Belföld

Bár már az ünnep után vagyunk, az itt tárgyalandó jelenetnek az ünnep előtti napon voltam tanúja. Már zajlottak az előkészületek. A főpróbák. Díszbe öltözött a Nemzeti Múzeum, amelynek lépcsőjén majd a miniszterelnök mond beszédet. Illetve mondott, de én ezt a jegyzetet, ismétlem, az ünnep előestéjén írom. Tehát ott fog beszélni, illetve ott beszélt, ahol a legenda szerint Petőfi szavalta el a Nemzeti dalt, bár tudjuk, valójában nem ott szavalta el. Mindegy, legendákra szükség van.

Már nyilván az ünnepi előadásra készülő Nemzeti Színházban is megtörténtek a szigorú biztonsági intézkedések, amelyek az állami méltóságok biztonságát hivatottak szavatolni.

Az állami díjak, a Kossuth- és Széchenyi-díj kiosztása a szokástól eltérően ezen a napon megtörtént, a díjakat a köztársasági elnök kezéből vették át az arra érdemesek, csupa jól nevelt, illemtudó nő és férfi, akiknek eszébe sem jutott, hogy kitérjenek a kézfogás elől.

Egy bátor férfiú, egy igazi nemzeti hős, aki tavaly politikai okok miatt visszautasította a Kossuth-díj átvételét, most délcegen járul a jelen hatalmasságai elé. Bravó, suttogjuk magunkban.

Ugyanezen a napon tették le tizenhárman az állampolgári esküt Kolozsvárott, azok közül, akik a vonatkozó törvény értelmében folyamodtak a magyar állampolgárságért. Ennek kritériuma, hogy az illető magyarnak vallja magát, hogy felmenői között legyen egy vagy több magyar származású, és valamilyen szinten beszélje a magyar nyelvet. Ily módon most állampolgáraink száma tizenhárom fővel gyarapodott.

Az ünnepélyes aktust hírül adta a köztelevízió, több szereplőjével a jelenlévő stáb interjút készített.

Mindeközben zajlott az a történés, amelyet nem közvetített a televízió, nem adott hírt róla semmiféle médium.

Én is csak a színtiszta magyarsággal és rendkívüli nyelvi gazdagsággal előadott átkozódások miatt figyeltem föl, hogy itt most egy, a magyar nemzethez tartozó, férfi nemű magyar állampolgárt űznek el az ideiglenes, de mégis, a lehetőségekhez mérten otthonosan berendezett kuckójából.

És nem csak őt, hanem a takarók és bugyrok között heverő asszonyát is.

Azt, hogy az utcán is be lehet rendezkedni, hogy egy téren, négy rozsdás vasrúd tartotta ponyvatetőből álló, használatonkívüli elárusítóhelyből miként lehet menedéket, átmeneti otthont teremteni, azt csak a hajléktalanok tudják.

Ez az idős férfi, akit egy közterület-fenntartó egyenruhás fiatalember szólít föl távozásra, minthogy a tér közterület, márpedig a szabályok tiltják, hogy bárki is közterületen letelepedjen, úgy vélem, itt született. Része a magyar nemzetnek. Nem kellett állampolgárságért folyamodnia, mert eleve magyar állampolgár. Az őt elűző fiatalemberre, és egyáltalán, a külvilágra szórt, válogatott kifejezésekkel tűzdelt átkozódásából nyilvánvaló, hogy magyarul anyanyelvi szinten beszél.

Még az is előfordulhat, hogy önhibáján kívül lett hajléktalan.

Olyan is létezik, hogy valaki a mélyszegénységből jött. A reménytelenségből. Ismertem olyan embereket, akiknek soha nem volt valódi otthonuk. Például X. születésétől intézetben élt. Majd munkásszálláson. Aztán az utcán. Végül egy olyan hajléktalanszállón kötött ki, ahol a lakókat emberszámba vették.

Fura. Miközben az új alkotmánytervezet Nemzeti Hitvallás című részében az a passzus olvasható, hogy „Valljuk az elesettek és szegények megsegítésének parancsát”, egyre-másra születnek a szegényeket szorongató szabályok.

Ugye ez, amelyik elűzi őket a közterületekről. Van, ahol a kukázást tiltják. Az egykulcsos 16 százalékos szja is az alacsony keresetűeket sújtja. A családi pótlék helyett az iskolalátogatási támogatás. Mert ugye, kik azok, akik nem járnak rendszeresen iskolába? A nagyon szegények gyerekei. Ahol a lét, az életben maradás a tét. Nem úgy, mint a Való Világnak nevezett komédiában, hanem az igazi valóságban. Ahol nincs vezetékes víz, nincs csatorna, nincs rendes út, és nincs rendes ruha és cipő.

És miért járjanak olyan iskolába, ahol nem szeretik őket? Ahol kudarcot vallanak?

A szegényeket zárják ki a tanulás lehetőségéből, ha 15 éves korra szállítják le a tankötelezettséget. Érdekes. Ha már nem járnak azok a nem kívánatos gyerekek iskolába, akkor családi pótlékot, iskolalátogatási támogatást sem kell utánuk fizetni.

Hogy is mondta Hamlet: „Gazdálkodás, gazdálkodás…”

És azok a gyerekeket, akik 15 éves korukban kikerülnek az iskolából, hol találnak munkát?

Arról, hogy már 12 éves koruktól büntethetők, ne is beszéljünk.

Állok a téren tehetetlenül, és figyelem, ahogy a nemzet hajléktalanja a nemzeti ünnep előtti nap délutánján  átkozódik és csomagol.

Elhangzott a Civil Rádió Kávészünet című műsorában,  2011. márc. 16-án.

eredeti megjelenés itt


You have no rights to post comments




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2017)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2017 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com