Beoltották a hajléktalanok kutyáit

Dél-Alföld

2011. április 09. szombat, 07:09

Írta: http://www.delmagyar.hu

0 Hozzászólások

Reggel 7 óra, a helyszín már ismert: a Boszorkányszigeten élő hajléktalanok bódéja. Nyolc felnőtt kutya él itt gazdáikkal. Megírtuk: rendszeresen előjönnek, az arra járók szerint támadólag lépnek fel, beoltva pedig nincsenek. Itt találkozunk Krajcsovics László állatorvossal és segédjével, Csomor Sándor Róberttel. Azért jöttek, hogy beoltsák az összes ebet. Az akciót egyik olvasónk finanszírozza, aki cikkünk nyomán jelentkezett: az összes költséget fedezi. Miklóst és Marika nénit keressük, az ebek gazdáit. A hajléktalan nő jön elő először, gondosan pórázra köti a három tacskót és egy keverék állatot.

– Csak szép sorban – mondja az állatorvos, amikor előveszi injekciós tűjét a zsebéből. Marika néni egyesével tartja kedvenceit a tű elé. Pár perc alatt Blanka, Dörmi, Picur és Buksi is megkapja a veszettség elleni oltást. Buksinak nagyon piros a szeme, és olyan, mintha ki lenne fordulva.

– Nem biztos, hogy segít rajta a műtét, nem oldaná meg a baját – süti le a szemét a doktor. Féregtelenítő tablettákat tesz Marika kezébe, erre is szükségük lesz a kutyáknak. A segéd mindent pontosan dokumentál és fotóz. – Az összes kutyus hivatalos oltási könyvet fog kapni, ahhoz kellenek a fényképek és a nevek – magyarázza.

Fotó: http://www.delmagyar.hu

Miklóssal nehezebb dolgunk van, nem jön elő a kiáltozásunkra. Egy nappal korábban megbeszéltük, hogy ide jövünk, de a férfi nem jelentkezik. Miközben egyre türelmetlenebbül várunk, az orvos elárulja: – Hivatalosan akkor kaphatnának oltást a kutyák, ha két hétig hatóságilag megfigyelnék őket, és chipet kapnának. Az a lényeg, hogy ne legyenek veszettek az ebek.

20 perc után mászik elő rejtekéből Miklós. Még mindig sebes a lába, nehezebben mozog, de azért gondosan megfésülködik a tiszteletünkre. Megkezdjük az ő ebeinek oltását is. A láncra kötött Mikinek óriási heresérv keseríti az életét. – Műteni őt sem érdemes, túl nagy a sérv, nem mennénk vele semmire – mondja Krajcsovics László. A legidősebb bódéőrző is megkapja a „veszettség ellenit", zokszó nélkül fogadja a tűszúrást. Dominó, Feri bácsi és Öcsi sem panaszkodik. Miklós hálálkodva kísér ki minket a konzervdobozokkal kikövezett úton portájáról. – Így most már rendben lesznek? – kérdezi reménykedve. Tudjuk, azt kérdezi, hogy elvihetik-e tőle barátait. Fogalmunk sincs, az oltást megkapták, de azt tanácsoljuk, tartsa őket a portáján. Talán a hajléktalanok és az arra járók is megnyugodhatnak kicsit.

Név nélküli jótevő

A kutyák jótevője anonim marad. Sem a saját nevét, sem a vállalkozásáét nem adja meg. Elmondta: kifejezetten azoknak szeretne segíteni, akik hajléktalanok, nincs pénzük az oltásra. Hiszen nekik az egyetlen örömük az állat, jobban bíznak bennük, mint embertársaikban.