Didergő lelkek az életmentő, de jéghideg vasúti váróteremben-Kaposvár

Dél-Dunántúl

2010. január 31. vasárnap, 18:27

Írta: http://www.sonline.hu

0 Hozzászólások

Szabad a pálya – a hajléktalanok mostantól betérhetnek a vasúti várótermekbe. A fagy és a kemény hideg miatt úgy döntött a vasúttársaság, hogy a fedél nélkül élők ezután behúzódhatnak a csarnokokba.

A váróterem 23 óra és 3.30 között zárva – ez a felirat fogadta még a hétvégén is a kaposvári vasútállomásra érkezőket. A közlemény, legalábbis átmenetileg, érvényét vesztette.
A rendkívül időjárásra tekintettel itt lehetnek az utcán élő emberek is – idézett a sürgönyből egy vasutas. A hajléktalanok mintha gyorsabban értesültek volna a lehetőségről; péntek este néhányan már egy oldalsó folyosón álldogáltak.

Szemétség, hogy idáig vártak ezzel a döntéssel – jegyezte meg keserűen egy hajléktalan férfi. – Az utcán majdnem szétfagyunk a hidegtől, a szél csontig hatol, éhezünk. Nem akarunk balhézni, boldogok vagyunk, ha nyugton hagynak. Ha pár napja bevánszorogtunk ide, akkor egy-két okos ember rögtön elkezdett piszkálódni. Kinéztek minket. Miért? Én nem bántottam őket. Egy árva szó, annyit se beszéltem hozzájuk. Egyszerűen utálják az ágról szakadt alakokat. Szívből gyűlölik a magam fajtát.

A férfi, aki hosszabb időn át egy közeli faluban élt, nemrég költözött a városba. Felesége, gyermeke nincs.
Ez az összes vagyonom – mosolyodik el, s közben végig simít az agyonmosott átmeneti kabáton. Nem fázik, mondja, hat rétegnyi ruha van rajta. Póló, két ing, pulóver, egy bő kardigán. S az agyonfoltozott dzseki. A teljes vagyonkája két nejlonszatyorba elfér. Abban némi ételmaradék, s néhány agyonmosott póló és pokróc lapul meg a táskában.
Egy másik férfi verődik hozzánk. Hatvan körüli, alacsony ember. Élettársával szakított, a közös családi fészket elhagyta. Hónapok óta az utcán él. Ideiglenes otthona – a hajléktalan szálló és egyéb alkalmi helyeken kívül – a vasúti váróterem.

– A vasutasok rendesek, hogy megnyitották a kapukat – így a férfi. – Persze azért kicsit gondolhattak volna ránk is. A radiátor nem működik, a folyosó hideg, mint a jégverem, s egy széket se raktak ki. A nagy csarnokban van egy-két pad, de azon utasok ülnek. Azt nem foglalhatjuk el. Bejöhetünk a folyosóra, de mihez kezdjünk. Egész éjjel álldogáljunk? A főnökség megkönyörülhetne rajtunk, s legalább egy ócska padot ide húzhatnának...
Bezzeg Dombóvár, az szuper hely. Nem véletlenül mesélnek annyit róla a haverok. Asztalok és székek vannak a pályaudvaron, ja, és állandóan jól megrakják a kályhát.