Lakhatásközpontú válaszok a közterületen élő hajléktalanság felszámolására az USA-ban

Kitekintés

2011. február 18. péntek, 16:57

Írta: Fehér Boróka

0 Hozzászólások

A nyugati világ különböző országaiban egyre több helyen alkalmazzák az ún. lakhatásközpontú megoldásokat a hajléktalan emberek élethelyzetének javítása érdekében. A „Housing first” (Elsőként lakhatást) megközelítések lényege, hogy a lépcsőzetes gondozási modellel szakítva az utcáról vagy éjjeli menhelyről közvetlenül bérlakásba juttatja a hajléktalan embert, és az egyéni esetkezelést, egyéb támogató szolgáltatásokat a lakásban vagy a szomszédságban nyújtja az egyénnek.

Az egyik leghíresebb és egyben első ilyen modellkísérlet a new yorki Pathways to Housing[1]– „Utak a lakhatásba” - program, melyet 1992-ben indított el egy utcai ellátást is végző klinikai szakpszichológus, Dr. Tsemberis. Úgy érezte, hogy a közterületen élő, gyakran pszichiátriai- és szenvedélybeteg hajléktalan emberek számára nem léteznek valódi, tartós lakhatási alternatívák: a szállók nem vonzóak, és amúgy sem nyújtanak tartós elhelyezést, a bérlakás-piac pedig a közterületen élők számára se nem elérhető, sem pedig megfizethető lehetőség.

Az „Utak a lakhatáshoz” keretében hajléktalan emberek önálló bérlakásokba költözhetnek anélkül, hogy józanságot vagy pszichiátriai kezelést kellene vállalniuk a programba kerülés feltételeként. A lakhatás és a szociális gondozás elválik egymástól – a bérlakások főbérlői piaci szereplők, de az elsődleges bérlő maga a program, aki albérletbe adja a lakást a lakónak. A lakások New York különböző, alacsony jövedelműek által lakott kerületeiben szétszórva találhatók. Az induláskor még „csak” 50 lakás bérleti jogával rendelkező program mára egyidejűleg 450 hajléktalan embert tud ellátni. Azokat a hajléktalan embereket részesítik előnyben, akik a legrosszabb adottságokkal bírnak, gyakran olyan embereket, akiket más ellátók nem vállalnak.

A programba kerülőknek mindössze két feltételt kell elfogadniuk: az esetmenedzserük havi két alkalommal meglátogatja őket otthonukban, és a (zömében különböző szociális transzferekből származó) jövedelmük egyharmadát a lakhatásra fordítják. Az esetmenedzser mellett a hét minden napján, 24 órán át elérhető egy további nyolc segítőből álló ún. ACT csapat (Assertive Community Treatment – Asszertív Közösségi Gondozás), akik igény esetén másfajta segítséget is házhoz hoznak. A munkatársak között van addiktológus, ápoló, pszichiáter, családgondozó, egészségügyi munkatárs, foglakoztatási szakember, valamint több szociális munkás.