Egy ágyban a szegénységgel

Vélemény

2011. január 15. szombat, 10:19

Írta: http://www.nepszava.hu/

0 Hozzászólások

Benéék egy háromemeletes laktanyában élnek egyedül. Ketten. Egy ágyban. Egy egyszemélyesben. Együtt a szegénységgel. De jó nekik, hogy van ablakuk. Üvegből. Az egész háromemeletes, kibelezett laktanyában csak nekik van ablakuk. Vastag pokrócot raknak rá, hogy az utcáról meg ne lássák őket, a létezésüket, és hogy pár fokkal több maradjon bent, a konyhában, ahol ketten egy ágyban, egy egyszemélyesben élnek együtt, a szegénységgel.

Most tizenkét fok van, de ha sokat ülünk az egyetlen fotelban, akkor a talpunkat sütni kezdi a hideg. Úgy süti, hogy fáj. A szomszéd szobában megfagyott a víz. Vizet hóból lehet csinálni, és a jég is elolvad egyszer.
Tik-tak-tik, megy az óra a falon, kezdődik a nap. Hozni kell majd ivóvizet a pályaudvarról, a csarnokból, a csapról. Palackokba teszik, azután a hátizsákba. Enni is kell. Indulnak a Fehér közbe, a nappali melegedőbe, ahol lezuhanyoznak, és kaphatnak teát s hozzá vajas kenyeret.

A meleg étellel sok a gond. Ha a Doboziba mennek, az Üdvhadsereghez, akkor oda kell érni reggel hétre. Hogy fölírhassák őket. Azt, hogy Bene Géza és Némedi Lászlóné ma ebédelni szeretne. Azután várnak. Öt órát. Ehetnének a Dankóban is. De ahhoz előbb igazolást kell hozniuk az ÁNTSZ-től arról, hogy nem bogarasak és nem tetvesek. Az ÁNTSZ a Gyáli úton van, az út busszal egy óra, és nekik nincs pénzük. Az ÁNTSZ-ben nem vizsgálják meg őket, csak megkérdezik:

- Jól érzik magukat?
- Jól - válaszolják, és megkapják az igazolást.
Ha van papír, akkor ebéd is lehet, de ahhoz reggel nyolcra oda kell érniük, a Dankóba. A váróba. Hogy ott is felírhassák őket. Azután már csak várakozni kell, a névsorolvasásra, ami pontban tizenkettőkor kezdődik. Ha felolvasták a nevüket, fémbilétát kapnak, és ez váltható át ingyen ebédre.

A Dankóban van a Fűtött utca is, a valamikori szerelőcsarnok, ahol egyszerre száz férfi és negyven nő fér el összecsukható ágyakon, földre tehető matracokon. Ez egy koedukált tömegszállás Budapest legszegényebbjeinek.
- Nyár volt - mondja Bene Géza. - Akkoriban az építőiparban dolgoztam, mint segédmunkás, és munka után mindig a Fűtött utcába mentem.
- Ott ismerkedtünk meg - mondja Némedi Gabi.
- Bementem a Fűtött utcába, lezuhanyoztam, és indultunk is Gabival a Margitszigetre.
- Ott aludtunk.
- És reggel onnan indultam dolgozni.
- Én meg mostam valamelyik nappali melegedőben.
- Munka után megint találkoztunk, a Fűtött utcában, lezuhanyoztam, és indultunk a Margitszigetre.
- Volt hálózsákunk.
- Aztán kaptunk bónt a Menhely Alapítványtól, amivel lakhattunk egy munkásszállón.
- Kedvezményesen.
- Egy kétágyas szobában.
- Aztán letelt a bón, és fizetni kellett a szobáért havi kilencezret.
- Egy összegben.
- Ha nem ment, akkor naponta háromezret.
- És visszakerültünk a Margitszigetre.
- És jött a tél.
- A hidegszabadság.
- És késett a munkanélküli segély.
- Villanyszerelő vagyok.
- Én meg takarítottam, és könyvkötőként is dolgoztam.
- Van kazánfűtői vizsgám, és részt vettem a munkaügyi központ által szervezett boltvezető helyettesi képzésen.
- De azt mondták, negyvenhat évesen túl öreg vagyok takarítónőnek.
- Állandóan pörög az agyam. Mit lehetne tenni azért, hogy jobb legyen. Éjszakánként ezért nem alszom olyan jól.
- Néha irigy az ember. Mert én nem vehetek ruhát. Máskor meg úgy gondolom, de jó, hogy én megtehetem, hogy a csillagokat nézem a Margitszigeten. Nehéz. Idegileg.
- A megfázás az nálam állandó.
- Vasárnaponként ágyba kapom a kávét. Az ötödik évet kezdjük együtt, s azóta minden vasárnap reggel, ha van kávé, ágyba kapom. Ez az egyetlen luxus, amit megengedhetek magamnak. Van egy kis gázfőzőnk. Egészen kicsi, a palackja fél literes.
- Múltkor voltunk a parlamentben. A délelőtti ülésen.
- Mint szakértők. És amikor egy törvény kapcsán rólunk, hajléktalanokról volt szó, tiltakozásul felemeltünk egy molinót, amelyre azt írtuk: LAKHATÁST, NE ZAKLATÁST! De amikor rendreutasítottak, egyből leültünk. Azután bejött a teremfelvigyázó, és megkérdezte, mit csinálunk. Mutattuk a szakértői belépőnket. Azt akarta, mondjuk meg a nevünket, hogy felírhassa. De akkor az országgyűlés alelnöke, Újhelyi István beleszólt a mikrofonba, hogy hagyjanak, ne zaklassanak bennünket. A szakértői páholyban mi A Város Mindenkié csoportot képviseltük.

Felszólalás a Fővárosi Közgyűlésben

- A Város Mindenkié csoport tagjai vagyunk.
- Nemrégiben összeírtuk, hány üres lakás van Budapest belső kerületeiben.
- Elmentünk a földhivatalba, és betekintésre kikértük mindazon lakások tulajdoni lapját, amikről tudtuk, hogy üresen állnak. Évek óta. A lakhatási csoportunk négy belső kerületet térképezett fel: a VI., VII., VIII., és a IX.kerületet. Öt-hat hajléktalan evvel tölti a mindennapjait. Hogy a kerületeket járja vagy a földhivatalban kéri ki a tulajdoni lapokat.
- A Város Mindenkié-ben a hajléktalanok három csoportban dolgoznak: a lakhatásiban, a köztériben és az ellátásiban, de átfedések vannak. A csoportok külön gyűléseznek, stratégiákat eszelnek ki, amiket aztán a nagycsoport elé visznek. Az információk azért kellenek, hogy majd tárgyalhassunk az önkormányzatokkal. Hogy megértessük velük, a hajléktalanok sem ingyen akarják a lakhatást. Negyven-ötven százalékuk dolgozik. Szakmájuk vagy képzettségük alapján fel tudnák újítani a lakásokat. A VII. kerületben például annyi az üresen álló lakás, hogy abból az ott élő hajléktalanok mindegyikére négy jutna.
- Egy héten harmincöt-negyven órát vagyunk a csoporttal...
- Szinte csak aludni járunk haza. A laktanyába.