Cathy Crowe: Dying for a Home

Kitekintés

2010. április 26. hétfő, 18:19

Írta: Fehér Boróka

0 Hozzászólások

Homeless Activists Speak Out (Majd meghalok egy otthonért – Hajléktalan aktivisták hallatják hangjukat )

A kanadai Cathy Crowe szakmája szerint ápolónő – egy hajléktalan embereket ellátó egészségügyi központ, majd mozgó orvosi szolgálat munkatársaként járta Torontoutcáit, s találkozott hajléktalan emberekkel, problémáikkal. 1998-ban többedmagával létrehozta a Toronto-i Katasztrófavédelmi Bizottságot, amely azt mondta, hogy a közterületeken élő hajléktalan emberek helyzete sok ponton hasonlóságot mutat más természeti katasztrófa sújtotta övezet lakosai, így azokhoz hasonló kiemelt figyelmet és segítséget kellene, hogy élvezzenek a politikai döntéshozás részéről. A Bizottság olyan adományokat gyűjtött és osztott szét a közterületen, elsősorban a Sátor Város (Toronto egy üresen álló nagyméretű telkén felállított sátrak és kunyhók) élők között, melyek a téli hidegben való életben maradást segítették elő: egy előregyártott, könnyűszerkezetes házat; generátort; szigetelőanyagokat; főtt ételt. A Bizottság tagjai azonban ennél messzebb mentek: aktívan részt vettek a hajléktalan élethelyzet felszámolásáért, a megfizethető bérlakásokért szervezett kampányban, ahol a hajléktalan emberek és civil aktivisták vállvetve küzdöttek. A harc különösen 2002-ben élesedett ki, amikor a Sátor Város több mint száz lakóját a hatóságok „kilakoltatták”, hátrahagyott személyes tárgyaikat pedig megsemmisítették. A sikeres kampány végén a város vezetése a kilakoltatottak számára lakhatási támogatási programot dolgozott ki, mely segítségével lakásbérleti támogatáshoz és megfizethető bérlakáshoz jutottak a (volt) hajléktalan emberek. Az önálló lakhatás első évének végére a bérlők 90%-a sikeresen meg- és fenntartotta a bérleményét! A projekt sikerességéhez tehát nem fér kétség, de a város minden hajléktalan emberére való kiterjesztése még várat magára.

A könyv tulajdonképpen egy társadalmi akció esettanulmánya: az előszóban a szerző az olvasók elé tárja saját személyes történetét, hogy hogyan lett belől visszahúzódó emberként egy mozgalom szószólója, majd bemutat néhányat azok közül a hajléktalan aktivisták közül, akikkel együtt küzdöttek a hajléktalan emberek jogaiért, a lakhatási lehetőségek fejlesztéséért. Az aktivisták egyes szám első személyben beszélnek életükről, helyzetükről és arról, hogy számukra mit jelentett a mozgalom. Sokat tanulhatnak belőle azok, akik a hajléktalan emberek lakhatási gondjainak megoldásáért fáradoznak, akár segítőként, akár aktivistaként – akár egyszerre mindkettőnként!

„Az összes megmozdulásunk ugyanazt a receptet követte: tanúságtétel arról, amit láttunk és megéltünk + őszinteség + a saját hangunk hallatása = helyes cselekedet. Ahogy visszanézek, azt látom, hogy szinte minden, amit a hajléktalan emberek elértek, legyen az törvényi változás vagy többletfinanszírozás, ilyen megmozdulás eredményeként történt. Semmit sem kaptunk meg csak azért, mert ez így lett volna helyes.”

(Cathy Crowe)



Toronto Kanada legnagyobb városa, az elővárosokkal együtt mintegy 5.5 millió ember él itt.