A debreceni hajléktalan, aki nem ismer lehetetlent

Észak-Alföld

2011. május 24. kedd, 13:10

Írta: http://www.haon.hu

0 Hozzászólások

A többség elsőre is megérti, ha nincs nálunk pénz, de akad néhány kitartó hajléktalan is, aki ha kell röpke húsz perc alatt háromszor is megkörnyékez minket.

Hétfőn viszonylag sűrűn jártam a Nyíl utcán, így a Csapó utcai kereszteződésben is kellően sokat várakoztam a piros lámpánál. A járdaszigeten egy kócos férfi álldogált, s ahogy megálltam, közelebb tántorgott. A jelenet ismerős, újságot árusító hajléktalan közeledett felém némi apróért. Nem tudom, jó vagy éppen rossz szokásaim közé tartozik, hogy csak a legritkább esetben van nálam készpénz, de ha akad is, az aprótól minden esetben szabadulok. Így tegnap is egy árva fillér nélkül autóztam, de még az áruházi kocsikba fenntartott százasom is eltűnt a sebváltó mellől.
Sokszor hallhatta már

A férfi minderről nem sokat sejthetett, máskülönben biztosan nem nálam próbált volna szerencsét, de alig futott ez át az agyamon, már az autó mellett álldogált. Szomorú tekintettel mondta el, hogy reggel óta itt kéreget, s csak harminc forintra lenne szüksége, hogy kiflit vegyen a boltban. Máskor bezzeg hajléktalanoknak osztogatható konzerv is van nálam, de ezúttal kifogytam belőle.

Próbáltam szabadkozni, hogy sajnos nincs nálam apró, de adtam volna, mert elsőre szimpatikus volt a férfi. A tekintete azonban mindent elárult, miután monológomat végighallgatta. Meg se merném tippelni ugyanis, hogy vajon egy nap hányszor hallhatja a kamudumának is beillő szöveget. Nem sokat bánkódott azonban a férfi, máris a mögöttem álló autóhoz felé vette az irányt.
Tudsz segíteni vagy nem?

Öt perc alig telt el, egy kör után ismét a kereszteződésben álltam a pirosnál. Mosolyogtam kissé, ahogy megpillantottam a kéregetőt, aki ezúttal is elindult felém. Elmondta a korább hallható szöveget, miszerint harminc forintra lenne szüksége, majd közöltem vele, hogy alig néhány perce találkoztunk. Erre kissé flegmán visszakérdezett, hogy na és? Tudok rajta segíteni vagy nem? - szögezte nekem a kérdést. Miután másodjára is tisztáztuk, hogy nincs nálam apró, továbbálltam.
Úgyis tudom, hogy van pénzed!

Ezt követően jött a harmadik kör, igaz ezúttal több idő telt el, megvolt vagy tíz perc is, mire ismét a kereszteződéshez értem. Ekkor nem akartam elhinni, hogy a férfi harmadjára is bepróbálkozik. Ahogy az autóhoz ért, már helyette fújtam a nótát a harminc forintról és a kifliről, amit nem nagyon értett, de szemrehányóan nekem esett, hogy most már tényleg adjak aprót, úgyis tudja, hogy van nálam.

Ekkor már közel sem volt olyan szimpatikus a férfi, mint amilyennek elsőre tűnt, de úgy voltam vele, hogy nem foglalkozok ezzel. Ismét elmondtam neki, hogy sajnos nincs nálam apró, s a megváltásként ható zöld lámpánál továbbálltam. Ezután inkább kerülőúton mentem, hiszen nem volt kedvem magyarázkodni amiatt, mert nincs apróm. Negyedjére már semmiképpen.

-M.I- jegyzete

Fotó: http://www.haon.hu