Szenteste...!!!!!...hajléktalanokkal...:( 2.rész)

Vélemény

2009. december 28. hétfő, 19:43

Írta: http://judynero.blog.hu/

0 Hozzászólások

Ez a nő először az édesanyját, majd szinte ugyanakkor a két szeretett testvérét veszítette el. Képtelen volt ezzel a tudattal tovább épp ésszel élni, inni kezdett. A lakását nem tudta fenntartani, utcára került. A Blaha Lujza Téren találkoztunk vele. Elmesélte, hogy egész nap a Kálvin Téren volt az alujáróban, de ott nem biztonságos és mivel „csöves társa „(Ő így nevezte) nincs ezért inkább az utcán, alszik. Nem kért semmit, csak ennivalót. Azt mondta, rettenetesen éhes…

A sapkás 14 éve hajléktalan.

Egy percig sem tagadta, hogy a saját hibájából történt és a saját döntése, hogy nincs fedél a feje fölött. Ivott és a felesége elhagyta. „Rossz fiú voltam világ életemben, nem tudok megváltozni. Szerettem az asszonyt, nem érdemelte meg, hogy elcsesszem az ő életét is…” Nem sajnáltatta magát, illedelmesen megköszönte, amit kapott és kellemes ünnepeket kívánt.

 A Nagyvárad téri aluljáróban „csak” három hajléktalan volt aznap este. Panaszkodtak, hogy nem jutottak be a szállóra. Édességet kértek.

 Valahol a távolban egy férfi ordított, hogy „hagyjanak engem békén, ide nem merjenek jönni, takaródjanak…” mindketten a hang irányába fordultunk, a földön egy hajléktalan feküdt, aki félelmében ordított… azt hitte, ki akarjuk rabolni. A cipője a feje alá volt gondosan elhelyezve, nehogy ellopja valaki.

 Csak annyit kérdezett tőle Dia „éhes vagy”, és már rohant is felé a szatyrával. Éhes volt, nagyon éhes… élvezettel kezdte enni a májkrémes szendvicset, mielőtt percekig hálálkodott… Nem volt ittas és nem volt büdös…

13 éve van az utcán.

Elvált. Nem iszik. A gyerekét a mai napig látogatja… a kislány nem szégyelli az apját. „Elhagyott az asszony, elegem lett… inkább az utca, meg alkalmi melók… abból segítek a kislányomnak. Karácsonykor, mindenki rossz kedvű. Várom a szilvesztert, mert olyankor mindenki olyan más…” Gyorsan elrakta, amit kapott és azt mondta nekünk. „Ki sem nézte volna magukból, hogy ilyen szép nők, ilyen ünnepen a csóróknak segítenek. Maguk jó emberek.”

Ami megmaradt ide vittük: ( a egyesület - t betűje lemaradt...:( )

Hajnali négy felé csöngettünk be. Egy kedves fiatal lány jött ki, és vette át a megmaradt dolgokat. Reméljük, hogy megfelelő helyre kerültek.

Aztán egész úton hazafelé, szótlanul utaztunk, és azon gondolkoztunk, miért kell embereknek így élniük? De tudjátok, nem vagyunk egy formák…Ők nem tudják feldolgozni a problémáikat, nem olyan erőssek…Sajnos!

( ...és most lehet köpködni...de fölösleges, mert ezzel senkit nem bántottunk...csak megpróbáltunk segítneni...)