Fejbe kell lőni a hajléktalanokat?

Vélemény

2011. február 04. péntek, 18:39

Írta: http://praxis.blog.hu

1 Hozzászólások

Január 29-én este hazafelé tartva egy ismerős helyi hajléktalan a földön fekve találtam. Üres flakon mellette, a fejéhez mintha valami géz darab lenne ragadva, ébreszteni szokás szerint nem lehet, ilyenkor teljesen magán kívül van.

Különösen hideg volt, mínusz 8 fok, és bár tudom Jani kirívóan szívós, de reggelre szerintem megfagyott volna. Régebben volt hajléktalan mentő, de a telefonomat kicseréltem és azóta nincs meg a számuk. Mit is csináljak, tisztában vagyok, hogy a mentőknek ez mekkora probléma, de Győrfi Pál is mondta a tv-ben, ha földön fekvő hajléktalant látunk, telefonáljunk. Emlékszem, még ecsetelte is, mennyi idő alatt lehet megfagyni. Úgy döntöttem, mindenesetre hívom a mentőket.

A diszpécser amikor meghallja mi a helyzet még flegmább lett mint alapból. Gondolom a Való Világ párbaját nézte és megzavarhattam. Mondtam neki, nem tudom mi a száma a hajléktalan mentőknek (Delta), erre dünnyögött valamit és levágta a telefont. Húsz perccel később megint hívtam őket, akkor egy segítőkész kedves ember vette fel, azt mondta utánanéz, majd ő is flegma lett, azt mondta nincs szabad kocsi most, majd jönnek. Fáztam és nézem az elhaladó embereket. A többség természetességgel mennek el mellette. Aztán jött két ember, azok annyit mondtak szerencsétlen. Beszédbe keveredtem velük, az egyiken kitör valami lelkiismeret, talán azért mert ő is a leszázalékolás miatt van életben, túlbuzgóvá vált. Odakiabált a sarkon bandázó kutyások közé a 40 éves luxusnyugdíjjal rendelkező rendőrnőhöz, hogy tudna-e hívni valakit. (Itt a telepen sok mindenkit ismerek…)

A nő:,- Dehogy hívok, dögöljön meg, avval fizettetném ki, aki kihívja hozzá a mentőt! (Mindig utáltam a rendőröket, mert ismerem ezt a fajt)

Később kiürül a tér és végre 1óra 10 perc múlva megjön a mentő. Kérdezte az ápoló a divatos flegmasággal, mi van. Mondtam ott fekszik a fickó. Elégedetlenkedett, és akkor mi van, mit csináljon vele. Mentegetőztem, a tv szerint ilyenkor ki kell hívni. Aztán mind a kettő ápoló kifejtette, hogy egy megoldás van evvel, ki kell vinni a Duna partra, és fejbe kell lőni. Bedobták, majd elvitték. A tapasztaltakból kiindulva csak remélem, nem a következő sarokig és nem fogják összerugdosni. ( A mentősöket és a tűzoltókat eddig szerettem.)

Amúgy Janinak nagyjából ismerem a történetét, amikor először láttam, akkor is a földön feküdt, és jajgatott, hogy fáj, nagyon fáj. Amikor megnyugodott kiderült, hogy csak a lelke, így akkor nem kellett mentőt hívnom hozzá. Később amikor volt egy tisztább pillanata, kíváncsiságból elbeszélgettem vele. Akkor elmesélte, hogy lett hajléktalan, kiderült őt soha senki nem szerette még kisgyerekként sem, és nyilvánvalóvá vált, nagyjából szellemi fogyatékos, és mentálisan is eléggé beteg, amin természetesen ezen nem lepődtem meg. Az egyre jobban utálta irigynek gondolta őket. Én mondtam, mások nagyon keményen megdolgoznak a pénzért, ő pedig rávágta mások sem dolgoznak, és irigyek. Körbenéztem, hogy rámutassak nem így van, de a nyári kora délután csak egy cigiző (gondolom drogozó is) tinédzser ment el mellettünk, a padon főleg korkedvezményes (rendőr) nyugdíjasok (BM lakótelep), plusz leszázalékoltak üldögéltek, a közértből munkanélküliek, és egy kismama jött ki, akit cigány zokniárusok rohantak le.

Hát jó, irigyek, -válaszoltam. A következő két hétben oda-oda mentem hozzá néhány szóra, már csak azért is, mert valahogy nem ivott, és egyre jobban lehetett vele kommunikálni. Később viszont hanyagoltam, mert a munkám miatt már teljesen kikészültem, így siettem haza, de kellemetlen is volt, hisz az utca népe is furcsán nézett rám is, közben pedig újra inni kezdett. Az eltel egy-két év óta ő még jobban utálja az embereket, akik úgy látszik, már nyíltan meg akarják ölni.

Ezt csak azért írtam le, hogy kimagyarázzam, miért nem hagytam megfagyni ezt az embert. Úgy érzem, ki kell magyarázni…

T.S., XV.Ker