Ha az ünnep egy meleg ebéd...

Közép-Dunántúl

2009. december 28. hétfő, 10:24

Írta: http://dh-online.hu

0 Hozzászólások

Hideg konzerv és zsíros kenyér helyett meleg étel. Ritka alkalom ez a dunaújvárosi hajléktalan szállón. Dunaújvárosi művészeknek és nagylelkű támogatóknak köszönhetően most mégis megvalósult. A Dunaújvárosi Hírlap és Bakonyi Ferenc vállalkozó által szervezett jótékonysági est bevétele minden várakozást felülmúlt. Az ünnepek utánra is marad pénz. Korán kelt december 26-án Tiser Gábor, az Aranyhordó Étterem szakácsa. Feladata az volt, hogy nem kevesebb mt hetven főre készítsen ebédet a Papírgyári úti hajléktalan szálló lakói részére.

Ez volt a harmadik nap, amikor a Dunaújvárosi Hírlap és Bakonyi Ferenc vállalkozó Segíts az angyalnak! elnevezésű jótékonysági akciójának köszönhetően meleg ételt kaptak a fedél nélkül élők. December 24-én egy klasszikus székelykáposzta volt a menü, december 25-én egy tartalmas lencsegulyás, december 26-án pedig sült csirkecomb párolt rizzsel és csemege uborkával:

- Több mint hetven rozmaringos, kakukkfüves fokhagymás csirkecomb sül a sütőben, a köret pedig hét kiló rizsből készül - mondja Gábor, miközben a konyhában egymaga tüsténkedik, locsolja a húsokat, egy hatalmas lábosban pedig vizet tesz fel.

- Bőven számoltunk az adagokkal és próbáltunk olyan menüsort összeállítani, amely akár vacsorára is fogyasztható, simogatja a gyomrot és hangulatában is a karácsonyt idézi - meséli Horváth Attila, az étterem tulajdonosa.

Hosszabb beszélgetésre azonban nincs idő! Még csak tizenegy óra, de az ebéd máris elkészült. A forró finomságot gyorsan hőtartó szállító edényekbe rakják, és a kis csapat már indul is a Papírgyári úti hajléktalan szálló felé.

A nappali melegedő aulájában szépen feldíszített karácsonyfa és mosolygós arcok fogadják a betérőt:

- Ugye meghozták az ebédet? - kérdezi Kis Sándorné, aki a nyolcadik évét tölti a hajléktalan szállón:

- Volt egy lakásom, amit odaadtam a fiamnak. Az élettársával három gyermekük van már, így öten élnek a két szobában. Én nem megyek senki nyakára, el sem férnénk. Nem szeretném viszont itt leélni az életemet, valamit ki kell találni - mondja az ötvenhárom éves asszony nyugodtan és határozottan.

Időközben az ebéd az első emeleti tálalóba kerül. Az osztással még várnak egy kicsit, ugyanis akkora adag lencsegulyás érkezett előző nap, hogy sokan még reggelire is azt kanalazták.

Szalai Józseffel, a szálló egyik lakójával elegyedünk szóba:

- A tizenkét testvérből mára nyolcan maradtunk. Hívtak, hogy menjek hozzájuk karácsonyozni, de én maradtam. Úgy érzem, ez a közösség lett a családom. És hogy teljesen őszinte legyek, nem is akartam zavarni.

Megkezdődik az ünnepi csirke tálalása. A szállóban élők, több mint hálásak: - Ritkán jutunk meleg ételhez. Hetente két-három alkalommal van porleves, egyébként hideg konzerveket, zsírt, vajat, néha kolbászt kapunk - teszi hozzá Szalai József, aki ötödmagával él egy szobában immár tíz éve. Azonban idén is ügyelt arra, hogy egy fenyőágat feldíszítsen, és karácsonyi hangulatot lopjon be a komor falak közé.

- Bár csak minden nap ilyen ételt kapnánk! De szép is lenne. Higgyék el, az a figyelmesség az itt lakóknak nagyon kellett és nagyon sokat számított - jelenti ki Bari Friderika.

Az ifjú hölgy mindössze huszonkét éves. Két éve maradt fedél nélkül, és van egy két éves kislánya. Éppen hozzá készült ezen napon is:

- Nem kérünk sokat, csak, hogy emberszámba vegyenek. Ne mutogassanak ránk, hogy na, már megint itt egy büdös hajléktalan . Itt a szállón szerencsére nagyon rendesek és aranyosak velünk, minden segítséget megkapunk. Egy karácsonyi meleg ebéd pedig segít abban, hogy újra embereknek érezzük magunkat - fogalmazott az ifjú hölgy.

A párolt rizzsel, uborkával tálalt sült csirke comb az utolsó falatig elfogyott ugyan, de ezzel még nem ért véget a Segíts az angyalnak! jótékonysági akció:

- A jótékonysági árverésen hatszázhetvenezer forint gyűlt össze. A három karácsonyi meleg ebéd és a szilveszterre tervezett kétszáz pár virsli kiosztása után is marad nagyjából négyszázezer forint. Bakonyi Ferenccel abban állapodtunk meg, hogy a hajléktalan szálló üzemeltetőjével egyeztetünk, mire lenne a legnagyobb szükségük. A megmaradt pénzt szeretnénk a lehető legjobban felhasználni - mondta Elekes András, lapunk főszerkesztője.

- Úgy érzem, Dunaújvárosban valami új, valami nagyon jó dolog kezdődött az idei karácsonnyal. A rossz érdekében gyakran látunk összefogást, és megveszekedett csatákat. Annál ritkább, hogy egy jó ügyhöz ennyien, ilyen sikeresen és nagylelkűen csatlakoznak - hangsúlyozta Elekes András.