Tartalomjegyzék |
---|
Utcakép 2010-beszámoló |
2. oldal |
3. oldal |
4. oldal |
Minden oldal |
Az immáron 15 éves Periféria egyesület kétnapos országos konferenciát szervezett Utcakép címmel Nyíregyházán. A konferencia nevéhez méltóan próbált választ adni az utcai szolgálatok működésének helyzetével kapcsolatos számos kérdésre, egyidejűleg az elmúlt 15 (vagy netán 20) évben elért eredmények értékelését a továbblépés lehetőségeinek számba vételét is zászlajára tűzte. A meghívott előadók a hajléktalan-ellátás „nagy öregjei” közül kerültek ki az első nap során így a konferencia alaphangját Vecsei Miklós „Hol tart az utcai szociális munka” címmel prezentált gondolatai adták meg.
Miklós szokásához híven, kellő pátosszal bíró és érzelmektől fűtött előadásában visszanyúlt egészen a hajléktalan-ellátás kezdeti időszakaihoz, felelevenítve a hőskorszak rendszerváltás idejére tehető kezdeteit, a Dunán veszteglő 200 embert befogadni képes orosz tengerjáró hajón átélteket, amikor még a professzionalizálódástól távol, a segíteni akarás, az önkéntesség és a széles körű összefogás jellemezte az ellátást. Mára normatívvá, törvényekkel szabályozottá vált az utcai ellátás, ám az előadó számára kettősséget hordoz ez az eredmény. Egyrészt garantált egy minimum színvonal és egy stabil alap a működéshez, de a másik oldalról elvesztek az önkéntesek, a lelkes dolgozók, túl sok a keret, ami megszabja a működést, így egyre kevésbé megoldásközpontú a gondolkodásunk, csak az intézményi keretekben tudunk válaszokat találni, amik a kliens számára nem mindig jelentenek reális alternatívát.
Túllépve az ellátókon, súlyos társadalmi problémákat is felvetett Miklós megfogalmazása szerint a társadalom immáron bíróként akar tetszelegni nem társként, az előítéletek, az ítélkezés, a földön fekvő hajléktalanok sorsára hagyása vált jellemzővé, pedig elfogadhatatlan, hogy a rendszerváltás óta egy kisvárosnyi ember halt meg az utcán. A társadalom a hajléktalanoknál mégsem a segítségnyújtásra és az életmentésre helyezi a hangsúlyt, hanem az okkeresésre, az utcán élők önhibájának súlyosbítására, és radikális megoldásokkal történő eltüntetésük, többször megfogalmazott igényére.
Hova jutott a társadalom, mi az oka, hogy egy kutyamenhely 4-szer több támogatást kap az adózói 1%-okól, mint a Máltai Szeretetszolgálat? Miklós bennünk, a szakmában látja ennek okát, valahogy rosszul kommunikálunk. Nem csapódik le az emberekben ennek fontossága, így ezen a téren a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alelnöke azonnali változtatást sürget.
A változtatáshoz pedig megvan minden lehetőségünk. Van egy kész stratégiánk, amellyel nem csak a problémákat tudjuk megfogalmazni, de készen vannak a válaszaink is. Így egyre erősebbé kell tenni a párbeszédet a szakmában, hogy közös erővel jól tudjuk artikulálni javaslatainkat. A most elkövetkezendő időkben pedig tárgyalási alapnak kötelező a hajléktalanügyi stratégia.
< Előző | Következő > |
---|
Javítottam, köszönjük a figyelmeztetést!
RANDOM MEDIA | ||