Beszámíthatatlan lakók háza

Észak-Magyarország

2010. április 20. kedd, 19:54

Írta: http://nol.hu/

0 Hozzászólások

H. Bertalan miskolci hajléktalant huszonötezer forintra büntette a városi rendőrkapitányság, mert nem működött együtt a járőrökkel, akik a Tiszai pályaudvaron igazoltatni próbálták. Nem adta át iratait, nem válaszolt a kérdésekre. A Vöröskereszt szociális munkásai szerint ezen nincs mit csodálkozni, az esetlen kamasz fiú benyomását keltő fiatalember nem beszél idegenek előtt, nekik is négyheti türelmes közeledés után sikerült csak kapcsolatot teremteniük vele. A férfi ugyanis középsúlyos értelmi fogyatékos, emellett pszichiátriai beteg. A rendőrökkel esett kalandjáról is már csak akkor szereztek tudomást a karitatív szervezet dolgozói, amikor a kifizetetlen büntetést szabadságvesztésre változtató végzést a hajléktalanszállóra kézbesítették. H. Bertalan azonban nem vonult be a börtönbe – ehelyett mentősök vitték el az izsófalvai pszichiátriára. Éjjel ugyanis artikulálatlan üvöltés kíséretében elkezdte a falba verni a fejét. A mentők megérkezéséig senki nem mert odamenni hozzá.

A Vöröskereszt miskolci, Baross Gábor utcai épületét hajléktalanszállónak nevezik a városban. Valójában egy több intézményből álló hatalmas gondozóközpont, van benne éjjeli menedék, nappali melegedő és népkonyha, krízisotthon és átmeneti szálló sokágyas hálókkal, albérleti hangulatot idéző rehabilitációs részleggel. Naponta háromszáz hajléktalan fordul meg itt. Az intézménybe az utóbbi időben egyre több pszichiátriai beteg és beszámíthatatlan ember érkezik.

– Az éjjeli menedékről és a nappali melegedőből senkit nem küldhetünk el – mondja Kreffly Gábor igazgató. – Ennek az épületnek az a funkciója, hogy menedéket nyújtson a hideg vagy bármilyen odakint fenyegető veszély elől. Arra viszont nem készültünk fel, hogy mit tegyünk a házon belüli erőszak ellen, miközben ez egyre súlyosabb probléma. A nagy pszichiátriai intézmények leépítése óta érkeznek hozzánk olyan kliensek, akiknek a személyi anyagában lévő zárójelentések arról tanúskodnak, hogy az illető pszichopata, skizofréniában vagy mániás-depresszióban szenvedő beteg. Tavaly nyolc ilyen ember érkezett, velük együtt már tizenöten laknak itt. És ki tudja, hányan vannak, akik még nem jártak pszichiáternél. Az utóbbi időben érkezettek között harmincan már korábban gondnokság alá kerültek, ők nem vehetik fel a pénzüket, nem járhatnak el saját ügyeikben, lényegében beszámíthatatlanok. Munkatársaink további tizenöt bentlakó esetében kezdeményeztek gondnokság alá helyezést.

A szállón szerdánként egy pszichiáter tart rendelést, a furcsán viselkedők egy része azonban vonakodik felkeresni, persze a pszichiátriai betegek nagy részére épp az jellemző, hogy nincs betegségtudata. Mások állandó gyógyszeres kezelés alatt állnak, csak éppen a gyógyszerek folyamatos szedése nem biztosított. Van, amikor pénzük sincs kiváltani tablettáikat, máskor egyszerre túl sokat vesznek be, ami kiszámíthatatlan hatással lehet rájuk. Kreffly Gábornak nem egy kollégája panaszkodott már, hogy hiába tanulta négy éven át a szociális munka fogásait a főiskolán, ha újabban pszichiátriai szakápolóként kellene dolgoznia.

– Klienseink között egyre több a furcsán viselkedő ember – folytatja Kreffly. – Van, aki azt hiszi, börtönben van, akad, aki ha kinyitja a vizet, negyedóráig nem tudja abbahagyni a csap tekergetését, és persze olyan is van, aki egyfolytában levelezik a hivatalokkal. De akadnak olyanok is, akik éjjelente nem tudnak aludni, és a hálókban felalá bóklásznak, és olykor megigazítják az alvók fejét, kezét.

Kreffly Gábor

A múlt évben fordult elő először, hogy az egyik ilyen ember megtámadta az éjszakai ügyeletest, földre teperte és összerugdosta őt. Azóta többször is adódtak olyan konfliktusok, amelyek miatt rendőrt vagy mentőt kellett hívni. Múltkor egy önkívületbe került asszony ijesztette halálra a szobatársait, de mire kiérkezett a mentő, a nő magához tért, meg tudta mondani, hogy hívják és hol van, így a mentő nem vitte el. Hiába bizonygatták tizenöten, hogy nem volt magánál, és nem mernek elaludni az ő jelenlétében.

– Egyre több a bolond ember itt is – mondja az ötvenöt éves Soltész Erzsébet, aki hetedik éve lakik a szállón, és míg korábban jól kijött mindenkivel, az utóbbi hónapban kétszer is tettlegességig fajuló konfliktusba keveredett egy fiatalemberrel. A második incidens a szálló előtt történt. A nő azt mondja, támadója késsel hadonászott az orra előtt. Így volt-e vagy sem, azt rendőrségi vizsgálat tisztázza. Egerszegi Tamás, az éjjeli menedék egy másik lakója azt mondja, megismeri, ki az, akivel úgy kell beszélni, mintha gyerek lenne, neki így senkivel nincs konfliktusa. Bereznai Józsefné nem panaszkodik, egyszerűen boldog, hogy itt van. Olyanynyira, hogy visszaszökött a sajószentpéteri idősek otthonából. A hatvanéves asszony jobban érezte magát a hajléktalanszállón. A következő lakó személyében viszont, mint kiderül, egy akut pszichiátriai esettel találkozunk.

– Szívesen beszélek magukkal, csak gyorsan, mert folytatnom kell a takarítást – áll meg a folyosón R. László. – Reggel kitakarítottam a Tiszai pályaudvart, délelőtt megcsináltam tizenöt utcát, de szakad az eső, ki kell takarítanom még a csatornákat, nehogy elöntse a víz az épületet.

– Mióta lakik itt?

– Ó, régóta, még szalmatetős vályogház volt, tehenekkel és tyúkokkal, amikor idehozott a mentő. Tudják, volt egy balesetem, elütött a busz, ahogy kimásztam a kerekek alól, elütött a villamos is. A mentősök kórházba vittek, onnan meg idehoztak, mert sok itt a tennivaló. Nézzék, hogy folyik a víz a csatornafedélnél, figyelni kell, nehogy baj legyen. Nagy nyomással szoktam kimosni, nehogy elduguljon.

– Meg tudja csinálni?

– Természetesen, hiszen autószerelő a szakmám. De végzek asztalosmunkát, szakács is vagyok, csak itt nem tudják. Azt hiszik, csak takarítani tudok. Persze hogy tudok. Csak a hátsó kukákhoz elveszett a kulcsom, van ott tíz kuka, amit most nem tudok megtölteni. Kicsit meszszebbre kell vinni a szemetet.

R. László személyi aktájában az olvasható: 2005. február 28-án vették fel a szállóra. Április 26-án őrizetbe vették, mert egy családi ház kapuja mögül kitolt egy kerékpárt, a tulajdonos pedig utánaszaladt, és rendőrt hívott. R. László mint sokszoros visszaeső, egy év börtönt kapott. Ez volt a huszonhatodik bírósági ítélete. Szabadulása után visszakerült a szállóra, előadója akkor elmeorvosi vizsgálatot kezdeményezett. Kiderült, hogy R. László beszámíthatatlan, beteg ember, gondnokság alá kell helyezni. A szakorvosi vélemény szerint betegsége a régmúltban kezdődött, nem kizárható, hogy veleszületett. A Vöröskereszt munkatársai azt kérdezik, hogyan fordulhatott elő, hogy huszonhat bíró, ugyanennyi ügyész és kirendelt védő közül senkinek nem tűnt fel, hogy az előttük álló ember büntethetőséget kizáró elmebetegségben szenved?

– A beszámíthatatlan emberek útja törvényszerűen vezet valamelyik hajléktalanszállóra – állítja Kreffly Gábor. – Sátoraljaújhelytől Szegedig hasonló problémákról számoltak be a kollégák. Ezekkel az emberekkel a család nem tud együtt élni, de a kórházak sem tudják őket hosszú időre elhelyezni. Csakhogy a hajléktalanellátás intézményei nem arra valók, hogy sokszor közveszélyes embereknek nyújtsanak otthont. A különbség csak az, hogy innen már nincs hová továbbküldeni az embereket.

A Baross utcában szinte naponta változik a lakók száma. Emberek jönnek, emberekmennek. Az ismert pszichiátriai betegek ugyanúgy, mint a többiek. Volt, aki kiáltozva rohant ki a kapun, miután az egyik szociális munkás azt kérdezte, nem volna-e kedve dolgozni. Mások szótlanul, látszólag nyugodtan sétálnak el, ahogy P. István is tette azt március 10-én, délután három óra körül. Fél órával később a Vörösmarty utcai lakótelepen leszúrta volt feleségét, majd kiugrott a kilencedik emeletről.

Az átmeneti helyzetben is biztosítani kell a pszichiátriai betegek szakmailag átgondolt, megfelelő ellátását, ezért az ombudsman részletes intézkedési tervet vár az egészségügyi tárcától a lelki egészség országos programjában kidolgozott szakmai javaslatok megvalósítása érdekében. Az ellátás területi aránytalanságait csak részben sikerült megoldani, a fekvőbeteg-ellátóhelyek különösen a gyermek- és ifjúságpszichiátriai és addiktológiai ellátásból hiányoznak, egyes régiók pedig teljes egészében ellátatlanok. Nem megoldott az agresszív magatartású, önmagukra vagy másokra veszélyt jelentő, illetve egyéb betegséggel küzdő pszichiátriai betegek elhelyezése és kezelése sem. Egyebek között ezeket a megállapításokat tartalmazta Szabó Máté ombudsman 2009 végére elkészült utóvizsgálati jelentése. Ebben a biztos elemezte a pszichiátriai betegellátás és szakmai irányítás országos intézménye, az OPNI megszüntetésének következményeit.

Székely Tamás egészségügyi miniszter reagálása szerint a tárca több fontos lépést tett, de részletes intézkedési terv kidolgozását nem tartja indokoltnak. Kiemeli: a mentális egészséghez kapcsolódó feladatok jelentős része több tárca együttműködését feltételezi. Megjegyezte azt is, hogy véleménye szerint az ombudsmani jelentés nem vette kellően figyelembe a pszichiátriai és addiktológiai szakterület sajátos fejlődését, az átörökített, rövid távon csak részben orvosolható problémák tömegét.