A híd alá mennek haza

Észak-Magyarország

2011. július 19. kedd, 18:02

Írta: Buzás Endre

0 Hozzászólások

Messziről úgy tűnt, egy család vert itt tanyát. Ruhák száradtak a szárítókötélen, a kartondobozból készült fekhelyek pléddel gondosan leterítve. Kedd délelőtt meglátogattuk a híd alatt élőket. Kiderült, idősebb és fiatalabb férfiak tengetik itt életüket, összesen öten. Eddig bokrokban, lépcsőházakban húzták meg magukat, most ez a híd alatti, Szinva melletti, keskeny, kavicsos partszakasz jelenti számukra az otthont.

A köveken át

 Amikor Hornyák Zoltán, az egyik híd alatt lakó megtudja, kik vagyunk és miért jöttünk, éleset füttyent. Társainak jelez így, hogy jöjjenek át a túlsó partra. Ez azonban nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Az átkelést a patakba dobott, méretes kövek biztosítják, a járdára pedig a járókelők számára észrevehetetlen, szürke vaslétrán lehet feljutni.

Vékony László bukkan elő a patak támfala mögül. Vállalja a nyilvánosságot, nem zavarja a fotózás sem. Ruhája tiszta, rendezett, nem tűnik hajléktalannak, kissé szabadkozik, hogy a nadrágja alja vizes lett, amikor átegyensúlyozott a köveken. Rögtön azzal kezdi, hogy jutott ebbe a helyzetbe.

– Röviden úgy fogalmaznék, hogy munkahelyi és családi problémák miatt. De ha regényt tetszik írni, elmesélhetem hosszabban is.

Kisemmizték

Tisztázzuk, hogy nem regény lesz, majd kiderül, László 36 éves, és négy szakmája is van, munkahelye viszont egy se. Dolgozhatna bútorasztalosként, kárpitosként, fényezőként és műanyagnyílászáró-gyártó és -beépítőként is, de nem dolgozik.

– Amikor valahol megtudják, hogy hajléktalan vagyok, csak legyintenek, hogy ilyen ember nem kell – magyarázza, aztán elmeséli, hogyan semmizték ki őt a rokonai, hogyan lett földönfutó. Szó szerint, hiszen a havi bevétele nulla forint. Többnyire sörös dobozok visszaváltásából és kukázásból élnek társaival, tegnap épp egy MP4 lejátszót talált a szemétben. László nem látja fényesen a jövőt, úgy gondolja, semmi reménye nincs arra, hogy sorsa jobbra forduljon. Pedig nem kíván túl sokat az élettől.

– Egy szoba kellene, egy ágy, egy tévé és munkahely – sorolja a rövid listát.

- ÉM-HE -

Börtön után még nehezebb

Hornyák Zoltán szerint az ő helyzete még Lászlóénál is kilátástalanabb.

– Munkát vállalni csak erkölcsi bizonyítvánnyal és állandó lakcímmel lehet. Én pedig börtönben voltam, 2008-ban szabadultam. Verekedés, betörés, garázdaság. Hogy miért? Csak is azért, hogy el tudjam magam tartani – menti fel magát Zoltán, aztán mutatja teletetovált bal alkarját – a tetoválások miatt sem alkalmaznak sehol, mert a munkahelyeken nem szeretik az ilyet.

Zoltánnak is van két szakmája: esztergályos, valamint gyorsétkeztető-eladó, de hosszan sorolja, hogy ő miért nem kerülhet be az önkormányzatok közmunkaprogramjába sem. És hogy mi lesz, ha megemelkedik a Szinva vízszintje, vagy ha jön a tél? Zoltán széttárja a karját. Itt leszek akkor is.

– Ha mínusz 25 foknál nem lesz hidegebb, én kibírom.