Dél-Alföld

Hódmezővásárhely - A hajléktalanszállón 48, a városban 8–10 otthon nélkül maradt ember él Hódmezővásárhelyen. A szakembereknek utóbbiakkal is állandó a kapcsolatuk, hetente kétszer-háromszor ellátogatnak „lakóhelyükre", s igyekeznek rávenni őket, hogy télire költözzenek be a szállóra.

– Nem kérek teát, köszönöm – mondta Sándor, miután nagy nehezen kinyitotta a vásárhelyi Aranyági kiskertekben álló lakókocsija ajtaját, s álmosan felelt a rendőrök adategyeztető kérdéseire, hunyorogva a szemébe világító zseblámpáktól. Édesapja halála óta, 5 éve húzza meg magát itt. A hajléktalanszálló munkatársai a krízisidőszakban, november 1-jétől április 30-áig heti 2–3-szor látogatják őt és a városban élő társait – többször egyenruhás kísérettel.

– Három éve nem kötelező önkormányzati feladat a hajléktalanok látogatása szociális munkások foglalkoztatásával, de munkaerő-átcsoportosítással igyekszünk azóta is megoldani – magyarázta Korsós Sándor, a Badalik Bertalan, Szociális Szolgáltató által üzemeltetett vásárhelyi hajléktalanszálló vezetője, miközben a Szentesi útra tartottunk éjjeli őrjáratunkon. A rendőrökön kívül egy-két szakember indul útnak, 8–10 hajléktalant ellenőriznek – ennyien élnek a városban, lakókocsiban, kerti kisházban, elhagyott épületben, ólban, fészerben, vagy fából, nejlonból készített bungalóban. Ha szükséges, az illetőt beviszik a szállóra, a krízisszobában helyezik el. Belépés előtt mindenkit szondáztatnak.

– Hagyjanak békén, menjenek innen a pi...ba! – alig vettük észre az egyik használaton kívüli disznóól sarkában meghúzódó, szinte a földön fekvő 76 éves férfit, csak morgását hallottuk. Az adategyeztetés sem volt könnyű, arról pedig, hogy beszélgessünk, vagy fényképet készítsek róla, hallani sem akart. Korsós azért szavát vette, pár napon belül megkeresi őt, beköltözik a szállóra.

A Kodály Zoltán utcai kiskerteknél lévő viskókban is élnek páran – szeméthalmok szomszédjaként. Feri se kért forró teát, mondván, már ivott bort. A még a keresztneve elhallgatásához is ragaszkodó szomszédja sem teázott, viszont alsónadrágban nyitott ajtót, ugyanis tudja fűteni a körülményekhez képest lakályos otthonát.

A Lidl melletti erdős, fás részen egy középkorú férfi és nő él, maguk tákolta bungalóban. Nem panaszkodtak, szabadtéri tűzhelyen a főzést is megoldják – igaz, az edényeket nem mindig tudják elmosni –, ottjártunk előtt is éppen kocsonyát készítettek. Az asszony, végre, egy pohár teát is elfogadott, és megígérte, hogy megissza.

– Megfagyás régen történt, ezek az emberek már esztendők óta így élnek, kidolgozták a túlélési technikákat, és a legzordabb időjárást is képesek átvészelni. Azért odafigyelünk rájuk, és megpróbáljuk őket rávenni, hogy költözzenek be a hajléktalanszállóra. Persze ott együtt kell élni sorstársaikkal, be kell tartani a szabályokat, például azt, hogy nem lehet alkoholt fogyasztani – mondta Korsós Sándor már a szállón, kortyolgatva a megmaradt teát.

< Előző		Következő >