Csavargóként Debrecenben 2. - Debrecen egy unalmas, szűk város ez a semmittevésre

Észak-Alföld

2011. február 16. szerda, 20:58

Írta: http://www.haon.hu

0 Hozzászólások

Debrecen – A Péterfia utcai nappali melegedőt a reformátusok üzemeltetik. Ironikus, hogy az utcáról csak úgy, mégsem lehet beesni: a kapuban hajléktalan-igazolványt kérnek tőlem, amit persze nem tudok felmutatni.

T. próbálkozik a kapus meggyőzésével, de a férfi hajthatatlan. Nem erőltetjük, hiszen csak a munkáját végzi, mint ahogy a „vendégek” szűrésének is oka lehet. Míg T. végez, a Thaly Kálmán utcán lófrálok.

Azt mondják, hajléktalan-igazolványt pofon egyszerű készíttetni, hiszen a személyes adatok valódiságát leszámítva a hatóságok nehezen tudják ellenőrizni, hogy az illető valóban az utcára került-e vagy csak úgy tesz. Azt maguk a szakemberek sem cáfolják, hogy az ingyenebédeket nem csak a rászorulók veszik igénybe, hiszen van olyan, aki kocsival érkezik az étkezdébe… Ráadásul az okmánnyal nem csak élelemhez, hanem gyógyszerekhez is könnyebb hozzájutni. Ugyanaz a helyzet, ha nem is olyan méretekben, mint a mozgáskorlátozott-igazolványokkal, amelyeket használ boldog-boldogtalan, az állam meg hagyja.


Fogyó utak

Tíz percbe sem telik, T. visszatér egy konzerv székelykáposztával, amelyet a lisztes-tésztás szatyorba süllyeszt. Azt mondja, menjünk vissza a Simonffy utcai melegedőbe, együnk valamit. Előzőleg azt hittem, hogy a délelőtt folyamán üveget, papírt gyűjtünk, esetleg koldulunk majd, ahogy tisztességes hajléktalanhoz illik, de ez irányú illúziómat T. gyorsan eloszlatta. Azt mondta, itt, Debrecenben sosem hozna szégyent a testvérére kéregetéssel, guberálással. Budapesten más volna a helyzet, ott minden sarkon koldulnak, ott semmibe sem kerülne felvenni a pléhpofát, s tartani a markát. Éveket élt ott korábban, tudja. T.-ben, állapítom meg, erős nosztalgia él a főváros iránt, ahol nincstelennek lenni szerinte százszor jobb, mint Debrecenben. Ez unalmas, szűk város a semmittevésre, ahol hamar elfogy a föld a sehová sem tartó léptek alatt. S a poros utcáknál csak az emberek szárazabbak, legalábbis a magunkfajtával – ez az ő véleménye.

Másrészt az üvegeket és a többi, forintosítható hulladékot már reggel összeszedik a csövesek, méghozzá az a ridegtűrő fajta, amelyik valóban az utcán él és minden kérlelés ellenére sem áll be a sorba. Ki azért, mert már egészen elszokott az emberi közelségtől, lélekben megvadult, testben eligénytelenedett, ki az italt nem tudja megállni, márpedig a szállón szigorúan tiltják az alkoholfogyasztást. Ez a réteg a kajájáról is maga gondoskodik, bár a jótét lelkek megszánják őket egy-egy tál gőzölgő levessel. Száz-százhúszan lehetnek így, erdőszéleken, parkokban, kukatárolókban, bedeszkázott ablakú házakban.



Csak jó pénzért

Még dél előtt visszaérkezünk az ökomenikusok Simonffy utcai melegedőjébe, ahol tíz körül találkoztunk. Az alagsori helyiség dugig telt, a levegő áporodott, nehéz. T. leültet a sarokba egy ismerős mellé, beszélgessünk, míg ő szétnéz, hogy mi újság.

C. testes, középkorú, sima arcú, kreol nő. Csak ő, T. és egy harmadik tudja, hogy ki vagyok. C. nagy nyugalommal fűzi a szavakat, mint aki éppen úgy átlát a saját tehetetlenségén, mint a méltatlan helyzet múlandóságán, s már nem nagyon engedi át magát az indulat pillanatnyi észvesztésének. Egy mikepércsi putriban nőtt fel, édesanyját szerette, az apját, mint fogalmazott, józanon kenyérre lehetett kenni, csak éppen folyton ivott. Így is kitanulta a szövést, és több éven át dolgozott a szakmában egy Soroksári úti gyárban, Budapesten.

A munkásszállók sokáig viszonylagos biztonságot jelentettek azoknak, akik nem támaszkodhattak a családjukra. Megszűnésükkel és a '90-es évek elejét jellemző üzembezárásokkal tízezrek hullottak a semmibe. C. az első között volt. Megkínál egy pogácsával, és félrebiccentett fejjel azon tűnődik, mihez kezdene ma tizennyolc évesen. Tudod, mondja, vannak itt lányok, egész tűrhető külsejű lányok, akik ötszáz forintért bármit megcsinálnak. Ha újra fiatal lennék, megtanulnék angolul, kimennék Nyugatra és megtenném ugyanazt, mint amit itt ők. Csak jó pénzért. Más kiút a nyomorból nem nagyon van egy iskolázatlan nőnek. (Folytatjuk.)

Ratalics László