Ahol ólomlábakon lépdel az idő, míg a petárdák durrognak

Dél-Dunántúl

2009. december 31. csütörtök, 08:21

Írta: http://www.teol.hu

0 Hozzászólások

– Nincs hova mennem szilveszterkor. Esetleg megnézem a tűzijátékot. Tudod, az ünnepek nálunk másként telnek. A szállón idén is veszekedés és marakodás uralta a karácsony estéket az ittasság miatt. Sokan kimennek az utcára, és már részegen térnek vissza, agresszívan viselkednek – emlékszik vissza a szeretet ünnepére egy hajléktalan hölgy, aki nevét nem akarta elárulni.

– Ha lenne egy jó társaság, kis baráti kör, talán szívesebben mozdulnék ki. Bár beteg vagyok, így leginkább nyugalomra van szükségem – tette hozzá.

Húsz éve vesztette el otthonát, de még élénken emlékszik, akkoriban sem teltek másként az óév utolsó órái. Csendes magányban töltötte az ünnepet, mely azóta is csak nevében maradt ünnep a számára.
A mostanira sem készül, úgy tervezi, rádiót hallgat majd. Így legalább nem idegesíti semmi. Hiszen beteg vagyok – ismétli el újra. Azt mondja, agydaganata van. Gyógyszereket is szed, így még az éjféli pezsgővel is legfeljebb gondolatban koccinthatna.

– Nagyon lassan megy itt az idő – sóhajtotta. Kérdésemre, hol lenne legszívesebben szilveszterkor, csak ennyit mondott: bárhol, csak nem itt. Persze nem a szállóval van a gond, hisz a vezetői mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ügyfelek (így nevezik a bent lakókat) a legemberségesebb körülmények között élhessenek.
 

  Meleg étel az év utolsó napján is kerül az asztalra a hajléktalan szállón. Külön programot nem szerveznek a fedél nélkül élőknek Fotó: K. A.