affér miatt – épp amikor a Sorstalanság című film forgatásán statisztált – kitették a szállóról, ám akkor is az intézmény kapujában aludt, mert csak ott érezte biztonságban magát. „A biztonságérzet a legfontosabb: a túlzsúfolt menedékhelyeken gyakran megy a veszekedés, meglopják egymást, ezért sokan inkább az utcát választják, ahol 4-5-en összeállnak, vigyáznak egymásra.”

Azzal senkit nem lehet jobb belátásra bírni, hogy egy rendőr vagy egy közterület-felügyelő nap mint nap zaklatja. Sokkal többet ér, ha egy szociális munkás elbeszélget velük, és meggyőzi őket, hogy éjszakára a saját érdekükben, hogy ne fagyjanak meg, menjenek be a menedékhelyre. Az utcán éjszakázók egy jelentős része mentálisan és fizikálisan sérült, akiknek nem lehet parancsolni.” – magyarázza Balog, hogy csak a differenciált, egyénre szabott módszerek lehetnek eredményesek.
Zéró tolerancia

Szerinte nyugati példák sora bizonyítja, hogy egy végiggondolt, összetett programmal szinte teljesen fel lehet számolni a hajléktalanságot: „Londonban 1998-ban több minisztérium állt össze, hogy kidolgozzanak egy programot. Ma már csak az öreg hippik vannak az utcán, na meg a kelet-európai koldusok, de az már egy másik jelenség”

Balog szerint a hajléktalanok nagy többsége ki akar és kis segítséggel ki is tudna törni jelenlegi helyzetéből. Ők azok, akik ritkán választják az utcát, inkább a menedékhelyeken húzzák meg magukat. Felméréseket idéz: a hajléktalanok 42 százalékának van munkája, és egy jelentős részük a menedékhelyeket csak munkásszállásként használja. „Takarítanak, mosogatnak, az építőiparban dolgoznak, természetesen feketén.” Balog évek óta árulja a Fedél Nélkült, előtte számos film (Szabadság, szerelem; A csíkos pizsamás fiú; München) forgatásán statisztált, volt mosogató is – a 16 év alatt szinte mindig volt munkája.

„Mindenki azt kérdezi, hogyan jutottunk ide, de ez majdhogynem lényegtelen, sokkal fontosabb, hogyan lehet kijutni ebből a helyzetből” – mondja a minisztériumi szakértő, aki szerint a hajléktalanság kérdéskörét két részre kell bontani. A tél közeledtével, a „krízisidőszakban” el kell érni, hogy minél többen menjenek be a szállókra. „Ki kell alakítani olyan szobákat, ahova totál piásan, akár tetvesen is be lehet menni, senki nem maradhat az utcán” – mondja, mit kell érteni a Tarlós István által emlegetett „pozitív zéró tolerancia” alatt.

Nem férnek be
Hiába szeretné a budapesti városvezetés az összes hajléktalant bevinni a szállókra, ha nem elegendő a férőhelyek száma. Egy februári felmérés szerint Magyarországon közel 30 ezer hajléktalan él, közülük 8-10 ezren a fővárosban. A hajléktalanok számának növekedése egyébként elsősorban vidéki jelenség. Budapesten alig százfős emelkedést tapasztaltak februárban a szakemberek, míg vidéken több száz fős volt a változás. Kiemelkedően magas a hajléktalanok száma a lakosság számához képest például Esztergomban, Miskolcon, Dunaújvárosban és Veszprémben. Balog szerint Budapesten 8-10 ezer hajléktalanra ötezer körüli átmeneti szállón vagy éjjeli menedékhelyen kialakított férőhely jut, de hasonlóan rossz a helyzet vidéken is.
„Az embertelen életet is meg lehet szokni”

Balog szerint legalább ilyen fontos a megelőzés, hogy senki ne kerülhessen az utcára. „Nemrég A Város Mindenkiét több tagjával bejártam a VI-VII. kerületet, és azt láttam, hogy rengeteg üres lakás van, több közülük önkormányzati. Arra gondoltam, milyen jó lenne akár ideiglenes jelleggel olyan családokat beköltöztetni ezekbe a lakásokba, akik megrendült anyagi helyzetük miatt nem tudnak albérletet fenntartani” – osztotta meg személyes véleményét a Hírszerzővel, hozzátéve, hogy mindaz, amit a lakhatás rendezéséről mond, a saját véleménye, nem a minisztérium álláspontja. A legbiztosabb megoldás hosszú távon Balog szerint az lenne, ha a szociális rendszer állná a kiszállni akaró és tudó hajléktalanok albérleti költségeit, de azzal is tisztában van, hogy nagyon nehéz lenne túllépni az előítéleteken, hiszen kevesen adnák bérbe a lakásukat egy hajléktalannak.

Ennek ellenére bízik benne, hogy idővel meg lehetne változtatni a többségi társadalom beidegződéseit. „Néhány éve úgy tartottak rólunk konferenciákat, hogy be sem engedtek a terembe. Ma mi moderálunk, workshopokat szervezünk, engem rendszeresen hívnak, hogy tartsak előadásokat középiskolákban, egyetemeken.”

„Ezzel meg lehetne állítani az emberek süllyedését, mert a menedékhelyeket, szállókat, vagy az utcát nem lehet sérülések nélkül megúszni. A Sorstalansággal párhuzamot vonva: ezt az életet is meg lehet szokni, pedig higgye el nekem, nem embernek való” – állítja Balog, aki már azt jelentős előrelépésnek tartja, hogy most már legalább a véleményét megkérdezik a hajléktalanokat érintő tervezetek benyújtása előtt.

Stratégia van, csak meg kéne valósítani

A hajléktalanság kezelését már a korábbi kormányok is kiemelt ügyként kezelték. 2002 és 2007 között a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, Vecsei Miklós miniszteri biztosként hangolta össze a kormányzati munkát. 2008-ban elkészült a hajléktalanügyi stratégiai is, amely egységes rendszerben kezelte a lakhatási támogatásokat, a lakáshoz jutást, a hajléktalan-ellátás szabályozását és finanszírozását. A stratégia célja a megelőzése és a már egzisztenciájukat vesztett emberek társadalmi visszailleszkedésének segítése volt. A stratégiát ugyan megtárgyalta az akkori kormány, de a megvalósítása már elmaradt. Vecsei 2007-ben azért mondott le, mert a parlament elfogadta a szociális törvény módosítását úgy, hogy a hajléktalanellátás minimuma a sátras ellátás lett.