Hajléktalan emberek lakhatási programja Barcelonában

Kitekintés

2011. március 25. péntek, 14:49

Írta: Fehér Boróka

0 Hozzászólások

Februárban már röviden bemutattunk egy lakhatás-központú new york-i jó gyakorlatot, melyben közterületen élő hajléktalan emberek költözhetnek szociális munkával és anyagiakkal megtámogatott tartós lakhatásba, meglepő magas arányban megtartva azt.
Emlékeztetőül: a lakhatás-központú megközelítés lényege, hogy a lépcsőzetes gondozási modellel szakítva az utcáról vagy éjjeli menhelyről közvetlenül bérlakásba juttatja a hajléktalan embert, és az egyéni esetkezelést, egyéb támogató szolgáltatásokat a lakásban vagy a szomszédságban nyújtja az egyénnek. A lakhatás-központú megoldások tehát nem azt állítják, hogy a hajléktalan embereknek csak lakásra lenne szüksége, hanem azt, hogy a gondozási folyamat a leghatékonyabban lakásban élő emberrel folytatható le – aki ráadásul már nem is hajléktalan.

Spanyolországban, eltérő gazdasági adottságok mellett, csekélyebb kormányzati támogatással civil szervezetek működtetnek hasonló szellemiségű lakhatási programokat. Mivel az országban nincs egységes, központi szabályozása annak, hogy egy településen milyen szolgáltatásokat kell létrehozni hajléktalan emberek számára, arról minden régió vagy város önállóan dönthet. Az 1.6 milliós lakosú Barcelonában például, ahol az utcai gondozó szolgálatok 2000 közterületen élő emberrel tartják a kapcsolatot, az önkormányzat csak néhány nagylétszámú éjjeli menedékhelyet működtet, de átmeneti szállót nem igen támogatnak.

A kép illusztráció egy a templomokba tervezett padsorokról amik éjszakára ággyá alakítható

Barcelonában jellemzően a lakások többsége nagy méretű, több szobás, magas bérleti díjakkal, melyet az alacsony jövedelműek nem tudnak megfizetni. Bár a civil ellátók úgy érzik, hogy a hajléktalanság elsősorban strukturális probléma, nincs lehetőségük kis méretű szociális bérlakások építésére, így a new york-i programmal szemben a csoportos elhelyezést favorizálják. Az önálló hálószobát, integrált lakóépületet és tartós bérleti szerződést azonban a sikeres munka-erőpiaci elhelyezkedés, családi és társas kapcsolatok építése és ápolása szempontjából ők is elengedhetetlennek tartják.
Egy-egy lakásban többen élnek: mindenkinek saját hálószobája van, mely zárható. A lakást és lakótársait lehetőség szerint a bérlő választja ki: nem csak családok vagy baráti társaságok jelentkeznek, hanem pl. hasonló problémájú emberek közösségei, akik valamilyen csoportos összejövetelen, klubfoglalkozáson ismerték meg egymást. Az utógondozás addig tart, amíg a felek szükségesnek ítélik, de jellemzően minimum egy éven át. A bérlő pedig addig marad a lakásban, amíg akar, a bérleti szerződés feltételeinek betartása mellett. A lakást hivatalosan a civil szervezet bérli, így garantált, hogy a bérleti jog nem szakad meg például az egyik szoba tartós megüresedése miatt – továbbá sokszor a lakástulajdonosok is előnyben részesítik a szervezetet, mint szerződő partnert.

A program tapasztalatai szerint a bérlői státusz nagyobb magabiztosságot ad a lakónak, az önálló lakhatás megtartása magasabb motiváló erővel bír, mint mondjuk az átmeneti szállón való elhelyezés megtartása. A lakókat rendszeresen látogatják az utógondozó szociális munkások és önkéntesek – ez utóbbiak segítenek pl. a bevásárlással, főzéssel, háztartási gépek kezelésével, de akár szabadidős tevékenységeket is szerveznek. Bár a társas együttélést elsősorban az anyagi kényszer hozta létre, előnyei is vannak, amennyiben a lakó nem elszigetelten, hanem kisközösségben él, a lakótársak támogatják egymást, és még a konfliktusok is a személyiség fejlődését eredményezhetik.
A programról (spanyol nyelvű) videó látható: http://www.arrelsfundacio.org/en/what-we-do/199

Készítette: Fehér Boróka ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

[ http://www.diszpecserportal.hu/component/content/article/72-kitekintes/1130-lakhataskoezpontu-valaszok-a-koezterueleten-el-hajlektalansag-felszamolasara-az-usa-ban.html