Belföld

Tartalomjegyzék
Utcakép 2010-beszámoló
2. oldal
3. oldal
4. oldal
Minden oldal

Az immáron 15 éves Periféria egyesület kétnapos országos konferenciát szervezett Utcakép címmel Nyíregyházán. A konferencia nevéhez méltóan próbált választ adni az utcai szolgálatok működésének helyzetével kapcsolatos számos kérdésre, egyidejűleg az elmúlt 15 (vagy netán 20) évben elért eredmények értékelését a továbblépés lehetőségeinek számba vételét is zászlajára tűzte. A meghívott előadók a hajléktalan-ellátás „nagy öregjei” közül kerültek ki az első nap során így a konferencia alaphangját Vecsei Miklós „Hol tart az utcai szociális munka” címmel prezentált gondolatai adták meg.

Miklós szokásához híven, kellő pátosszal bíró és érzelmektől fűtött előadásában visszanyúlt egészen a hajléktalan-ellátás kezdeti időszakaihoz, felelevenítve a hőskorszak rendszerváltás idejére tehető kezdeteit, a Dunán veszteglő 200 embert befogadni képes orosz tengerjáró hajón átélteket, amikor még a professzionalizálódástól távol, a segíteni akarás, az önkéntesség és a széles körű összefogás jellemezte az ellátást. Mára normatívvá, törvényekkel szabályozottá vált az utcai ellátás, ám az előadó számára kettősséget hordoz ez az eredmény. Egyrészt garantált egy minimum színvonal és egy stabil alap a működéshez, de a másik oldalról elvesztek az önkéntesek, a lelkes dolgozók, túl sok a keret, ami megszabja a működést, így egyre kevésbé megoldásközpontú a gondolkodásunk, csak az intézményi keretekben tudunk válaszokat találni, amik a kliens számára nem mindig jelentenek reális alternatívát.

Túllépve az ellátókon, súlyos társadalmi problémákat is felvetett Miklós megfogalmazása szerint a társadalom immáron bíróként akar tetszelegni nem társként, az előítéletek, az ítélkezés, a földön fekvő hajléktalanok sorsára hagyása vált jellemzővé, pedig elfogadhatatlan, hogy a rendszerváltás óta egy kisvárosnyi ember halt meg az utcán. A társadalom a hajléktalanoknál mégsem a segítségnyújtásra és az életmentésre helyezi a hangsúlyt, hanem az okkeresésre, az utcán élők önhibájának súlyosbítására, és radikális megoldásokkal történő eltüntetésük, többször megfogalmazott igényére.

Hova jutott a társadalom, mi az oka, hogy egy kutyamenhely 4-szer több támogatást kap az adózói 1%-okól, mint a Máltai Szeretetszolgálat?  Miklós bennünk, a szakmában látja ennek okát, valahogy rosszul kommunikálunk. Nem csapódik le az emberekben ennek fontossága, így ezen a téren a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alelnöke azonnali változtatást sürget.

A változtatáshoz pedig megvan minden lehetőségünk. Van egy kész stratégiánk, amellyel nem csak a problémákat tudjuk megfogalmazni, de készen vannak a válaszaink is. Így egyre erősebbé kell tenni a párbeszédet a szakmában, hogy közös erővel jól tudjuk artikulálni javaslatainkat. A most elkövetkezendő időkben pedig tárgyalási alapnak kötelező a hajléktalanügyi stratégia.


Vecsei Miklós után egy jóval provokatívabb témával, egy ehhez illően provokatív előadó Győri Péter „Szükség van-e az utcai szociális munkára” címmel beszélt a résztvevőkhöz. A BMSZKI szakmai vezetője bevallotta, soha nem volt utcai munkás, és nem is akar az lenni, így talán objektívebben is szemléli ezen ellátási forma helyzetét. Visszakanyarodva közel harminc évvel ezelőtti történésekhez párhuzamot vont az előadás tárgyában megfogalmazott dilemma és az MTA Ferge Zsuzsa által vezetett kutatócsoportja és a Szeta (Szegényeket Támogató Alap) (érdekes olvasmány erről: http://www.c3.hu/scripta/beszelo/98/11/12szeta.htm ) akkori tevékenysége közötti szakadék között. A kutatócsoport a magyar szociális ellátórendszer koncepcióján dolgozott, míg a Szeta közvetlen ellátást végzett (mélyszegénységben élőknek gyűjtött és osztott élelmiszert, ruhát etc.), a két csoport bár közös célok motiválták őket nem értették egymást és nem kommunikáltak. Ez a dilemma úgy tűnik máig változatlanul létezik és a szakmán belül a mai napig nem alakult ki konszenzus a struktúraváltást kívánók és a közvetlen támogatást nyújtók között.

Az idei Február 3. felmérés alapján Győri Péter felhívta a figyelmet arra az egyre súlyosbodó helyzetre, miszerint az egy évvel ezelőttihez képest 500-al több, mintegy 3000 ember éjszakázott az utcán a lekérdezéskor, ami különösen súlyos helyzetet mutat, hiszen Londonban, amelynek agglomerációjával együttes népessége meghaladja országunkét, összesen 200-300 közterületen élő hajléktalanról tudnak.

A címben feltett kérdést másként megközelítve arra kereste a válaszokat Győri Péter, hogy probléma-e egyáltalán, hogy az emberek az utcán alszanak? Kinek kellene foglalkozni velük, hiszen régebben illetve egyes országokban (lásd Németország szerk.) nem vagy nem csak a szociális munkás látja el az utcán élőket, gondoskodik annak a társadalmi igénynek a kielégítéséről, hogy ne éljenek az utcán emberek, hanem sokszor a rendfenntartó szervek.

Van-e társadalmi igény az utcán történő ellátásra? Hozzájárulunk-e az ellátással ahhoz, hogy az utcán élők hozzájutva minimális szükségleteikhez továbbra is ott éljenek? Nem mentjük-e fel ellátásainkkal a társadalmat az alól a felelősség alól, hogy döntést hozzanak és cselekedjenek a probléma megoldása érdekében?

A sok kérdésre, kételyre valamelyest tudunk válaszolni Péter szerint, az ellátásra szükség van, de sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a prevencióra, az emberek lakásvesztésének megakadályozására, azok számára pedig, akik már utcán élnek, ha minimális, de elfogadható lakhatási megoldásokat kellene tudnunk kínálni, nem tömegszállásokat.


Az előadások blokkjának zárásaként Szoboszlai Katalin a Periféria Egyesület elnöke mesélt a házigazda szervezet megalakulásától eltelt 15 évéről. A szervezet megalakulását megelőzően fejezte be tanulmányait Nyíregyházán a legelső szociális munkás évfolyam, amelynek tagjai közül néhányan együttesen utcai szociális munkára adták fejüket. A kezdetekben némi élelmiszert vittek Nyíregyháza hajléktalanjainak, beszélgettek velük és több felmérést is végeztek körükben. Hamar ráébredtek azonban, hogy megfelelő szervezeti forma nélkül nem tudnak jól működni így 1995-ben létrehozták a Periféria egyesületet, amely eleget téve a feltételeknek közhasznú egyesületként folytatja tevékenységét mind a mai napig.


Az elmúlt 15 év során nagy hangsúlyt helyeztek a kapcsolatok építésére így szoros szálak fűzték a szervezetet a Hajszolt egyesülethez, az USZSE-hez a Vöröskereszthez egyaránt. Kiemelkedően jó együttműködést hoztak létre a város önkormányzatával, akik a kezdeti kételyek ellenére mára már partnerként kezelik és munkájában jelentős forrásokkal támogatják az egyesület munkáját.

Nagy hangsúlyt helyeznek a képzésekben történő tevékeny részvételre, mint gyakorlati képzési színtér nyújtanak segítséget a szociális munkások képzéséhez, továbbá az egyesület számos tagja a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának oktatói gárdáját is erősíti.

Munkájukat nem csak a K+F előtérbe helyezése, de a szakmai kihívásoknak való minél szélesebb spektrumú válaszadás igénye jellemzi, így ellátásuk kiterjed a hajléktalan embereken túl a prostituáltakkal, utcagyerekekkel végzett munkára egyaránt.

Saját küldetésüket a közvetlen segítségnyújtáson túlmutatva, a társadalmi felelősség és a közösségi szolidaritás erősítésében, a szociális munka fejlesztésében és újabb módszereinek alkalmazásában, továbbá a szociálpolitika eszközeinek kiszélesítésében a lakásból való kirekesztődés felszámolása, megelőzése érdekében, és a döntéshozók minél hatékonyabb befolyásolásának elérésében az állampolgári részvétel erősítésén keresztül dimenzióiban látják. Az eddigi eredmények pedig számunkra is jól mutatják, kitűzött céljaik elérése nem egy transzcendenciákba tartozó dolog, hanem nagyon is elérhető kézzelfogható reális cél, amelynek elérése a Periféria eddigi munkásságát ismerve minden esély megvan.


A konferencia folytatásában a szélesebb konzultációt lehetővé tevő pódiumbeszélgetéseké volt a terep, amelyből három közérdeklődésre számot tartó témakört emelnék ki.

A „mennyit költünk, mit szolgáltatunk?” programelem Breitner Péter moderációjával zajlott, felkért hozzászólói voltak Maróthy Márta a HKA módszertani vezetője, Ghyczy Gellért az SZMM szociális szolgáltatások főosztályának munkatársa, valamint Győri Péter  BMSZKI szakmai vezetője.

Kardinális kérdésként merült fel a normatív és a pályázati finanszírozási módok által nyújtott előnyök-hátrányok és a két módszer egymáshoz viszonyított értékelése, a kifizetett pénzekért nyújtott szolgáltatások ár-érték aránya, a nyújtott szolgáltatások finanszírozásért elvárható szakmai tartalmának és annak számon kérhetőségének kérdésköre.

A beszélgetés konklúziója a fentebbi kérdéscsoportokban nem volt teljesen egyértelmű. Azt valamennyi résztvevő tényként kezelte, hogy a jelenlegi finanszírozási struktúra bár nyújt valamiféle biztonságot az ellátóknak, a szolgáltatások körét nem megfelelően határozza meg.

Felmerült egy alap és egy a nyújtott plusz szolgáltatások függvényében fizetendő támogatási forma létjogosultsága, illetve az FSZH által jelenleg pályázati rendszerben működtetett közösségi ellátások finanszírozási módjának pozitívumai is szóba kerültek, mint esetleg követendő példa.

A jelenlegi struktúrában nem kezelhető differenciáltan a pusztán teaosztást végző ellátók és a komoly szakmai munkát megvalósítók forrásigénye, továbbá nem mérhető megfelelően a szolgáltatások tartalma sem, amely számos problémát felvet mind finanszírozói mind ellátói oldalról.

Mindezen problémák ellenére az ellátók komoly fegyvertényként értékelik az utcai szolgálatok normatív finanszírozásúvá tételét, és a hozzászólásokból az világlott ki, hogy ennek változatlanul hagyása mellet, ezen túli támogatásként tudják elfogadni az egyéb szakmai tevékenységek pályázati rendszerű finanszírozási módjait.

A másik fontos kérdéseket felvető pódiumbeszélgetés az utcai szociális munka lehetőségeivel foglalkozott Lőrincz Norbert, a HKA elnöke vezetésével. A meghívott hozzászólók Hoffmann Krisztina az USZSE jelenlegi szakmai vezetője, Vecsei Miklós az MMSZ alelnöke valamint Bakos Péter a debreceni Refomix non-profit Kft. szakmai vezetője voltak.

Ahogy az előzőekben ismertetett vita során itt sem egyszerű egyértelmű összegzést adni az elhangzott megállapításokról.

Kiemelném azt a több oldalról megerősített álláspontot, miszerint az utcán élők ellátása során részletes és pontos szakmai diagnózison alapuló szociális munkára van szükség, egyrészt az ellátási igények helytálló értékelése szempontjából, másrészt különösen a szociális ellátásban nem kezelhető problémák adekvát kezelési módjának kiválasztása okán.

Fontos szükségletként merült fel a jelenlegi háttérintézményi struktúra változtatása, illetőleg az utcai szolgálatok számára néhány olyan lakhatási lehetőség rendelkezésre állása, amelynek segítségével orvosolni lehet a lakhatás problémakörét az utcán élőknél, figyelembe véve sajátos szükségleteiket, azokhoz és nem az ellátórendszer adta szűkös keretekhez alkalmazkodva azok kiválasztása során. Ilyen megoldás lehet a zsilipszoba illetve az egyéniesített lakhatási megoldások, horribile dictu az egyágyas éjjeli menedékhely is.

Mindezekhez pedig rendelkezésre kellene álljon a megfelelően mozgósítható, nem túlszabályozott eljárásban lehívható forrás, amely ezeket a speciális megoldásokat szolgálja.

Vecsei Miklós emlékeztetett rá, hogy Magyarországon az utcásokat számos esetben befogadni nem tudó ellátásokra cirka 45.000ft-ot költ az állam havonta, ugyanakkor tapasztalatok mutatják, hogy 30.000 ft-ért már lehet ágyat bérelni erre szakosodott panziókban, amelyekben egyrészt a körülmények is emberiek, másrészt a tömegszállásokat igénybe venni nem kívánó ellátottak számára is elfogadható lakhatást nyújt, mindezt pedig jóval gazdaságosabban, mint a diszfunkcionálisan működő intézményi struktúra. De elég csak a lezajlott lakhatási programokra gondolni, amelyek egyénre szabott megoldásokkal dolgozva, szoros esetkezelést biztosítottak a normatíva mintegy kétharmadáért.

A konferencia „Képzések dzsungelében az utcai szociális munka” című záró beszélgetése Szoboszlai Katalin vezetésével zajlott. Résztvevői voltak Breitner Péter, Pattyán László főiskolai docens, valamint az utcai szociális gondozó képzés egyik áldozata.

A beszélgetés legfőbb megállapítása, a jelenlegi képzés átalakításának markánsan jelentkező igénye volt. Tudvalévő, hogy az utcai szociális szolgálatok munkatársainak jelenleg kötelező képzésen részt venniük, amely a munkakör betöltéséhez szükséges. Ennek eredete az utcai szolgálatok normatív finanszírozásúvá tételének idejéhez köthető, mivel a minisztérium ezzel a feltétellel engedte be ebbe a körbe az ellátási formát.

Ez a képzés jelenleg egyedül az NSZFI Salgótarjáni képzési központjában elérhető, és jelentős problémák tapasztalhatóak ahhoz kapcsolódva. Az átadott tananyagra komoly kettősség jellemző, egyrészt a felsőfokú szociális alapvégzettséggel rendelkezők számára meglehetősen botor dolognak tűnik jelentős mennyiségű elméleti anyag átadása, amely anyag viszont közel sem elegendő a megfelelő ismeretekkel nem rendelkezők szintre hozásához.

A képzéshez fűződő gyakorlati oktatás is számos kérdést vet fel, hiszen bár hangsúlyos eleme az oktatásnak, mégis kevéssé biztosít az ellátórendszerek puszta megismerésén túl közvetlenül használható ismereteket.

A legkomolyabb problémákat azonban a képzés szervezése kapcsán vetették fel a résztvevők, hiszen már több esetben azzal szembesültek az ezt elvégezni kívánó kollégák, hogy az oktatás ideje egybeesik a téli krízisidőszakkal, ami szinte megoldhatatlan nehézségek elé állítja a munkaadókat. Komoly gondot jelent az is, hogy amíg az eredeti képzést Budapestre tervezték ahol mindezen gyakorlatok jó hatékonysággal lebonyolíthatók, addig vidéken a különböző ellátókhoz történő eljutás, a gyakorlat megszervezése komoly kihívás elé állítja a résztvevőket.

Az NSZFI képzésén túl felvetődött a kreditpontot biztosító és szakmailag is tartalmas képzések igénye, valamint annak a kérdése, hogy miként lehetne a szakmai alkalmasság vizsgálatát beépíteni a felsőoktatás rendszerébe, mivel egyre több helyen szembesülnek munkaadók és kollégák a pályára teljes mértékben alkalmatlan, de megfelelő végzettségű munkatársakkal.

A két nap során körvonalazódott azoknak ez elemeknek a mibenléte, amelyekben széleskörű szakmai konszenzus mutatkozik a határozott változtatásra, és olybá tűnik, hogy ennek első lépéseként is tekinthetünk erre az eseményre.

You have no rights to post comments

Hozzászólások   

 
+1 #6 Szoboszlai Katalin 2010-05-07 18:57
Köszi :)
 
 
0 #5 Buzás Endre 2010-05-07 17:08
Idézet - Kardos:
Javítottam, köszönjük a figyelmeztetést!

Köszi Ádám, az én itthoni gépem sza...xik így ma gyakorlatilag semmit sem tudok csinálni csak nehezen.
 
 
+1 #4 Kardos 2010-05-07 11:39
Javítottam, köszönjük a figyelmeztetést !
 
 
+1 #3 Szoboszlai Katalin 2010-05-06 20:20
Örülök, hogy felkerült az 'Utcakép 2010' konferencia beszámolója :-)

Egy helyen kérek javítást, a 3. oldalon a Nyíregyházi Főiskola (NYF) került megnevezésre, de a Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar a helyes. A NYF egy másik főiskola a városban. Ha kijavítod, megköszönöm.

A plenárisról készült videó itt megtekinthető:

[censored]://od in.de-efk.hu/co mponent/option, com_wrapper/Ite mid,233/
 
 
+5 #2 xxx 2010-04-30 14:18
örülök neki, remélem másnak is fog...:)
és ezúton is köszönöm kollegáimnak hogy elengedtek, másoknak meg hogy elhívtak, elvittek!:)
 
 
+3 #1 Buzás Endre 2010-04-29 19:09
Veronika!

Nagyon szépen köszönöm ennek a beszámolónak az elkészítését, nagyon nagyon tetszik.
 




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2017)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2017 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com