Otthon, a parkban

Vélemény

2009. december 06. vasárnap, 10:33

Írta: http://www.mixonline.hu/Szentgyörgyi László

0 Hozzászólások

Micimackó hajléktalan lett - mondta drámai hangon egy ismerősöm. A meghökkentő bejelentés akkor hangzott el, amikor megérkezett udvarukra a téli fűtést segítő kamionderéknyi fa. Amint végignézett a rönkhalmazon, azonnal jött a felismerés: ennyi fa csak akkor kerülhetett oda, ha kivágták érte a Százholdas Pagonyt. Ezzel pedig Micimackót utolérte a vadkapitalizmus rákfenéje.

Legkevésbé sem szeretném elbagatellizálni a néhai Pagony egykori lakóinak sorsát, hiszen hosszú, dolgos évtizedek után húzták ki alóluk egy élet munkájának gyümölcsét, ám akad ennél sanyarúbb helyzet is. Tudniillik Micimackó, Malacka, Füles és a többiek valakinél csak meghúzhatják magukat, ha minden kötél szakad. Kispárnán, könyvespolcon vagy emlékeinkben, valahol mindig lesz helyük. De hova, kihez mehet az a több ezer ember, akik munkahelyük megszűnése, válás vagy csalás következtében egy szép napon arra eszméltek, hogy fedél fölöttük a csillagos ég? Kiben keltenek ők szánalmat, és ki az aki tenne értük valamit, ha lehetne?

Nem állítom én, hogy csupa szőrős szívű ember kerülgeti ezeket a parkokban és kapualjakban lakó szerencsétleneket, de reálisan értékelve nem sok esélyt adok nekik. Egyrészt, mert jelenlegi állapotok között mindenre az a válasz, hogy nincs. Nincs pénz újabb és újabb melegedőkre, menhelyekre, nincs kellő mennyiségű szociális munkásra, nincsenek szükséglakások, szociális háló- nem sorolom. Aki itt nálunk egyszer az utcára került, jó eséllyel ott is marad. Hacsak nincs disznó szerencséje. Másrészt saját erőből se egykönnyen evickél ki a parkból senki, nem olyan könnyű lepapírozni és újrakezdeni. Még dolgozni sem feltétlenül egyszerű nekik, holott sokak szerint ezeknek egyszerűen csak büdös a munka.

Persze mindig az dumál a legjobban, akinek nem kéne. Szeretem a fűtött szobában jóllakottan elterpeszkedő, fröcsögő polgár erkölcsi tanításait. Miszerint: "miért nem oldja meg mindenki a problémáit", meg hogy "érdekes ÉN mindig megtalálom a megoldást", és itt van még a "biztosan ott jó nekik, mert ha nem, mást választottak volna, csak rajtuk áll" - ezoterikus alapigazság. S tudom, van is benne igazság olykor, de azért az túlzás, hogy a padról egyenes út vezet a munkakönyvhöz.

Láttam már munkáért sorban álló fedélnélküliek tucatjait, akik azon keseregtek: az istennek se tudnak már dolgozni, mert valamilyen papír sosem stimmel, hónapokig kell mindenre várakozni, és különben is, túl kicsi- vagy nagy- a pecsét! Volt köztük olyan is, akinek három szakmája volt. Ő se ingyen ebédre várt. Egyébként az a kedvencem, amikor azt hallom: ne adj nekik egy fillért sem, úgyis csak elisszák! Gyakori fennkölt intelem ez, még télvíz idején is, amikor nem gyerekjáték a flaszter éjszaka- már, ha egyébként az volna.

Hasonlóan tudta a frankót az a jó keresztény is, aki lelkészénél ücsörgött egy hideg téli estén. Már sok hittételen túl lehettek, talán azt is átvették, hogy "szeresd felebarátodat". Aztán egyszer csak becsöngetett egy rongyokba öltözött nyomorult és pár fillérért esdekelt. A pap türelmesen végighallgatta, majd zsebébe nyúlt, elővett egy kis pénzt és odaadta neki, így bocsátva útjára Isten nevében. Híve felháborodva támadt neki, mondván: hogy lehet ennek a szakadt csövesnek pénzt adni, első útjába eső kocsmában elissza majd.

A pap mosolyogva hallgatta végig, majd csendesen csak ennyit felet: "Tudod, fiam, ha én lennék ilyen cudar időben odakint, akkor nekem is jólesne most egy kupica pálinka."