Megszüntethető-e a hajléktalanság?

Kitekintés

2011. május 16. hétfő, 12:46

Írta: Fehér Boróka

0 Hozzászólások

Franciaország hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájának bemutatása

Franciaországban 2009-ben fogadták el a négyéves hajléktalan stratégia programját a szegénység elleni küzdelem átfogó programjának részeként. A megvalósításért felelős minisztériumi háttérintézményt, a DIHAL-t, tizenhárom különböző szakterülethez tartozó ügyosztály összevonásával hozták létre, hogy a hajléktalan emberek minden szükségletének kielégítését egy szervezeti egység fogja össze. Így került a „Környezetvédelmi, Fenntartható fejlődést szolgáló, Közlekedési és Lakásügyi Minisztériumhoz” a hajléktalan-ellátó intézményekkel kapcsolatos reformlépéseket, valamint szociális bérlakások építését, a kilakoltatások megelőzését, a támogatott lakhatás formáit, az anyagi és szociális támogatást összehangolását valamint az egészségügyi intézményekkel való együttműködést megcélzó ügyosztály, a DIHAL.
A hajléktalan stratégia céljait egyértelműen határozták meg: a közterületen élők számának csökkentése, az állam és a civil fenntartású intézmények közötti kapcsolat szorosabbra fűzése, az intézmények ügyfél-központúvá való átalakítása, a meglévő forrásokat racionalizálása, a hajléktalan emberek mielőbbi tartós lakhatásba segítése.
Az ambíciózus stratégia három területen fogalmaz meg intézkedéseket: a hajléktalan-ellátó intézmények munkájának és az egyéni esetkezelés gyakorlatának egységesítése, a szálláshelyek színvonalának javítása és a területi egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a lakhatás megszerzésének és megtartásának támogatása, és az elsőként lakhatást nyújtó (housing first típusú) szolgáltatások fejlesztése.
A hajléktalan stratégia értékét nagyban emeli, hogy annak kidolgozását három munkacsoportra bízták. Minden munkacsoportnak két elnöke volt: az egyik elnököt a közigazgatási oldal, a másikat a civil ellátó szervezetek delegálták. A 20-30 fős munkacsoportokba ezen túl meghívást kaptak a hajléktalan-ellátó intézményeket működtető szervezetek különböző munkakörökben tevékenykedő (szociális munkás, igazgató, egészségügyi dolgozó, szakmai gyakornok) képviselői, továbbá magukat a szolgáltatások felhasználói, a hajléktalan emberek is. Az egyes munkacsoportok ajánlásait a végén közösen fogadták el és fésülték össze, hogy egységes anyagot alkossanak. Mennyivel másabb lehet egy szervezet hozzáállása egy olyan stratégia végrehajtásában, melynek kialakításában maga is fontos szerepet kapott, mint akit kész tények elé állítanak, s javaslatait lesöprik?

A hajléktalan stratégia megvalósítása, vagyis a szegénységben és hajléktalan élethelyzetben élő emberek számának csökkentése érdekében a francia kormány komoly anyagi forrásokat is mozgósít. Az intézkedések között olyan konkrét lépések találhatók, mint az évi több, mint egymilliárd euró állami támogatásból gazdálkodó, összesen 78 000 férőhelyet (!!!) biztosító hajléktalan emberek számára szállásnyújtó intézményrendszert további 4 300 férőhellyel bővítik, valamint 10 000-ről 15 000-re növelik a hajléktalan emberek otthonaiban illetve ápolást nyújtó intézményeiben élők férőhelyeit. A meglévő intézmények „humanizálására” évi 60 millió eurót osztanak szét a szervezetek között. A szokásos utcai szociális munkások mellett országosan 50 mobil pszichiátriai szolgálat létrehozását döntötték el, hogy a közterületen élő, az egészségügyi ellátórendszerrel szemben bizalmatlan emberekhez is eljusson a pszichiátriai segítség.
A stratégia ugyanakkor nem korlátozódik a szűken értelmezett hajléktalan-ellátó intézményrendszerre, hanem szorosan összefonódik a lakásüggyel és a megfizethető bérlakások kérdésével. Egyik célkitűzése, hogy csak azok kerüljenek be az intézményes ellátásba, akiknek valóban erre van szükségük, s mindenki mást elsősorban önálló lakhatásba segítsenek. Ennek érdekében folytatják az évi 120-130 ezer szociális bérlakás építésének programját, mely lakások kb. 30% „nagyon szociális” jellegű, vagyis mélyszegénységben élő emberek számára kínál lakhatási megoldást. Négy francia nagyvárosban, Párizsban, Lyonban, Marseille-ben és Toulouse-ban pedig kísérleti jelleggel housing first programokat indítanak be, vagyis közvetlenül közterületről költözhetnek hajléktalan emberek támogatott lakhatásba.
A stratégia megvalósulásának eredményeit rendszeresen monitorozzák, hogy így az adófizetők és a megvalósítás egyes mozzanataiban résztvevők is követni tudják, hol tartanak a célok elérésében.

A programról részletesen itt olvasható: http://www.developpement-durable.gouv.fr/-Le-Chantier-National-Prioritaire-.html

Készítette: Fehér Boróka ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

Fotó: http://news.bbc.co.uk