EMLÉKEZTETŐ A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ Huszonhetedik lakhatási-foglalkoztatási regionális szakmai műhelyéről

Regionális Szakmai Műhelyre FogLak Projekt – TÁMOP

2011. április 18. hétfő, 19:21

Írta: Buzás Endre

0 Hozzászólások

EMLÉKEZTETŐ

A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓ

Huszonhetedik lakhatási-foglalkoztatási regionális szakmai műhelyéről

Helyszín: Tégy az Emberért! Információs és Továbbképzési Központ (1088 Budapest, Szentkirályi u. 22-24.)
Időpont: 2011. március 30. 14.00-16.30
Témák:
1. A hajléktalan emberek foglalkoztathatóvá válását segítő technikák
Előadó: Kenderfi Miklós (tanszékvezető, egyetemi docens
Szent István Egyetem, GTK, Pályatervezési és Tanárképző Intézet
Pályatervezés tanszék)
2. Adatszolgáltatás a TÁMOP 5.3.3 projektben résztvevőknek
Előadó: Zakar Gergely (TÁMOP 5.3.2 szakmai vezető)

Moderátorok: Kemecsei Judit (regionális koordinátor, foglalkoztatási)
Varsányi Nóra (regionális koordinátor, lakhatási)

Résztvevők: jelenléti ív szerint

A műhely összefoglalóját néhány napon belül a www.foglakprojekt.hu, illetve a www.diszpercserportal.hu honlapon is meg lehet találni.

A témához kapcsolódó megbeszélés (előadások, vita, javaslatok, észrevételek) tartalmi összefoglalása:

Információ: A következő KMR műhely összevont, országos műhelytalálkozó lesz, aminek a témája a referensek feladatai. Célja, hogy a referensek ismerjék meg egymást és tapasztalatokat cseréljenek.
Időpontja: 2011. április 27. 11 óra,
Helyszín: 1082 Budapest, Szentkirályi u. 22-24.

A szakmai vezetőket várjuk egy fókuszcsoportos interjúra, amit az NCSSZI felkérésére Fehér Boróka vezet. A témája: milyen akadályok, problémák merültek fel a megvalósításban, adminisztrációban, pályázás során.
Helyszín, időpont ugyanaz, mint a regionális műhelyé: 2011. április 27. 11.00

A regionális műhelytalálkozó 1. témája: A hajléktalan emberek foglalkoztathatóvá válását segítő technikák

Dr. Kenderfi Miklós (K.M.): A Szent István egyetem Pályatervezési tanszékén azoknak az embereknek a képzésében igyekszünk közreműködni, akik hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjáért kívánnak tenni valamit.
A témát kissé távolabbról kezdeném: Marienthal egy olyan település, ahol tönkrement egy textilgyár, ahová elmentek kutatók, elkezdtek vizsgálódni azzal a céllal, hogy a tartós munkanélküliség a személyiségre milyen hatást gyakorol. Azt vizsgálták hogyan változik a menetrendje, időstruktúrája, életvitele, kapcsolatai ezen a településen élő embereknek. Azt is megnézték, hogy milyen sebességgel közlekednek, mert az volt a hipotézis, hogy lelassul az élet, ami így is történt. Eredmények az ábrákon.
A hajléktalanokkal való foglalkozás során ezek az eredmények ismerősek.
Az életszervezés meghatározója a fizetési időpontok, és megtartó erő a közösségbe járás.
Munkanélküliség hatásaiban pozitívumok is vannak, természetesen kevesebb, mint a negatívum, és leginkább a munkanélküliség elejére érvényesek, ezek a pihenés, a felszabaduló energiák, optimizmus, és idő a hobbira.

A tartós munkanélküliség azt eredményezi, hogy átalakul maga a személyiség és átalakulnak az emberi kapcsolatok is. Jellemző a rezignált hangulat, az eddig képzelt pályaterv meghiúsulása, nincs jövőkép, így a gyerekeik számára sem tud ilyenfajta képet megfogalmazni.
Nem egy dimenzióban hat a munkanélküliség, az anyagiak miatt kihatással van az életmódra, az egészségre, a társadalmi helyzetet is átírja, társas kapcsolatai megváltoznak, önértékelése esik, időstruktúrája felborul.

A tartós munkanélküliség dinamikáját az Amundson féle hullámvasút modell mutatja be. (Ábra csatolva)
Ezeket javaslom végiggondolni a hajléktalanok esetében is.


Barta Zsolt Golgota Keresztény Gyülekezet (B.Zs.): Lehet-e cél az ember életében, hogy lenyugdíjazzuk, ha még „munkaképes”.
K.M.: A nyugdíj, mint cél abból a szempontból lehet szerencsés, hogy az alapvető szükségleteinek fedezését biztosítja.
Az a jó, ha van az ügyfélnek szenvedélye, hobbija, ha megéli a tevékenységből származó sikert, és azt, hogy hasznosat tehet, és van visszajelzés is erről. Értelmesen végzett tevékenységből lesz sikere, olyan tevékenységből, aminek van produktuma.

Ahhoz, hogy sikert „termelő” tevékenységet tudjon bárki végezni, ahhoz kell egy adag képességfedezet. Meg kell keresni mi az a tevékenység, amihez megvan a kliens képességfedezete, amiben benne van a siker lehetősége.
Érdeklődése, a szó is jelzi: az ő érdeke. Szociális munkásként azt kell letapogatnom, mi az, ami őt izgatja a világból.
Két érdeklődéssel kapcsolatos nehézség van: egyik az, hogy semmi nem érdekli a klienst, a másik, hogy minden érdekli.
Aki nem motivált, semmi nem izgatja a világból azzal nehezen kezdünk bármit is. A szociális munkás dolga, ha semmi nem érdekli az ügyfelet, mégis valahogy elővarázsolja az érdeklődést. Abból kiindulva, hogy mit csinál az ügyfél szabadidejében megtalálhatjuk mi érdekli. A hajléktalan emberek a szabadidejüket a napi szükségleteik kielégítésére használják, így ez nehéz.
Ha foglalkoztathatóság kérdéskörnél maradunk, annak megkeresése, hogy milyen irányba terelgessük a klienst, indulhat a szabadidőben végzett tevékenységből, vagy a múltból hozott élményekből, bár ez lehet kicsit nosztalgikus.

Ha végiggondoljuk a korábban említett hat dimenziót, akkor az önértékelés nagyon fontos tényező. A hajléktalannak is akkor lesz önértékelése, ha olyan tevékenységet folytat, aminek van eredménye, van produktuma, és pozitív visszajelzést kap másoktól.

Más a hullámvasút görbéje a férfiaknak, mint a nőknek, valószínű ez abból ered, hogy az anyák a gyerekgondozásból gyűjtenek be sikereket.

B.Zs.: Az ábrán közös erőfeszítés szerepel. Ez mit jelent?
K.M.: Közös erőfeszítés a segítővel, családdal. A közösség megtartó ereje, a közösséghez való tartozás tudata a hanyatló időszakot kitolja.
Angyal Andrásnak erre vonatkozó kifejezése: a szükségeltségi szükséglet, azaz nekem fontos, hogy fontos lehessek más számára.

Másképp: Szerintem mindenki azt gondolja, hogy tud önéletrajzot írni. De mikor azt mondja, hogy: „megírom az önéletrajzomat, beteszem a fénymásoló alá, sokszorosítom, és kiküldöm” ebből kiderül, hogy mégsem tud, mert minden munkáltatónak más önéletrajz kell.

Most gondolkodjunk közösen azon, hogy a Jahoda-féle tartós munkanélküliség kutatás eredménye túl az anyagiakon a hajléktalan emberek körében mit jelent és milyen válaszokat kereshetünk erre az élethelyzetre.
A hajléktalanná válásnak is van hangulati görbéje. Nem mindegy hogy a hangulati görbén hol áll a kliens, máshogy kell hozzáfogni a szociális munkához minden „állomásán” a görbének. Az elején gyakorlatilag megközelíthetetlen, mivel a gyászreakciónak is le kell ülepedni. A felszálló ágban információkat kell adni neki, azzal tud túllépni ezen a ponton.
Ha a lefelé tartó ágban van az ügyfél, halmozódni kezdenek a nehézségek. Nem csupán anyagi kérdés ez. A korábban említett hat dimenzióban kell felfejteni a problémahalmot. Ha csak pénzt adok az időstruktúrája, önértékelése nem változik. Hogy lehet ehhez a problémahalmazhoz hozzányúlni?

Ungvárszky Pál, Málta (U.P.): A hajléktalan célcsoport sem homogén, nincs receptúra, amit lehet a problémára használni.
Horváth-Takács Katalin, Vöröskereszt: A munkanélküliség után vannak már a hajléktalanok, már annyira sok mindent elvesztettek, az önálló életvitelüket is.
Zakar Gergely: Ez a kutatás munkanélküliekről, és nem hajléktalanokról szól. Mi ellátók már akkor találkozunk velük, mikor már az Amundson-féle grafikán a G-pontban vannak.


Kemecsei Judit (K.J.): Kérdésem a megvalósító szervezetekhez szól: Motiváció a megélhetési hozzájárulás, de mással is tudjátok motiválni az ügyfeleiteket?
U.P.: Igyekeztünk szűrni, már motiváltakat bevonni, annyi papírt kértünk, hogy akik nem akartak volna részt venni, azok nem csinálják ezt meg. Vannak rövid távon gondolkodók, konkrétan projektben gondolkodnak, és vannak, akik hosszabb távon gondolkodnak.
Kölesné Bukovics Zsuzsa KIÚT (K.B.Zs.): Előszűrőként használtuk mi is a papírok beszerzését. Az a rizikó, hogy vissza kell fizetni a támogatást, ha nem kellően motivált az ügyfél.


K.J.: Hallottuk, hogy a közösségnek van megtartó ereje. Közösségépítés van nálatok?
U.P.: Csináltunk egy foglalkozást. Nem is építettem fel, mert az ott kiderülő, aktuális problémák mentén gondoltam velük foglalkozni. Nem úgy működött, ahogy kellett volna, nem tartották be a szabályokat.
Volt benne önismereti célzatú rész is, és végül nagyon jó dinamikája lett. Az egyik ember azt fogalmazta meg, hogy „a hajléktalanság a fejben van”.
Két külön helyen laknak a bevont ügyfeleink. Az egyik csoport tagjai elhallgatták, hogy hajléktalanok, ők dolgoznak, találtak munkahelyet és rendben vannak. A másik csoport tagjai bevállalták a munkaadó előtt is, hogy hajléktalanok. A munkaadók megijednek, ha ezt hallják, mert nem tudják, hogy ez konkrétan jelent-e hátrányt a munkavégzésre, és azt látják, hogy nem mint munkaerő jelentek meg nála az ügyfeleink, hanem mint hajléktalanok.
De lehet, hogy a hajléktalanok közössége úgy működik megtartó erőként, hogy benne tartja a hajléktalanságban őket.

K.B.ZS: Nálunk kiválasztás után volt egy kéthónapos tréning, ahol kellett közös munkát is végezni és ezzel párhuzamosan volt kéthetente velem egy csoportjuk, ami kifejezetten idő-, és pénzgazdálkodásról szólt. Azt, hogy mit várunk el tőlük, már nagyon jól tudják, nagyon szép időtáblázatot készítenek, de a gyakorlatban még nem sikerül mindig megvalósítani.
B.Zs.: Ezeket fapadossal, vagy utcán élővel nem lehet megcsinálni.
K.B.ZS: Fapadon is kell szociális munkát végezni, törvényben van. Hogy az intézményi keretbe mi fér bele, az más kérdés.
Varsányi Nóra: az alapszükségleteket ki kell elégíteni, ez az első feladat, utána jöhet szociális munka. Nappali melegedőben is lehet szociális munkát végezni, akár közösségit is.

K.M.: Az én szándékom az volt, hogy a hullámvasút modellt, és a Jahoda-kutatást figyelembe véve gondolkozzunk a kliens helyzetén. Azt látom, hogy vannak kezdeményezések, egyik fele bejön, másik fele nem. Elméletet hoztam, hátha ennek mentén sikerül egymás szakmai repertoárját gazdagítani.
Befejezésképpen: Azt látom, hogy két célt lehet elkülöníteni, az egyik a kliens társadalomba való visszailleszkedését segíteni, vagy azon dolgozni, hogy ne haljon bele a hajléktalanságába. A mi célunk az, hogy a társadalomba illeszkedjen vissza a kliens és azt ember nélkül nehéz elképzelni.
A foglalkoztatással kapcsolatban: a felfelé ívelő ágat már elhagyták a mi ügyfeleink, és az, hogy megtanítjuk őket önéletrajzot írni nem elég segítség.



A regionális műhelytalálkozó 2. témája: Adatszolgáltatás

Zakar Gergely (TÁMOP 5.3.2 szakmai vezető):
Hivatalos levelet írok minden szervezetnek az adatszolgáltatásról, ami május elsejével lesz éles.
Ez egy embert érint egy szervezettől, akit megbíztok vele. Annyira leegyszerűsítettük, hogy egy gomb van, amit meg kell nyomni, hogy hozzánk elérkezzenek az adatok. A levélben leírjuk, hogy milyen adatokat kérünk. Minden hó elsejét követő első munkanapon kérjük az adatokat elküldeni. Utánkövetésnél lesz majd változás, ott szöveges cellák is lesznek.
Ez kötelezettség, minden hónapban el kell küldeni.
Saját pályázatotok nyomon követésére is tudjátok használni, kitehető egy excel táblázatba. Az exportálás egy kis számítógépes ismeretet igényel csak a szűrésekhez.


Készítette: Nagy Brigitta
FogLak projekt-KMR régió, szervező