A hajléktalan emberek véleményformálási lehetőségeinek vizsgálata – Dánia

Kitekintés

2010. április 19. hétfő, 13:21

Írta: Fehér Boróka

2 Hozzászólások

Az 1998. július 1-én életbe lépett dán szociális törvény értelmében a hajléktalan emberek átmeneti szállásain (ahogy a közélet és közintézmények minden szintjén) kötelező az ügyfelek ellátásokkal kapcsolatos véleményét kikérni, figyelembe venni. A konkrét jogszabály úgy rendelkezik, hogy „a helyi önkormányzatnak gondoskodni kell róla, hogy az e rendeletben megnevezett intézmények ügyfelei (használói) befolyásolni tudják a szolgáltatások szervezését és használatát. A helyi önkormányzatok írott útmutatót készítenek az ügyfelek beleszólási jogának biztosítása érdekében.” (16§) A fentiekhez szorosan kapcsolódó, az ügyfelek jogainak védelmével foglalkozó rendelet pedig azt írja elő, hogy „Minden polgárnak joga van beleszólni abba, ahogy az ügyét intézik. A helyi önkormányzatok és a megye úgy szervezik meg az ügyfelek ellátását, hogy a saját ügyének menetébe minden érintett beleszólást gyakorolhasson.” (4§).

A SAND, a dán hajléktalan emberek érdekképviseleti szervezete (www.sandudvalg.dk) megpróbálta felmérni, hogy a beleszólási jog milyen mértékben valósul meg a hajléktalan ellátó intézményekben, és mit gondolnak erről az ellátórendszer különböző szereplői1. Kérdőíves és interjús kutatás során intézményvezetőket, szociális munkásokat és random módon kiválasztott szálló-lakókat kérdeztek meg a témáról. A kutatás egyik eredménye az volt, hogy minél nagyon beleszólási joga volt egy embernek a saját esetkezelésébe, illetve az adott intézmény életébe, annál elégedettebb volt az intézményi ellátással.

A kutatás során megkülönböztettek „szervezett” és „nem-szervezett” befolyásolási módozatokat: a szervezett befolyásolás eszközei például a lakógyűlések, az érdekképviseleti fórumok, a nem-szervezetthez sorolták azokat a spontán lehetőségeket, ahol a lakó azt érezte, hogy véleménye számít (legyen szó kirándulás szervezésről vagy a napi menü kitalálásáról), hogy a szálló dolgozói részéről tiszteletteljes bánásmódban részesül, és befolyásolni tudja az intézmény működését (például az internet használati idő meghosszabbításának elérésével). Azokban az intézményekben, ahol a lakók élni tudtak a nem-szervezett befolyásolási lehetőségekkel, általában magasabb szintű elégedettségről számoltak be. Önmagában a szervezett lehetőségeknek nem volt átütő sikere – több helyen jelezték, hogy a felülről szerveződő, kötelező jellegű érdekképviseleti fórumot formálisnak érzik, nehezen tudnak tagokat toborozni, a fórum sikereit nem érzik sajátjukénak. Azokban az intézményekben volt a leggördülékenyebb az érdekképviseleti fórum működése, ahol a befolyásolás nem-szervezett formái jól működtek – vagyis ahol a lakók azt érezték, hogy a munkatársak becsülik és tisztelik őket, és az együttműködési terv kialakításánál nyitottságot tapasztaltak.

„Nagyon jó érzés volt, amikor az egyik ötletemet megvalósíthattam. Úgy éreztem: „Lámcsak, érdemes volt kinyitnom a számat, meg tudtuk csinálni!” Szerintem most először sikerült egy hokimeccsre csoportos kirándulást szervezni. És ettől olyan, mintha három fejjel magasabb lennék, érti? Kedvet kaptam, hogy a közeljövőben megint szervezzek valami hasonlót.” (egy lakó)

Lehet, hogy Magyarországon is erre kellene először hangsúlyt fektetni, és az érdekképviselet kérdése magától oldódna meg?