Dél-Dunántúl

Dél-Dunántúl

Negyven hajléktalannak lehet szakmája és munkája. A Támasz Alapítvány új programja a hátrányos helyzetűek számára biztosít képzési és munkalehetőséget.

 

Egy pellérdi ökogazdaságban tanulhatják majd meg a növénytermesztés csínját-bínját a fedél nélkül maradtak a Támasz Alapítvány  programjában.  A fundamentum egy korábban is kertészetként működött 2,5 hektáros területet bérel, ahol biogazdálkodást folytatnak már tavasz eleje óta. Ültettek már paradicsomot, paprikát és uborkát, de a tervek szerint céklát, zöldhagymát és káposztát is termesztenek majd.

A programban jelenleg az alapítvány munkatársai néhány hajléktalan és munkanélküli vesz részt, a létszám azonban hamarosan bővülni fog.

A szervezet egy pályázati sikernek köszönhetően ugyanis negyven hajléktalannak adhat a kertészetben munkát, akik féléves képzés során tanulhatnak meg gazdálkodni.  A tanfolyam végén tovább is foglalkoztatják csaknem a résztvevők felét.

Fónai László, a Támasz Alapítvány elnöke elmondta, a hajléktalanok fizetését a termékeik eladásából származó bevételekből, valamint pályázati forrásból biztosítják. A cél az, hogy legalább a minimálbért megkapják, az értékesítést pedig már el is kezdték.

A vásárcsarnokba már szállítanak, immáron a Kertvárosban lévő Diana téri piaccal tárgyalnak arról,  hogy ott egy standot állítsanak fel. E mellett pedig már egy közétkeztetést is ellátó konyhával is felvették a kapcsolatot.

Dél-Dunántúl

Otthontalanokból álló csapat is nevez a városi kispályás labdarúgó bajnokságra. Bár a nem mindennapi összeállítás kerete egyelőre még képlékeny, a csapat, úgy tűnik, már meg is találta lelki vezetőjét Cseh Péter Mihály, a Kertvárosi Plébánia káplánjának személyében.

Mint Fonyó József, a pécsi hajléktalanok gondozását végző Támasz Alapítvány részlegvezetője felidézte, csapatuk tavaly vett részt elsőként a kispályás megmérettetésen. Akkor egy pályázatnak köszönhetően tudták finanszírozni a közel 50 ezer forintos nevezési díjat. Ez évben – egyéb lehetőség híján – az alapítvány és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi szervezete együtt állja az indulás költségeit.
- Igen kevés olyan szabadidős lehetőség van, amely során a hajléktalanok Pécs társadalmi életében részt tudnak venni. Ezért fontos ez a kezdeményezés, ahol a fedél nélkül élők egyenrangú félként tudnak megjelenni, másrészről erősíti saját közösségüket és a társadalmi kapcsolatokat is – mondta el lapuknak a részvétel okairól Fonyó József.

 

A csapat összetétele jelenleg is formálódik: a pályára a szabályok szerint öt plusz egy fő léphet, s jelenleg is keresik azon játékosokat, akik majd az együttes magját fogják alkotni a bajnokságon, amelyre elképzeléseik szerint közel tizenhat-tizennyolc fővel készülnek.
Az edzéseket heti rendszerességűre tervezik: első alkalommal pedig a Simonyi Károly Szakközép- és Szakiskola tornatermében mérik össze erejüket egy, szintén a városi bajnokságra is nevezett csapatok tagjaiból álló együttessel.
Fonyó József felhívta a figyelmet: szívesen vesznek bármilyen hasznosítható sporteszközökből álló felajánlásokat, elsősorban focicipőkre lenne szüksége a különleges összeállításnak, amelyet egy katolikus pap is erősít. Cseh Péter Mihály, a Kertvárosi Plébánia káplánja Biblia-órákat is tart az otthontalanoknak.
- Azért focizok együtt hajléktalanokkal, mert meghívott egy ismerősöm, aki köztük dolgozik nap mint nap. Szívesen mondok igent egy ilyen kérésre, hiszen régen nagy szenvedélyem volt a focizás, de ma sem vetem meg a gólvágás örömeit. Persze, most már inkább a gyóntatás örömeit választom, ha a két program üti egymást. No meg alkalmas lehetőség ez arra is, hogy katolikus papként tanúságot tegyek arról, hogy Jézusnak mindannyiunkkal csodálatos terve van – foglalta össze a focipályán is otthonosan mozgó káplán.

Dél-Dunántúl

KAPOSVÁR | A szabadban hét fok, a kaposvári Nostra melletti fabarakkban valamivel hidegebb, meg aztán nyirkos minden, ennek ellenére Kurucz Ferenc egy szál pólóban ül le az ágy szélére.

– Ezen a télen is túlvagyunk – jelenti ki egykedvűen az 56 éves férfi, s a hőmérő felé int, mely öt fokot mutat. – Az idei keményebb lett, mint vártam, volt három hét, melyet nem volt egyszerű átvészelni. Össze is költöztünk egy helyre, könnyebb volt fűteni.
Aztán hozzáteszi, azért a legendás 1987-es telet nem sikerült überelni a mostani mínusz húszakkal, igaz, fiatalon könnyebb alkalmazkodni. Elhihetjük neki, hiszen Kurucz Ferenc több mint negyed százada él a kaposvári utcákon. Nagyjából, amióta leszerelt a katonaságtól – a kevéssé boldog jubileumot persze nem ünnepelte anno...
– Amikor berántottak, a színházzal szemben laktunk – meséli –, aztán a fater összeveszett a muterral, szétköltöztek, a tanács visszavette a lakást, s mire egy egyenruhás országjáró turné, Csongrád, Baja, Szeged, Szombathely után 1981-ben levettem az angyalbőrt, nem volt hová mennem.

 

Színházban dolgozó apjával maradt, a fonodában melózó mama kikerült a családi körből. A papával a Búzavirág-lakótelep feletti kiserdőbe húzódtak fel sátrazni néhány csöves társaságában, megcáfolva a szocializmusban milliószor hangoztatott tételt, mely szerint a rendszer mindenkinek tetőt ad a feje fölé.
– Jöttek is rendszeresen a tanácstól, ilyenkor össze kellett pakolnunk – emlékszik vissza. – Igazából nem érdekelte őket, hová megyünk, a lényeg annyi volt: el onnan. Így hát átcihelődtünk máshová.
A rendszerváltásig jónéhányszor körbevándorolták a várost, hogy aztán az apjával beköltözzenek az első hajléktalanszállóra a 67-es úti felüljáró alá. Közben persze időnként rendes lakásban is élt, sőt, asszonyt is szerzett maga mellé, igaz, a románc nem sokáig tartott. Három gyerek azért így is összejött.
– Egy haveromat bevágták hat évre börtönbe – magyarázza –, beköltözhettünk a lakásába. Úgy tűnt, végre normális életet élhetünk, hiszen jöttek a gyerekek.

 

 Az utca embere harmadik évtizedeAz utca embere harmadik évtizede

 

Csakhogy Kurucz Ferencet a munkája minden héten öt napra vidékre szólította: hétfőn hajnalban bepakolt a táskájába, s csak péntek este tért haza. A Vízkutató Vállalatnál dolgozott, kutakat fúrtak szerte az országban, s a rendszeres távollét miatt nem vette észre, lassan szétesik a família.
– Egyik hétvégén arra értem haza, hogy a szomszédok mondták, a gyermekvédelem elvitte a gyerekeket Nagyszakácsiba – sóhajt fel. – Kiderült, az asszony nem foglalkozott velük, így állami gondozásba kerültek.
A fiú és a két lány nélkül elvesztették jogosultságukat a lakásra, ismét utcára került, a feleségével akkor szakadt meg a kapcsolata, noha mindketten a városban maradtak. A gyerekeket viszont rendszeresen látogatta, s ma is tud róluk, csak éppen nem akarja zavarni őket a nyomorával.
– A fiam esztergályos Szegeden, a lányok Kecskeméten laknak – lágyul el a cserzett arc. – A fiam többször is mondta már, költözzek hozzá, segít, de nem akarok a terhére lenni. Meg aztán már nem is bírnám egy lakótelepen, megszoktam a szabadságot. Harminc év után nehéz lenne új életet kezdeni.

Noha a mostani cseppet sem irigylésreméltó. Havi 25 600 forint előnyugdíjat kap, ezt kell beosztani, ami, ugye, nincs ezer forint naponta.
– Egy albérlet persze kifutná belőle, legalábbis egy szoba rezsivel – ismeri el – csak éppen akkor maradna nyolc-tízezer forintom, amiből szó szerint éhenhalnék. Így hát megszoktam az utcát, tudomásul vettem, ezt az életet dobta a gép. Mindennap kimegyek a teajárathoz, a drogambulanciára is bejárhatunk, kapunk teát, zsíros kenyeret, sőt, fürdeni is lehet naponta, legalábbis hétköznap.
Nyáron a tisztálkodást megoldja otthon, van egy kis kádja, vizet a szomszédos benzinkútról kap. Igaz, ennek ellenére nem szereti a meleget, egy hajléktalan számára a harmincöt-negyven fokot ugyanannyira nehéz átvészelni, mint az ordas mínuszokat. Sőt, talán még nehezebb is, hiszen a hideg ellen felöltözik az ember, a melegben viszont egy idő után nincs mit levenni. – Az lenne az ideális, ha mindig tavasz lenne – ábrándozik el. – A városban nagyon meleg van nyáron, a Balatonra pedig nem megy le egy hajléktalan, hiszen minek keresni a bajt...

Régebben amúgy a nyár a legjobb pénzkereseti időszaknak számított, legalábbis amíg megvolt a Zsigulija. Éppen húsz éve vette, öt évig dinnyézett vele, annyi pénzt keresett, hogy néhány hónapra mindig be tudott húzódni valamilyen olcsóbb albérletbe. Járta a falvakat, csak aztán egyre többen kezdtek dinnyét árulni az út mentén, nem volt szükség az utazó árusra. A kocsi a hajléktalanszálló melletti parkolóba került, végül aztán, ha nehéz szívvel is, de eladta. Egy újabb kötél szakadt el, mely a normál élethez-társadalomhoz kötötte.
– Azóta jobbára gameszolok – avat be a pénzkereseti lehetőségekbe. – Szemetet szedek, virágot ültetek a városgondnokságnak. Mivel a jogsim még megvan, egy ideig eljártam a tollas cigányokhoz sofőrködni, de rendre átvertek, amikor a fizetésre került a sor, kiröhögtek, hogy nem is dolgoztam náluk. Amíg apám élt, öt éve halt meg az öreg, gyógynövényeztünk is, ismerte mindet, meg aztán kapott nyugdíjat, így ketten elvegetáltunk belőle. Mostanság sörös dobozt gyűjtök, meg üvegezem, abból összejön a pénz a napi dohányra.

 

 Aki egyszer egy évnél tovább fedél nélkül marad, örökre itt ragad: ez az utca törvénye...Aki egyszer egy évnél tovább fedél nélkül marad, örökre itt ragad: ez az utca törvénye...

 

A bagózás nagyjából az egyetlen állandó élvezetet jelenti, a kistévé és a rádió csak akkor működik, ha éppen sikerül feltöltenie az autóakkumulátort, melyekre rákötötte őket. Mostanság éppen szünetel az elektromos híráramlás, ugyanis a benzinkúton fordítva kötötték rá töltésnél az akksit, s leégett.
– Néha megiszom valami piát – teszi hozzá –, minek is tagadnám, úgysem hinné el senki, hogy akadnak olyan hajléktalanok, akik nem piálnak. Pedig nem mindenki alkoholista közülünk, de absztinens sem akad. 
Azt mondják róla, játékgépezni is szokott, amikor szóba kerül, elneveti magát: persze, néha bedobál egy-két százast a gépbe, de miből futná neki ilyen szenvedélyre.
– A cigi mellett az egyetlen gyengém az órák – mutat körbe a szobában, ahol három kakukkos óra mellett még legalább tucatnyi szerkezet ketyeg össze-vissza –, nem tudok ellenállni nekik. Ha találok egyet valahol, hazahozom, kipofozom. S amikor nincs tévé vagy rádió, hallgatom a ketyegésüket. Este kifejezetten megnyugtató.
Nehéz elképzelni, hogy a nyirkos szobában bármi meg tudna nyugtatni egy átlagembert, már a gondolat is borzongató, hogy valaki fűtés nélkül képes itt ágyba bújni.

– Ha okos az ember, nem fázik éjjel – legyint Kurucz Ferenc. – Amikor hazajövök, ruhástól befekszem a takarók alá. Amikor jól átmelegedtem, meg az ágy is, elkezdek levetkőzni, s végül csupaszon alszom el. Ha ruhában tenném, izzadnék és megfáznék.
Elraktározzuk a jó tanácsot, remélhetőleg sosem kell hasznosítanunk. Kurucz Ferenc viszont éppen a normál élettel kapcsolatban mondott már le a reményről.
– Álmodozom, persze, hogy álmodozom – ismeri el. – Sőt, lottózom is, hátha... Ha nyernék először ennék egy óriási adag cigánypecsenyét, majd vennék egy tanyát. Szárnyasokat tartanék, kutyákat és lovakat.
Utóbbiak a gyengéi, ifjúként zsokénak készült, Pesten az Ügetőre járt iskolába, lovásznak képezték. Egyszer azonban megrúgta egy ló, műteni kellett a hasát, s eltanácsolták az istállók környékéről.

– Azt hiszem, akkor tört meg valami az életemben – mereng el. – Haza kellett jönnöm, behívtak katonának, s amikor leszereltem... De ezt már elmeséltem... Amikor az első éjjel megpróbáltam elaludni a kiserdőben, úgy éreztem, ez nem történhetett meg velem, csak egy rossz álom, mindjárt elmúlik. Még hónapok múlva is ebben reménykedtem. Aztán a sokadik próbálkozás után, mert higgye el, eleinte mindenki megpróbál innen kitörni, rájöttem, sosem fog sikerülni. Aki egyszer egy évnél tovább fedél nélkül marad, örökre itt ragad: ez az utca törvénye...

Gázpalackkal a városházára    

Legendákat hallani Kurucz Ferencről szerte a városban. Sokan összeférhetetlen, nem ritkán balhés egyénnek írják le, s mondják, nem véletlen, hogy nem lakik a hajléktalanszállón. Állítólag egyszer Szita Károly polgármesterre is rárontott egy gázpalackkal, s fenyegetőzött, ha nem teljesítik a kérését, felrobbantja a városházát.
Ha így lett volna, börtönben ülnék – legyint Kurucz Ferenc. – Csak annyi történt, hogy éppen albérletben laktam, s lefogyott otthon a gázpalack. Elmentem kicserélni, de eszembe jutott, hogy be kell mennem a családgondozóba. A palackot viszont nem hagyhattam az utcán, a portás sem vállaLt érte felelősséget, hát a vállamon felvittem a hivatalba. Persze riadalom támadt, amikor beléptem, de nem akartam balhét, eszembe sem jutott fenyegetőzni...

Dél-Dunántúl

Új ingatlanba költöztették a pécsi hajléktalanellátó rendszer egyik nappali melegedőjét és a hozzá kapcsolódó népkonyhát, hogy ezzel több rászorulót magasabb minőségben tudjanak kiszolgálni - hangzott el az új létesítmény megnyitásakor szombaton Pécsen.

Jelentősen bővült a város intézményhálózata azzal, hogy a pécsi hajléktalanellátást végző Támasz Alapítvány új ingatlanba költöztette egyik egységét - jelentette be a szervezet elnöke, Fonai László a Névtelen utcai nappali melegedő és népkonyha ünnepélyes megnyitásakor.

Az MTI kérdésére elmondta, hogy korábban a belvároshoz ugyan közelebb, de egy veszélyes közlekedési csomópontban és egy rossz állapotban lévő ingatlanban tudták csak működtetni az egyik nappali melegedőjüket és a hozzá kapcsolódó népkonyhát. Az új, kedvezményes tarifa mellett igénybe vett bérlemény azonban modernebb és nagyobb; 150 helyett 200 hajléktalant szolgálhatnak ki benne, a népkonyhát pedig 50 helyett szintén 200-an vehetik igénybe egyszerre.

Hozzátette: Pécsen egyre nagyobb az igény a hajléktalanokat kiszolgáló létesítményekre, folyamatosan magas kihasználtság jellemzi őket.

Moór Eszter, a pécsi önkormányzat népjóléti bizottságának elnöke a megnyitón azt mondta, a pécsi ellátórendszer már a mostani fejlesztés előtt is kiterjedt és jó minőségű szolgáltatásokat nyújtott, de kapacitásbeli gondjaik voltak. Most ezen is enyhítenek, és reményei szerint a jövőben is sikerül fejlesztéseket végrehajtaniuk.

E létesítmény mellett a szervezet még egy nappali melegedőt működtet Pécsen, abban 150 embert tudnak fogadni. Ott speciális szolgáltatásokat is nyújtanak: állandó orvosi ügyeletet tartanak fenn, fertőtlenítőrészleget, fürdőt, mosodát működtetnek.

A Támasz Alapítvány a baranyai megyeszékhelyen hat helyen működtet népkonyhát, férfi és női átmeneti szállást, ápolóotthont, éjjeli menedékhelyeket. Intézményeiben egyidejűleg több mint félezer hajléktalant tud fogadni. Az utcai szociális munkával együtt a szervezet 1300 hajléktalannal áll kapcsolatban.




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2013)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2013 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com