Észak-Alföld

Bepillantottunk a hajléktalanok világába – nagyon is közelről. A kilencedik Szolidaritás Éjszakáján a társadalom peremére szorult emberek sorsára próbálják felhívni a figyelmet a vallási és civil szervezetek.

Hogy mi a hajléktalanok leféltettebb titka? Az a hely, ahol álomra hajtják fejüket – osztotta meg velem a titkot András vagy közismertebb nevén a szegedi Télapó. Olyan dolog ez, amit nem is érdemes firtatni, de azért annyit megtudtam, a leghidegebb hónapokban sincs oka panaszra. András örült, hogy akadt kivel beszélgetnie, még annak ellenére is, amikor távolról sem szívmelengető sorsáról faggattam. Kezdetben nehezen oldódott, tekintetén látszott, hogy sokat megélt emberrel van dolgom. Nem tévedtem: az idős férfit még évekkel ezelőtt saját fia tette utcára, amikor eladta feje fölül a lakást. Feleségét és lánygyermekét ekkor már elvesztette, hamarosan fia is követte őket. Talán ebből is adódik az, hogy András – mint mondta – magányos farkas módjára járja az utcákat, s nemigen barátkozik. Elmesélte, szerencsésnek tartja magát, amiért néhanapján rábízzák a dóm környékének tisztogatását, ugyanis nem szorul rá az utált hajléktalanszállók ingyen konyhájára. Mikor a felől érdeklődtem, hogy mi ennek az oka, csak legyintett egyet, s halkabbra fogva a hangját odasúgta: „mert sok a bosszantó hajléktalan”. És hogy miért kapta a Télapó becenevet? Andrást hajdanán nagy szakálla miatt felkérték párszor, hogy Mikulásnak öltözve szórakoztassa a gyerekeket. Vígan ecsetelte kedvenc történetét, amelynek főszereplője egy újszegedi kislány volt, akit sikerült saját ajtajukban meglepnie egy csokis finomságokkal megrakott csomaggal. Ez persze még évekkel ezelőtt történt – hervadt le a mosoly arcáról.

hajlektalanok_ejszakaja13_gs

Ki fél kitől?

„Már kilencedik éve rendezzük meg ezt az eseményt, motivációnk pedig mindig az, hogy kifejezzük együttérzésünket hajléktalan barátaink felé, s kicsit más formában adhassunk alkalmat a másik kincseinek megismerésére” – hangzott el szegedi Református Egyetemi Lelkészség megnyitóbeszédében. A Szolidaritás Éjszakája elérte célját, vagyis, hogy az Árpád téri kráter közelében néhány pillanatra bárki betekinthessen a hajléktalanok világába. Először nehéz volt eldönteni, hogy a járókelők félnek-e jobban az este főszereplőitől, vagy pedig a hajléktalanok tőlük, mindenesetre hamar megszokták egymás közelségét. Balázs Katalin, az est egyik szervezője portálunknak elárulta, a társadalom sajnos még az ilyen figyelemfelhívó akciók alkalmával is inkább kirekesztő, semmint befogadó. Bár vannak néhányan, akik komolyan érdeklődnek a nehéz sorsú emberek megsegítése iránt (ők gyertyával, takaróval, tartós élelmiszerrel és meleg ruhával felfegyverkezve érkeztek), többségük csak elrobog az adománygyűjtő standok mellett. Pedig süteményeket, kézműves termékeket, fülbevalót, kulcstartót és egyéb apró csecsebecséket lehetett venni a becsületkassza által meghatározott áron. A szervező azt mondta, legtöbben azért fordulnak el tőlük, mert koldusoknak bélyegzik őket, holott a legtöbbjük „tisztességes rászoruló, akiknek az önbecsülése nem engedi, hogy kiálljanak az utcára és nyújtsák a markukat. Mostanában elkezdtünk nekik álláshirdetéseket is keresni. Úgy hisszük, hogy akár egyszerű mezőgazdasági idénymunkával saját sorsuk kovácsai lehetnek. Az összegyűjtött hirdetések a mai napig mind elfogytak”.

hajlektalanok_ejszakaja24_gs

Nem csak Micimackó fázik…

„Egy szerencsétlen ember ott fekszik az úton, elmegy mellette egyik. Ránéz és meg tovább, mert neki dolga van. Kicsivel később jön egy másik, az előkelők közül való, annak is dolga van. Jön egy olyan ember, akit mindig lenéztek szamaritánus és az megáll. Dolga van, de látja, hogy a szerencsétlen ember bajban van, leápolja sebeit, felteszi a szamárra, beviszi a fogadóba. A fogadósnak pénzt ad, lelkére köti, hogy viselje gondját, ha pedig többe kerül az ellátása, mint amit adott, akkor visszafelé még azt is kifizeti. Pedig ez, aki ott feküdt összetörve, mert mindenét elvették, olyan volt, aki szóba sem állt volna vele. Így mutatta be Jézus, hogy hogyan kell szeretni az embereket, így nézett ki az első keresztények idejében a szeretet” – hangozott el Gyulay Endre nyugalmazott szeged-csanádi püspöktől, aki a Bibliából hozott tanulságos idézet. A kráterben ülő hajléktalanok mind csodálkozva hallgatták, miközben forró teát és kenyeret kaptak. De legalább ugyan ennyire élvezték a Brotherz és a Búzeszemek zenei előadását is. Ám nem csak nekik, hanem róluk szóló műsorral is készültek, irodalmi és zenés produkciókban csillogtathatták meg tehetségüket. Az egyik asszony annyira felbátorodott, hogy az MTVA kamerájának szólóban elénekelte Halász Judit Micimackóról szóló dalát. Sőt, az utca emberét is próbára tehették sakk és kártyajátékokban.

A szervezésben idén is a Katolikus Egyetemi Lelkészség, a Szeged-Csanádi Egyházmegyei Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az Indóház téri Hajléktalanszálló működött közre.

You have no rights to post comments




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2013)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2013 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com