Menhelyből állandó lakhatásba – sikertörténet Vancouverből

Kitekintés

2010. augusztus 05. csütörtök, 16:15

Írta: Fehér Boróka

0 Hozzászólások

A 2.2 millió lakosú nagy-Vancouver Kanada harmadik legnagyobb városa. Magyarországon leginkább a 2010 telén megrendezett téli olimpia miatt lehetett róla hallani, annak is a hivatalos, sport és turisztikai vonatkozásáról – s kevésbé a társadalmi mozgalmakról, az olimpia ellenzőiről, a hajléktalan emberek problémáiról. Pedig Vancouver belvárosának keleti része (Downtown Eastside) Kanada egyik legszegényebb és legrosszabb közbiztonságú negyede , itt a legnagyobb a hajléktalan emberek népsűrűsége is.
2009 hideg telén hozta létre a város vezetése a HEAT akciócsoportot, melynek keretében időszakos menhelyeket nyitottak meg. Az egyik ellátó a Rain City Housing (RCH) civil szervezet volt, mely más hajléktalan szállókat is működtet. Telente több mint 150 férőhellyel bővítik szolgáltatásaikat – mely az 1 500 közterületen élő embernek csak töredékét tudja fogadni. Történetünk is egy ilyen időszakosan megnyitott menedékhelyen kezdődött.
Az RCH menhely ügyfélköre a környéken közterületen élők közül került ki – nagy meglepetésükre a házirend kialakításán nem kellett különösen sokat gondolkodni, mert az ügyfelek már összeszokott közösséget alkottak, saját szabályrendszerrel. A szálló annyira sikeresen működött, hogy a hajléktalan emberek jelentős része tavasszal nem akart az utcára visszaköltözni, ámde nem volt elég férőhely a város egész évben nyitvatartó intézményeiben. A polgármester először meghosszabbította az időszakos férőhely működését, majd lakossági nyomásra meggondolta magát, és az azonnali bezárásról döntött.
Ekkor a menhely lakói passzív elégedetlenségi mozgalmat indítottak: nem voltak hajlandóak kiköltözni a lezárásra ítélt épületből. A hat tüntető közül legalább egy fő éjjel-nappal „ügyeletet” tartott – a matracán ülve vigyázott saját és társai csomagjaira, fekvőhelyére. Külön figyeltek arra, hogy ez idő alatt semmilyen illegális magatartást ne tanúsítsanak (pl. nem fogyasztottak kábítószert), nehogy ürügyet szolgáltassanak a rendőrségnek az erőszakos fellépésre. A szálló munkatársai, bár egyetértettek az akcióval, nyíltan nem állhattak a tüntetők mellé – evvel saját bérüket, valamint az RCH fővárosi támogatását veszélyeztették volna. Apró figyelmességekkel titokban támogatták az ügyfeleket – pl. cigarettás dobozokat ejtettek el, valahányszor elhaladtak mellettük.
Az akciót a média is felkapta: hogyan lehetséges, kérdezték a város vezetőit, hogy egy ennyire gazdag országban az utcára kergetünk olyan embereket, akik tenni akarnak sorsuk javításáért? Be lehet-e zárni egy szállót anélkül, hogy az ott éjszakázók további elhelyezéséről gondoskodnánk? A város vezetése végül meghátrált, és a szálló lakóinak szociális bérlakásokat ajánlott fel: mintegy 50 hajléktalan ember költözött hosszú-távú szerződéssel, utógondozási lehetőséggel garzonlakásokba! A polgári elégedetlenségi mozgalom vezetője és több tüntető társa jelenleg az RCH egyéb éjjeli menhelyein „kortárs”-segítőként tevékenykedik.

Mike évekig élt közterületen, ahol magányosan küzdött a depresszióval és szenvedélybetegséggel. A támogatott lakhatási programba már tisztán költözött. Felvette a kapcsolatot a kerületi pszichiátriai gondozóval, és csoportos foglalkozásokon is részt vesz. „Ma olyan lehetőségeim vannak, melyekről korábban álmodni se mertem volna. Ki gondolta volna, hogy a drogos múltam és a mentális problémáim szakmai tapasztalatként is felfoghatók? Én biztos nem! … Nagyon várom, hogy kortárs segítőként dolgozhassak, s olyan támogatást nyújtsak másoknak, amit a terapeuták nem tudnak. Jelenleg egy hajléktalan menhelyen önkénteskedem, ami nagyon megerősít és kielégít – korábban egy munkahellyel kapcsolatban sem volt ilyen tapasztalatom! Sokat jelent számomra, hogy adhatok másoknak, és nem felejtem el, hogy honnan is érkeztem!”

Készítette: Fehér Boróka ( Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. )

az itt élőkről, köztük hajléktalan és volt hajléktalan emberekről készült rövidfilm