Ha az otthon a menedékhely

Közép-Dunántúl

2010. december 27. hétfő, 08:48

Írta: http://dh-online.hu

0 Hozzászólások

A Segíts az angyalnak! elnevezésű jótékonysági akció révén három napon át meleg vacsorát kaptak az éjjeli menedékhely lakói. A fedél nélkül élők jó szívvel fogadták a felajánlást, mi pedig megnéztük, hogyan telik egy karácsony este a hajléktalan szállón. Az itt élő embereknek ilyenkor hiányzik legjobban a család. Valaki már a tizenhetedik karácsonyát töltötte a szállón.

A Papírgyári úton működő önkormányzati éjjeli menedékhely aulájában a fal mellett karácsonyfa áll.

Az itt élők és a gondozók közösen diszítették fel az ünnepek előtt. A fényfüzér és a díszek ugyanolyanok, mintha egy átlagos lakásban, vagy családi házban járnánk. És valóban, sokaknak már jó ideje itt van az otthonuk. Minden embernek más története van:

- Tizenhetedik éve töltjük a karácsonyunkat az éjjeli menedékhelyen. 1993 óta élünk itt. Mi tagadás: mindig az év vége a legnehezebb, távol a családtól - mondja Lázár József, miközben a Segíts az angyalnak! jótékonysági aukció bevételéből főzött sűrű babgulyást kanalazza.

- A főtt étel itt ritkaság. A napi koszt általában zsíros- vagy vajas kenyérből áll, ami mellé forró teát kapunk. Mi azonban szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a nyugdíjunkból futja rá, hogy hetente néhány alkalommal főtt ételt rendeljünk valamelyik olcsó menzáról - teszi hozzá a hatvankét éves férfi.

József társaságában Györgyi ül az asztalnál, és mint ilyenkor oly gyakran megesik, a régi emlékekről mesél:

- Tudja az a legnehezebb, hogy az ember emlékszik még azokra a karácsonyokra, amelyeket a szeretteivel tölthetett. Az elmúlt tizenhét év alatt számomra a legszebb ünnep az volt, amikor telefonon tudtam beszélni a gyermekemmel. Ne értsék félre: nincs rossz dolgunk itt az éjjeli menedékhelyen, a gondozók is kedvesek, de azért az mégis csak más, amikor a Szentestét a családjával töltheti az ember. Ezek a percek mindig ott vannak, minden gondolatomban - mondja Györgyi, és félve kérdezzük tőle: lát-e arra esélyt, hogy egyszer még újra együtt legyenek:

- Nem hiszem, túl sok idő eltelt azóta - csóválja a fejét, de azért mosolyog, mintha némán azt mondaná: sosem tudni, talán egyszer mégis megadja ezt még a jóisten.

Az asztaltársaság harmadik tagja Sekk Imre. Az ötvenhat éves férfi tíz éve látta utoljára a gyermekeit:

- Egy felnőtt lányom és egy fiam van. Nagyjából tudom merre vannak, mit csinálnak, hogyan telik az életük, de nagyon régen találkoztunk már. Itt a szállón mindenki úgy ünnepel, ahogyan tud. A gondozókkal közösen feldíszítettük a fát, és sokan gyújtanak egy-egy gyertyát azokért, akik már nincsenek közöttünk - mondja a férfi, és akaratlanul a múlt héten történt, tragikus kettős dunaújvárosi fagyhalálra terelődik a szó, amikor a Vasmű úton hűlt ki két, utcán élő hajléktalan:

- Nem ismertük őket, de az ilyen esetek mindig megdöbbentőek. Néhányan megijedtek és bejöttek a szállóra, de sokan továbbra is az utcán élnek. Őket egyszerűen nem lehet meggyőzni arról, hogy a menedékhelyen töltsék az éjszakát - mondja Lázár József.

A vacsora lassan véget ért, majd az éjjeli menedékhelyen ki-ki elvonult rejtvényt fejteni, pihenni egyet az újabb nap előtt, néhányan pedig a televízió elé ültek.

A Segíts az angyalnak! elnevezésű akciónak hála december 24. és 26. között kétszáztíz adag ételt főzőtt le és szállított ki a helyszínre Horváth Attila, és a Campus Étterem csapata. A Bakonyi Ferenc vállalkozó által több mint tíz évvel ezelőtt kitalált jótékonysági akcióhoz idén is csatlakozott a Kortárs Művészeti Intézet, és több mint harminc dunaújvárosi, illetve környékbeli művész ajánlotta fel munkáját az árverésre.

Az árverésre, amely az Art Cafe-ban decedmeber 16-án megtartott jótékonysági sörcsapolással együtt - a csapolók Cserna Gábor polgármester, Erdei Zsolt profi ökölvívő világbajnok, Szabó Bence kétszeres olimpiai bajnok vívó voltak - hétszázharmincezer forintos bevételt hozott.

A jelentős adományból az ételeken kívül egyéb segítségre is futja. A szervezők már azt is eldöntötték, hogy az önkormányzati hajléktalan szállón túlmenően támogatják a szintén a Papírgyári úton működő Magyar Mentőszolgálat alapítvány menedékhelyét is.