Utazás egy vonzó, mesés világba

Kultúra

2011. február 05. szombat, 17:48

Írta: http://www.nepszava.hu

0 Hozzászólások

A pesti Dankó utca 11-ben csütörtök este középkori udvar nyílt, a bemenet ingyenes. Sok az állat, a szalma, a fából ácsolt egyszemélyes faházikó. Sül a hús, a rétes, kapható pogácsa és fűszeres forralt bor. Vehetünk súlyos páncélinget, merített papírost és új meg régi könyvet. Három napon át így ünneplik Józsefvárosban a könyvnyomtatás feltalálóját, Johannes Gutenberget, akiről nem tudni, pontosan mikor született, csak azt, hogy 543 évvel ezelőtt február harmadikán halt meg.

Gutenberg halott, és három napon át fiatal írók, zenekarok, színészek, bábosok, kiadók és könyvesboltosok emlékeznek rá úgy, hogy felolvasnak, könyvet árulnak, zenélnek vagy játszanak. Ma délután öttől a Kenedi zenekar "nyomdakész állapotban" zenél, este fél nyolctól "az utolsó lemezlovaggal az első nyomdászért" a Jazzékiel zenekar szól, s még mielőtt a sötétség kezdetét venné, a MERTE csoport - Karafiáth Orsolyával együtt- felolvasóestet tart, mert: "Fel MERTE olvasni, meg MERTE írni".

Herr Gutenberg már fél évezrednél is hosszabb ideje halott, és a középkorivá varázsolt udvaron az állatok csöndesen várakoztak. A ló és a szamár Békásmegyerről érkezett, az Evangéliumi Testvérközösség parkjából, a kecskék s a birkák pedig Abaújkérről, abból az ökoiskolából, amelyet az Evangéliumi Testvérközösség Egyház tart fenn. A lovat Csengőnek hívják, a szamarat Csacsinak, és az összművészeti könyves fesztivál úgy indult, hogy egy csörgősipkás bohóc mondani kezdte az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. Egy bohóc szólt arról, hogy Budapest legszegényebb kerületében is joga van mindenkinek az élethez. Ahhoz, hogy szabadon és biztonságban létezzen, s ők is kimondhatják azt, amit gondolnak.

A kimondott gondolatokból írott szó, szavak is lehetnek, s a középkori udvarban Iványi Gábor metodista lelkész azt kérdezte, tudjuk-e, hová nyomtatták az első betűt. "Az Úr nyomta az első betűt Káin homlokára. De nem azért, hogy a testvérgyilkosság után őt bárki megölje. Jel volt ez, mindenki számára, hogy vannak dolgok, amiket csakis Isten vehet a kezébe. Ő adhat életet és ő is veszi el."
A Dankó utca 11-ben amúgy egy főiskola működik, a Wesley János Lelkészképző; meg az ország első hajléktalanóvodája, a kápolnában pedig hajléktalaniskola van. A hajléktalaniskolába felnőttek járnak, közülük ebben az évben húszan tesznek érettségit.

Iványi Gáborék most szembesültek avval, ha egy hajléktalan érettségizni akar, akkor ötvenezer forintot kell fizetnie:"Nem gondoltunk arra, hogy a szegények, a hangjukat nehezebben hallatók barátságának ekkora ára van. Amikor kiderült, hogy ötvenezer forintot kell fizetniük, fizetnünk pusztán azért, hogy részt vehessenek az érettségi vizsgán, a szívemhez kaptam. Mert hússzor ötvenezer az egymillió forint."

A Dankó utcát sokan úgy ismerik, hogy ez a pesti hajléktalanok egyik utcája. Esténként, nehéz álomra itt hajtja le fejét ötszáz felnőtt hajléktalan.
"A nagyvárosok, magyarázza a metodista lelkész, ősidők óta nemcsak a kultúra, a kézművesség, hanem a szolidaritás helyei is voltak. Egy magát kereszténynek hirdető állam hogy engedheti meg, hogy saját bajbajutottjait elűzi. Őrült a gondolat is, hogy büntetni kell azokat, akik életvitelszerűen az utcán tartózkodnak. Emlékszem, talán 1991-ben volt, hogy Solt Ottiliával Eszéken jártunk.

Segélyszállítmányt vittünk ki, meg sebesülteket hoztunk át, s épp belefutottunk egy tankpárbajba. Menekült az egész város. Mi is. Az aluljárókba. Ott éltek az emberek, mert hogy háború volt. A hajléktalan-helyzet is pont ilyen. Nekik minden egyes nap háború van, az életben maradásukért harcolnak, s minden egyes búvóhelyet, ami megvédheti őket, megtalálnak. De hogy ezért üldözzék is őket, a hajléktalanellátó szervezeteket meg ellehetetlenítsék! Nálunk, a Dankó utcában éjjelente 500 hajléktalan fekszik le, és egyesületünk, az Oltalom az újságból tudta meg, hogy a főváros fel kívánja bontani a velünk kötött szerződését. A szerződésbontást követő nyolcadik hónap után a mi ötszáz hajléktalanunk ellepi a várost. Az utcákat. A főváros nem lehet ennyire rövidlátó."

A pesti Dankó utca 11-ben, mintha csak egy másik világban járnánk, ma késő estig mesés, középkori udvar működik. Állatok, szalma, faházikók. Sül a hús, a rétes, készül a merített papír. Ma még elmehetnek, és az összművészeti könyves fesztivált, mely a JELEN Teátrum gyerekelőadásával kezdődik, délután háromtól megtekinthetik.

Scipiades Erzsébet / Népszava