Mit tanult az LMP a hajléktalan emberektől?

Vélemény

2010. január 30. szombat, 19:49

Írta: http://www.lehetmas.hu/hirek/1024

0 Hozzászólások

Január 19-én az LMP irodában Misetics Bálint szakszóvivőnk aktív közreműködésével beszélgetést szerveztünk a hajléktalanságról. Ami különösen érdekes volt benne, hogy nemcsak egyszerűen a hajléktalanságról, hanem hajléktalanokkal együtt beszélgettünk.

Ugyanis vendégeink a Város Mindenkié csoport aktivistái voltak, akik saját definíciójuk szerint olyan hajléktalan, hajléktalanságot megtapasztalt valamint hajlékkal rendelkező aktivisták, akik tenni akarnak egy egyenlőségen alapuló és igazságos társadalomért.

A beszélgetésben én magam moderátorként vettem részt, és bár egyébként is előfordul olykor, hogy szóbaelegyedek egy-egy Fedél nélkül árussal az utcán, a mostani másfél órás beszélgetés, illetve a „hivatalos” részt követő kötetlen társalgás alatt sikerült sokkal mélyebben megismernem a problémákat, amikkel a hajléktalan embereknek meg kell küzdeniük, mint eddig bármikor.

A Város Mindenkié csoportban talán az a legfontosabb, hogy maguk a hajléktalan emberek fognak össze, és próbálnak tenni valamit a saját és sorstársaik helyzetének javításáért. Rövid távú céljuk, hogy jogi- és érdekvédelmet biztosítsanak a hajléktalan emberek számára, hosszútávon pedig a hajléktalanság felszámolását szeretnék elérni - mindezt pedig együttműködve, belülről, a hajléktalanságot testközelből ismerő, megtapasztaló emberekként.

A beszélgetés során megfogalmazták az ellátórendszerrel kapcsolatos kritikáikat, hogy az éjjeli menedékhelyeken tucatnyian alszanak egy helyiségben, ágynemű nélküli matracokon, hogy zuhanyozni is csak a hét bizonyos napjain lehet. Ha sikerül bejutni egy átmeneti szállóra, ahol legalább már nem kell minden este sorban állni az ágyhoz jutás reményében, akkor is elszakadnak élettársuktól, férjüktől, hiszen minimális azoknak a szállásoknak a száma, ahol a bekerülő emberek magánszféráját valamelyest tiszteletben tartanák, ahol a párok vagy családok együtt maradhatnának.

Beszéltek a munkavállalás nehézségeiről is: gyakori eset, hogy a munkaügyisek felismerik a lakcímkártyára bejegyzett szálló-címet, és nem veszik fel a jelentkezőt. A kicsit könnyebben megszerezhető feketemunkáért viszont sokszor a kialkudott bért sem fizetik ki. Még ha sikerül is pénzhez jutniuk, lakcím nélkül számos szolgáltatást nem tudnak igénybe venni: ha nincsenek életveszélyben, akadozik az egészségügyi ellátás, nem nyithatnak bankszámlát, nem vehetnek mobiltelefont.

Mindeközben számos lakás, vagy egész épület áll üresen, kihasználatlanul. Ha valaki beköltözik, azt kilakoltatják, akkor is, ha esetleg felújította, rendbehozta a helyiséget és tudná fizetni a rezsit is. Minden évben számos családot fenyeget a kilakoltatás veszélye felhalmozódott köztartozásaik miatt, holott ha csak a szigorúan gazdasági szempontokat nézzük, akkor is belátható, hogy többe kerül egy ember hajléktalanként való ellátása, a kieső adója, mint lakhatásának támogatása és így a hajléktalanná válás megelőzése.

Épp ezért a hajléktalanság folyamatos újratermelődésének elkerülése központi eleme a Város Mindenkié javaslatainak. Ennek érdekében ki kellene terjeszteni a lakásfenntartási támogatásokat, a kilakoltatásokat illetően pedig minimum arra lenne szükség, hogy azokat csak a megfelelő elhelyezés biztosításával, a családok együtt tartásával lehessen véghezvinni. A hajléktalanná válás megelőzésére A Város Mindenkié csoport szerint egy kiterjedt szociális bérlakás hálózatra kialakítására van szükség (ami egyébként az LMP lakáspolitikai programjának egyik alapüzenete lesz).

De addig is, amíg sikerül az emberhez méltó lakhatást mindenki számára biztosítani, a Város Mindenkié csoport szeretné elérni, hogy fejlődjön az ideiglenes elhelyezést szolgáló intézményrendszer, váljanak elérhetővé a megfelelő tisztálkodási és csomag-elhelyezési lehetőségek. Vissza kell szorítani az állandó lakcím hiányában szinte automatikus diszkriminációt, és el kell érni, hogy senki se maradjon bármiféle támogatás nélkül (a Város Mindenkié mozgalom egyik tagját például egy teljes évre kizárták a segélyezésből, azért mert nem tett megfelelően eleget a közmunka kötelezettségének).

Mindenekelőtt pedig azt szeretnék, hogy vonják be a hajléktalan embereket az őket érintő döntésekbe, ne kezeljék őket gondozásra szoruló gyerekként. Hiszen ezeknek a rendkívül nehéz élethelyzeteket is méltósággal kezelő embereknek nem gyámkodásra van szükségük, hanem a lehetőségre, hogy saját sorsukat újra kezükbe vehessék.

Szabó Rebeka
Az LMP Választmányának tagja