Prostimentes, hajlékos - Debrecen

Dél-Alföld

2010. május 05. szerda, 22:01

Írta: http://debbenet.blogspot.com

0 Hozzászólások

Két érdekes dologról is beszámolhatunk a legutóbbi közgyűlés kapcsán. Először is: nem lesz türelmi zóna Debrecenben. Erről is döntöttek, amikor a közbiztonsággal és az ahhoz kapcsolódó felszólalásokkal, a rendőrkapitány éves beszámolójával foglalkozott legfőbb testületünk. Fő érvként hangzott el az is, hogy ha lenne, akkor a környező települések örömlányai is a debreceni kapcsolatokat keresnék. Üzletit, sok extrával. Uzonyi Attila szerint egy év alatt negyedére csökkent a prostik száma utcáinkon. Igy érthető: minek türelmi zóna, ha jövőre már nem lesznek kéjhölgyeink? Olyan lenne, mint színházat építeni fedezet nélkül. Ostobaság.

Megleszünk nélküle. A prostik nem annyira lényegesek. Akik akarják, úgyis tudják az útvonalat. A felsőbb rétegből származó kuncsaftok pedig a telefonszámokat. Ne bízza el magát senki: a kurválkodás nem tűnik el Debrecenből. Ősi mesterség. Még a politikusinál is régebbi.

De ennél egy sokkal nehezebben kezelhető probléma is felvetődött a közgyűlésen. A hajléktalanoké, azoké, akik pénzt kunyerálva üldözik az embert és sokak mindennapjait nehezítik meg a városban. Máris helyesbítek. A belvárosban. A közgyűlés egy idő után pedig az összes hajléktalant egy kalap alá vette, nem különítve el az agresszív fajtát. (Nem róható fel talán, a többség ugyanígy tesz.)

Azokat nem egyszerű kezelni. Tolakodóak, szemtelenek. Általában részegek is. Már messziről kiszúrják az embert. Elhessegetjük őket vagy úgy teszünk, mintha észre sem vennénk. Miattuk is közelít a nulla felé a hajléktalanok iránti tolerancia. Ezek a legrosszabb nagyvárosi farkasok. Valóban kellene kezdeni velük valamit. De semmit nem tudnak.

Az egyetlen törvény adta lehetőség a pénzbírság kiszabása. Ki találta ezt ki a koldulással kapcsolatban, mint büntetés? Okos ember volt. Nem is mennek semmire vele. Nem látható helyen néha megverik őket. Le sem írom kik. Ennek sincs eredménye, csak a feszültség levezetésére jó. A probléma percekkel később visszatér a népesebb csomópontokhoz. Újra kezdi a letámadást.

Pénzt szereznek. Veszekednek, kötözködnek, óbégatnak. Megisszák a tablettás borukat, aztán álomba merülnek. Néha esznek. Ürítenek. Ezzel telik a napjuk. Nagy baj van, mert mindezt általában nyilvános helyen teszik. Rombolja az imázst. Joggal fő a feje a közgyűlésnek, ahol kiemelt problémaként merült fel ez a jelenség. A megoldás szűkszavú és meglepő volt: Uzonyi Attila megígérte, hogy mire elkezdődik a nyári turistaszezon, 'nem lehet majd hajléktalant látni a belvárosban'.

Ez gáláns ígéret, a rossz megfogalmazás ellenére is. Nem kételkedem benne, hogy meg is csinálják. De hogyan? Nem csukhatják le őket. Egy módon lehet kivitelezhető: a kiszorítással. A probléma nem szűnik meg, csak átköltözik. A Kölcsey/Modem-Kossuth tér-Déri tér-Fórum-Batthyány utca vonalról arrébb mennek a hajléktalanok. Néhány méterrel. Ha a haldokló üzletközpont, a Szent Anna vagy a Nagytemplom környékén nem látunk majd hajléktalant a nyári hőségben, csak azért lesz, mert nincsenek közvetlenül szem előtt. Lejjebb kell menni a Csapón. Be kell nézni a Péterfiára. A Burgundia és a Klaipeda utcák mögé. Lejjebb a Hatvan utcán. A Varga utcára. A Sumen-Wesselényi közé. A Petőfi tér mögé. A kisebbek zugaiba. A nem szem előtt lévő parkolókba. A játszóterekre. Ott lesznek.

Várnak majd a megfelelő pillanatra. Addig ott maradnak. Berendezkednek. Emberek százainak keserítve meg az esti óráit és hétvégi pihenőjét. Nincs megoldás. Uzonyi Attila ígérete megint csak arra vonatkozik, hogy a látványos, külső megítélések miatt kiemelt helyeken minden rendben legyen. Vagy úgy tűnjön, mintha rend lenne. Valójában csak a szőnyeg alá akarják a koszt seperni. Kellemetlen azoknak, akik már így is a szőnyeg alatt élnek. A panellakóknak, a nem látványterületen lévő részek polgárainak. Azoknak, akik nap mint nap szembesülnek környezetük pusztulásával.

Szerencsére a turisták ebből semmit nem fognak észrevenni. Ők csak a tökéletességet látják majd, a várost, ahol minden rendben. Nincs prostitúció, nincs hajléktalan probléma, a közbiztonság szinte száz százalékos.

A debreceniek pedig büszkék lesznek a városról kialakított képre. Akkor is, amikor este a házuk előtt emberi ürülékbe lépnek. Vagy le akarják ütni őket száz forintért. Vagy a hányást kell kerülgetniük munkába menet.  De csak a belvárosig, ahol a turisták irigykedve néznek rájuk, mert itt élni kiváltság. Az ötletre Patyomkin is büszke lenne, aki a szemfényvesztés legnagyobb mestere volt.

A hajléktalan kérdést bizonnyal drasztikusabban oldotta volna meg, de a koncepció mindkét esetben ugyanaz. Csak észre ne vegyék a messziről jöttek, hogy egy díszletet tapsolnak!