A város mindenkié bemutatkozása a „Lehet Más a Politika” klubestjén

Vélemény

2010. január 30. szombat, 19:51

Írta: http://avarosmindenkie.blog.hu/

0 Hozzászólások

Csoportunk a politikai pártok/döntéshozók közül elsőként a Lehet Más a Politika klubestjén mutatkozott be.

Az LMP szóvivője, Schiffer András bevezetője után négy tagunk – akik a panel résztvevőiként nemcsak csoportunkat képviselték adekvát módon, de maga a hajléktalan „társadalom,” sokszínűségét is – egyenként röviden bemutatkozott, majd az LMP-s moderátor hölgy levezetésében Csilla ismertette az AVM megalakulásának történetét.

Elsőnek valamennyien beszámoltak a hajléktalan-ellátás jelenlegi helyzetéről, amit csoportunk „aktív” hajléktalan tagjai a saját bőrükön éreznek. A panelben résztvevők közül Anna az ellátás oldaláról is megvilágította a problémákat, míg Csilla, aki volt hajléktalanként immár maga is hajléktalanellátó intézmény alkalmazottjaként dolgozik, szintén érdekes információkkal szolgált. Az Attila és Jani által elmondottak után erősen tapasztalható volt a több, mint 30 fős hallgatóság döbbenete. Ez természetesen egyrészről érthető, hiszen eddig nem láttak bele a különböző szállások életébe, „csak” az utcán élőkkel azonosították a hajléktalanokat, ami persze nem baj, csak hát a hajléktalan társadalom csupán egy részét képezik ezek a sorstársaink, akiket ugyanúgy megillet minden emberi jog és méltóság, ha nem még jobban is, éppen a helyzetüknél fogva.

Azon túlmenően, hogy a jelenlegi adottságok mellett milyen azonnal megoldható jobbítási javaslataink, kéréseink, ill. követeléseink vannak (pl. éjjeli menedékhelyek és nappali melegedők nyitva tartása hétvégéken és ünnepnapokon is, a diszkrimináció elleni harc a mindennapokban is, nyilvános és elérhető mobil WC-k felállítása (!!),a BKV-val annak a korábbi megállapodásnak a felújítása, hogy az érvényes hajléktalan igazolvánnyal rendelkezőket ne büntessék meg amúgyis behajthatatlan összegekre, amikor az egyik átmeneti szállásról a város másik végében lévő ingyen konyhára utazik), röviden ismertettük rövid, közép- és hosszú távú terveinket, amelyek közül az utóbbiak azok az átfogó változások/változtatások, amik az egész magyar társadalmat is érintik. Ilyen például a korrupció elleni fellépés, a „fekete” munka visszaszorítása, az önkormányzatok feletti állami törvényességi ellenőrzés erősítése stb. Ezeknek a terveknek a politikai döntéshozók általi nyomatékos figyelembevétele nemcsak a már most hajléktalan emberek védelmét, a hajléktalanságból való kilépést, illetve a továbblépés lehetőségét teremtik meg, de megakadályozhatják a társadalom szinte minden tagját fenyegető elszegényedés, lecsúszás eshetőségét is, egyszóval a hajléktalanság fenntartását, illetve (ha más szereplőkkel is, de) „újratermelődését”.

A hallgatóság kérdései nehezen indultak be. Látszott, hogy számukra új dolog az például, hogy a hajléktalanok 4%-a felsőfokú végzettséggel rendelkező ember, vagy, hogy mintegy 40%-uk soha nem fogyaszt alkoholt, és a zömük szakképzett ember. Tettek fel olyan kérdéseket, például hogy mint magánember hogyan közelítsenek meg egy utcai hajléktalant? Mit tehetnek ilyenkor? De azt is, hogy mit vár a Város Mindenkié egy politikai párttól?

Az igazi kérdések azután már a hivatalos rész utáni egyéni beszélgetések során merültek fel, amelyeket az AVM-nek az addig a közönség soraiban ülő tagjai is igyekeztek legjobb tudásuk szerint megválaszolni.

Olyan érzéssel zártuk ezt az estét, hogy nagyon sok PR-ra van szükség és sok „marketing”-munkát kell még végeznünk ahhoz, hogy az emberek/döntéshozók/politikusok fejében szemléletváltás induljon be; hogy bevonják a hajléktalan állampolgárokat a döntések meghozatalába, és sikerüljön elérni, hogy a politika végre valós politikai és társadalmi tényezőként ismerjen el minket, és ismerje fel – amit már számos országban felismertek –, hogy SOKKAL KEVESEBBE KERÜL A HAJLÉKTALANSÁG FELSZÁMOLÁSA, A LAKHATÁSHOZ, A MEGFELELŐ MUNKÁHOZ, BÉREZÉSHEZ VALÓ JOG ÉRVÉNYESÍTÉSE, AZ EMBERI MÉLTÓSÁG VÉDELME, MINT AMENNYIBE A HAJLÉKTALAN ELLÁTÓ RENDSZER FENNTARTÁSA. KERÜL. Csak egy példa: a bejelentett, megfelelő munka jelentős „újraadózó” állampolgár-réteget eredményez, és az egészségügyi ellátásban is kevesebb olyan beteg lesz, aki ellehetetlenült egzisztenciája és kilátástalan jövője miatt ma még visszatérő páciens például a pszichiátriákon.

Bízunk benne, hogy megalapozott és kidolgozott érveink olyanok, amiket az igazságosabb társadalom elérése érdekében küzdő politikai erők fel- és elismernek és beépítenek programjukba, s így abban az irányban történik változás, hogy a ma még hajléktalanságban élni kényszerülők helyzete megközelítsen egy XXI. századi emberhez méltó szintet, a hajléktalanságból kilépni tudók megfelelő támogatáshoz jussanak (olyan lakhatáshoz, amelyet a tisztességesen végzett bejelentett munkájával fenn tudnak tartani), valamint a széles tömegek, akik ugyan még most nem hajléktalanok, de csak egy „paraszthajszál” választja el őket ettől (elbocsátások, válások, válságok, lakáshelyzet megoldatlansága), NE váljanak azzá.