Földbe vájt kunyhóban vészeli át a hideget a Nagyerdőn!

Észak-Alföld

2010. december 14. kedd, 14:37

Írta: http://www.haon.hu

0 Hozzászólások

Anti bácsi története már-már szokványosnak mondható, hiszen egy válás után a megszűnő TSZ és a munkanélküliség végképp padlóra küldte, aki így hajléktalanná vált. Hosszú évekig az utcán húzta meg magát, majd néhány éve a Nagyerdőn ásott magának kunyhót.

Az idős hajléktalanhoza ReFoMix Kft. krízis szolgálatával jutottunk el, akiket egy délutáni műszakjuk során kísértük el.

Hétfő délután a Dobozi utcában kígyózó sor állt a Nappali Melegedő bejáratánál, ahonnan két piros kabátos dolgozó érkezett meleg étellel és petróleumlámpákkal felszerelkezve. Hamar világossá vált, hogy az éppen érkező párost kísérhetem el délutáni körútjuk során.

Görög Ferencné és Bartha László összeszokott párosként már több éve dolgoznak a hajléktalanokat segítő ReFoMix Kft-nél, és olyan utcán élő embereket keresnek fel naponta, akik az intézményes ellátási formákkal szemben bizalmatlanok, de életvitelszerűen az utcán, erdőszéleken élnek. Az egyesület immáron 15 éve lát el Debrecenben folyamatos utcai szolgálatot, de a november 1-től március 31-ig tartó krízis időszakban a nap 24 órájában öt éve járják az utcákat. - Két műszakban dolgozunk reggel nyolctól délután négyig, illetve délután kettőtől este tízig – mondta el Bartha László.

Miután bepakoltunk az autóba, Nagyerdő felé vettük az irányt. Menet közben a párostól megtudtam, hogy Debrecenben mintegy ezer hajléktalan ember él, ebből két-háromszázra tehető azok száma, akik kerülik az intézményes ellátási formákat és a legnagyobb hidegben is az utcán, erdőszéleken tartózkodnak.

Közel ezer hajléktalan Debrecenben

- A friss hó a segítségünkre lesz, mert a lábnyomokból majd megállapíthatjuk, hogy merre találhatóak a hajléktalanok által használt csapások – mondta el Görög Ferencné. Az erdőszélről ekkor hangos kutyacsaholás hallatszott, mi pedig elindultunk a hang irányába.

- Anti bácsi sok kutyát tart, szinte csak ezekkel veszi magát körül – magyarázta László. Ahogy közelebb értünk, a vastag hópaplan alatt kirajzolódott a kis kunyhó képe. Körben tákolt kutyaólak terpeszkedtek, a kis-termetű ebek pedig minduntalan körülöttünk csaholtak. Időközben a kunyhóból egy férfi dugta ki a fejét, akit a szolgálat munkatársai
 

Az idős férfit Anti bácsinak hívják, akinek a története már-már szokványosnak mondható, hiszen egy válás után a megszűnő TSZ és a munkanélküliség végképp padlóra küldte, aki így hajléktalanná vált. A fanyar humorú idős hajléktalan hosszú ideje hajthatatlan, hiszen hiába próbálják az egyesület munkatársai rávenni, hogy a szállón töltse az éjszakákat, mindeddig nem sikerült meggyőzniük. - Nézze, jó nekem itt. Hiányt annyira nem szenvedek, mert a szolgálat mindenben segít, meg különben sem tudom elviselni azt a nagy nyüzsgést és zajt, ami a városban van. Ezt a pár kutyát is nehezen vettem magam mellé, mert szeretem a csendet, a nyugalmat – mondta el az idős hajléktalan.

Ilyen az erdei valóság

Búcsút véve Anti bácsitól még nem ért véget a nap, hiszen pár száz méterre újabb kunyhók sorakoztak. A deszkából és nejlonzsákokból tákolt bódék előtt jól elkülöníthető helye volt a konyhának. Két sudár akácfa törzséhez kifeszített szemetes zsák alatt néhány téglán álló rostély alkotta tűzhely mellett koszos edények sorakoztak, balra tekintve pedig egy ütött-kopott fürdőszobai polcon evőeszközök és némi fűszer lógott. - Ezt be lehet mutatni, ezeknek az embereknek ez a konyhájuk - súgta oda Görög Ferencné. Az általunk felkeresett két hajléktalan mellesleg nem tartózkodott a kunyhóban, nagy valószínűséggel kukáznak – tudtuk meg.

- Ezeknek az embereknek nem nagyon van kiút ebből a helyzetből, hiszen ma nagyon könnyen a padlóra kerülhet bármelyikünk. Elég egy félresikerült házasság, egy tartós munkanélküliség és máris fedél nélkül találhatjuk magunkat. A mi feladatunk az, hogy egyfajta bizalmi viszonyt kialakítva tegyük elviselhetőbbé ezen emberek számára az életet. Segítjük őket abban, hogy túléljenek, hiszen nem túlzás, ezek a hajléktalanok minden nap az életükért küzdenek és sajnos azt kell mondjam, hogy olyan sokan vannak, hogy nem tehetünk úgy, mintha tudomást sem szereznénk róluk – zárta Bartha László.

-M.I.-