Vélemény

(Részlet egy névtelen szociális munkás naplójából…)

Defektes a rendszer. Most 2010-ben szociális munkásnak lenni a hajléktalan-ellátásban. Még csak most kezdődött el a krízis időszak, de lelkileg sokan vagyunk úgy, mintha már a krízis végén lennénk. Fáradtan, megtörten, erőnk, energiánk fogyóban. S minden ügyelet, team, kritika után kicsit megerőszakoltan.

De miért is nehéz a helyzetünk? Több sebből vérzik a történet.

Sokszor olyan szabályok alapján kell dolgoznunk – felsőbb utasításra –, ami mondhatni ambivalens egy kicsit. Egy részről működjön az ellátás, másrészt ezzel egy időben vegyük észre, segítsük a klienst. Nem is lenne baj mindezzel, ha normálisan ki lenne találva ennek a gyakorlatban kivitelezhető menete.

Továbbá, sokszor olyan utasítások hangzanak el, amelyekkel nem tudunk azonosulni. Mert sok minden logikátlan, kivitelezhetetlen. Látszik, hogy a dolgok nincsenek lefuttatva a gyakorlatban, és így kerülnek bevezetésre.

De ezeket nem lehet megkérdőjelezni. Ha évtizedeken keresztül az ellátás és a nagy politikusok nem tették meg, mi kicsiny dolgozók miért tehetnénk?

Marad az, hogy létezik a felülről jövő tervek szükséges kivitelezése. Ezeket többnyire olyan kisvezetőktől kapjuk meg, akik többségének szakmaisága eléggé megkérdőjelezhető. Meglátásom szerint pozíciójukat legtöbb esetben annak köszönhetik, hogy vagy jókor voltak jó helyen, vagy esetleg tudnak konpromitáló dolgokat felettesükről, vagy csupán csak szimpátia az alapja a kettőjük közötti jó együttműködésüknek.

De ehhez sincsen sok közünk. Marad a hatás, hogy milyen nehéz olyan utasításokat követni, amelyeknek érezzük megmosolyogtatni való mivoltát. Ezzel sem lenne baj, csak mellette hangsúlyozva van a team tagjainak szellemi egyenlőségéről szóló himnusza.

Vegyük akkor a dolgozót. Az ügyeleteire úgy megy be, hogy főállása mellett nagyon sok helyen dolgozik. Pedig mindenki érzi a szíve mélyén, hogy az igazán jó dolgok mindig akkor születtek, ha csak egy dologra fókuszál az ember. Máskülönben figyelme eloszlik, idegrendszere több oldalról támadásoknak van kitéve, ereje fogytán, empátiája eltűnőben.

De a szükség nagyúr. Otthon hiába jó családapák, s családanyák, figyelmes szeretők, ha a kedvesség, a báj, az emberi odafordulás elvész a megterhelő munkák mellett. Marad a mosolytalan robotoló dolgozó, aki jobb esetben sokszor próbálkozik megoldásokkal, segítségnyújtással, rosszabb esetben csak ledolgozza az ügyeletét nagyobb károkozás nélkül.

De miért teszi akkor mindezt nap, mint nap az ember? Mert vagyunk páran, akiket az ügyfelek szeretete tart még a pályán. Mert azt gondoljuk, hogyha sikerült pár kliensünket elindítani a jó irányba, akkor már megérte.

De az is lehet, hogy tévedek. Csak reménytelenünk verdesünk szárnyszegetten egy megvalósíthatatlan rendszerben, és falra hányt borsó minden szavunk.



Nevesincs

 

Tisztelt Endre,

azt hiszem, hogy ez a fóruma annak, ha meg szeretném jelentetni egy írásomat a diszpécserportálon. Sajnálom, de a nevemet félek megadni, mert ebben a szakmában hamar jönnek a haragosok. Ha Önnek is tetszik az írásom, kérem tegye fel a hállóra.
Tisztelettel:
Nevesincs

You have no rights to post comments

Hozzászólások   

 
+1 #6 brutu 2010-12-03 16:50
"Marad az, hogy létezik a felülről jövő tervek szükséges kivitelezése. Ezeket többnyire olyan kisvezetőktől kapjuk meg, akik többségének szakmaisága eléggé megkérdőjelezhe tő. Meglátásom szerint pozíciójukat legtöbb esetben annak köszönhetik, hogy vagy jókor voltak jó helyen, vagy esetleg tudnak konpromitáló dolgokat felettesükről, vagy csupán csak szimpátia az alapja a kettőjük közötti jó együttműködésüknek."

Ez azért van mert a felsővezetők is így kerültek be a szerepükbe. Miért is tennének utána másképpen?
 
 
+5 #5 ikalav 2010-11-29 17:35
gyori, raismertel?
 
 
+4 #4 hoffmannkriszta 2010-11-29 06:53
Megnéztem az FB-s hozzászólásokat és elsőre nem is értettem, aztán azt gondoltam, hogy talán ironikusan kell érteni.
Én nem csak, hogy kínosnak, hanem megengedhetetle nnek gondolom, hogy az ügyfél legyen tekintettel az segítőre.
Az, hogy a segítőnek megélhetési gondjai vannak, túlterhelt, és fáradt, az nem a szolgáltatást igénybe vevő gondja.
A levél névtelenségével nekem nincs problémám.
Tisztában vagyok vele, hogy milyen állapotok közepette élek, és találkoztam már kicsinyes bosszúállással a szakmában.
El tudom fogadni, ha a levél írójából mindez kikívánkozott, de fél.
 
 
+8 #3 Buzás Endre 2010-11-28 19:45
Kedves Kriszta

Azt hiszem értem miről is beszélünk, bár én a levélben, még ha névtelen is többet látok vagy gondolok kinek, hogy tetszik vagy nem tetszik. Azt hiszem ideje lenne frissíteni kicsit. Számomra nem csak a meghélhetési gondról szól a levél, az FB-re írt megjegyzés
Idézet:
Gondolod ellátottként mi ezt nem vettük észre? Mi tudjuk miért vagy fáradt és azon vagyunk, hogy terheket levegyünk és ne rád adjunk. Ezt gondolom én közreműködésnek.
nagyon kínos ez olyan mint, hogy nem szólok az ápolónak a kórházban ha fáj valamim mert szolidáris vagyok vele.

Péter

Ez van.
 
 
-15 #2 elnök 2010-11-28 19:10
Kedves Endre és Nevesincs,

a névtelen levelek ki szoktuk dobni.
Mert az az 50-es évek...
 
 
+13 #1 hoffmannkriszta 2010-11-28 11:13
Üdv!
Középvezetőként dolgozom, vidéken, hajléktalanellátásban.
Sok mindennel egyetértek a fentiekből, és ki is szeretném egészíteni.
Az én munkatársaim is erejüket megfeszítve dolgoznak, nem is egy státuszban, hogy elegendő jövedelemre tegyenek szert. Azt hiszem, hogy szeretik és jól végzik a munkájukat, és meg is szeretnének élni belőle.
Úgy vágtunk bele a téli ellátások megvalósításába n, hogy jelenleg nincs szerződésünk a téli programokra, nem hogy a programok fedezete nálunk lenne.
Szakmailag tervezhetetlen az ellátás a folyamatosan változó körülmények miatt (jogszabályi háttér, politika, stb.)
Az ellenőrzések (FSZH, Közighivatal, stb.) folyamatosak, de a tényleges munkavégzést nem tudjuk bemutatni, mert terepre senki nem akar kijönni velünk.
Szeretnék beemelnék még egy szempontot a diskurzusba, és ez a Budapest kontra vidék.
Gyakran van az az érzésem, szakmabeliek és politikusok megnyilvánulása i kapcsán, mintha vidéken nem létezne hajléktalanság, illetve, ha el is ismerik, hogy lehetnek problémák, megoldásként budapesti standardokat kellene alkalmazni.
Csak egy egyszerű példa; az országos infós füzetben Budapest 23 kerületére jut 25 utcai gondozó szolgálat.
Én egyébként úgy tudom, hogy ennél jóval több működési engedély van kiadva.
Nálunk egész Komárom-Eszterg om megyében 2 db utcai gondozó szolgálat van, Tatabányán.
És utcán, közterületen élő fedél nélküliek természetesen nem csak Tatabányán vannak.
Persze nagy kérdés számomra, hogy májustól lesz-e még valaki az utcán? Hogyan fogjuk megtalálni a segítségre szorulókat, ha bujkálni kezdenek?
Nálunk heti rendszerességge l van stáb megbeszélés és kéthetente szupervízió.
De ezek mellett is igen nagy a fizikai és lelki igénybevétel, egyre megterhelőbb a végtelenségig kétségbeesett és dühös ügyfelekkel való segítő munka.
És 5 hónap még hátravan a krízisből.
hoffmannkriszta
 

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2017)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2017 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com