Dél-Alföld

Szeged - Hat évvel a koldusrendelet bevezetése után sem sikerült kitiltani Szeged belvárosából a kéregetőket. Ma is lépten-nyomon felbukkannak a koldulók, bár a sétálóutcát már elkerülik.

– Én nem koldulok, jósolok – szólított meg a Tisza Lajos körút klinikai oldalán ücsörgő asszony. – Aki jön, jön, aki nem, nem. Szegeden az emberek jó szívvel adnak aprót, ha tudnak. De sajnos szegények az emberek itt is – mondja a hétgyermekes anya. Nem zaklat senkit, őt se bántották még. Évek óta ezen a környéken próbál egy kis pénzhez jutni: az apróért cserébe a jövőről jósol. Ha végez az alamizsnagyűjtéssel, oda megy aludni, ahova épp beengedik ismerősei.

Koldulás miatt idén eddig 1093 feljelentés érkezett a szegedi városházára. 993 alkalommal zaklató módon, 100 esetben némán követtek el a szabálysértést. 15–20 kéregető járja állandóan Szegedet, de alkalmi koldusokba is botlik az ember. Naponta kétszer-háromszor is megbüntetnek egy-egy alamizsnáért esdeklőt. Mert miután az egyik járőr lefülelte, néhány óra múlva újra „munkába" kezd – tudtuk meg Czobor Anitától, a szegedi önkormányzat szabálysértési csoportjának vezetőjétől.

25–30 ezer forint a bírság Országosan érvényes a törvény, amely szerint tilos a zaklató koldulás. Szegeden létezik a néma koldulás, amikor csak kinyújtott tenyerükkel jelzik a rászorulók, hogy pénzre lenne szükségük. A járókelők ilyenkor szabadon dönthetnek, megállnak-e pénzt dobni a kalapba. Ha a kéregető tilos övezetben fogadja az alamizsnát, 25 ezer forintig büntethetik. A zaklató kéregetők, akik megállítják, illetve irányváltoztatásra kényszerítik a járókelőket, 30 ezer forint bírságra számíthatnak. Ám a bírságot behajtani szinte lehetetlen a többnyire hajléktalan és jövedelem nélküli koldulóktól. Ráadásul Szegeden nincs mód arra sem, hogy közérdekű munkával törlesszék a büntetést.

Nyáron a turistákkal együtt a kéregetők száma is megnövekszik. Más országokból és településekről is érkeznek. Idén – nem helyi lévén – 28 koldulót adtak át a lakcím szerint illetékes más önkormányzatnak.

– Romániából jöttem Szegedre nyolc éve. Nem szólok senkihez. Mégis gyakran csúfolnak és kinevetnek az emberek – panaszkodik sírós hangon az idős, fekete kendős asszony, aki maga is beteg. Ezért is választotta törzshelyül a sebészeti klinikához vezető rövid Pécsi utcát. Egy pohár fölé hajolva billeg, és kezét kinyújtva, imát mormolva kéreget. Péntek reggeltől 10 óráig pohárkájában 105 forint koppant.

– Szegeden a belvárosban jellemző a koldulás. Esetenként a különböző nagyáruházak parkolójában is találkozhatunk még ilyen emberekkel. Úgy érzem, hogy az agresszív és idegen kéregetőket sikerült visszaszorítanunk, de a probléma ma is jelen van városunkban – osztotta meg velünk véleményét Hekáné Szondi Ildikó, az úgynevezett koldusrendelet egyik kezdeményezőjeként is ismert szegedi önkormányzati képviselő.

– Bújócskát játszanak a közterület-felügyelőkkel és a rendőrökkel a koldulók. Mihelyt meglátják az egyenruhásokat, elmenekülnek, sokszor egymásnak is jeleznek. A mi hatáskörünk, hogy ellenőrizzük a közterületeket. Ahol tiltott tevékenység folyik, ott igazoltatunk, majd átadjuk a szabálysértőket az eljáró hatóságnak – vázolta lehetőségeiket Kéri József. A közterület-felügyelet osztályvezetője örülne annak, ha a jövőben civil ruhában is felelősségre vonhatnák a tilosban koldulókat, meg persze a kukázókat, közterületen italozókat, engedély nélküli árusokat.

< Előző		Következő >