Folytonos szolgálat az életük - a szociális szféra dolgozói ünnepelte

Közép-Dunántúl

2010. november 13. szombat, 19:56

Írta: http://dh-online.hu

1 Hozzászólások

Kiállítás, műsor, virágcsokor, pezsgő, mosoly és könnyek - nagy ünnepet ültek a szociális szférában dolgozók pénteken, a Szociális Munka Napján. A Bartók színháztermében vastaps kísért minden műsorszámot, mintha csak a taps erejével akarnák kimutatni szülők, hozzátartozók hálájukat és szeretetüket a szociális szférában dolgozóknak, a mindennapok hőseinek.
A műsorkezdés előtt fél órával mozdulni sem lehet a Bartók előterében. A vendégek alaposan szemrevételezik az intézményhálózatban dolgozók és gondozottaik alkotásait. A kiállítás lenyűgöző és a termékeket sem csak azért vásárolja meg az ember, mert segíteni szeretne, sokkal inkább azért, mert tetszetősek, kedvesek - szívüket, lelküket beleadták a készítőik.

Dunaújvárosban magas színvonalú az idősgondozás (Fotó: DH)

A szociális szféra négy helyi területének vezetőivel félrehúzódva váltunk néhány szót. A bölcsődék igazgatóságát irányító Dobráné Szabó Márta elmondja:

- Rég volt az az idő, amikor a gondozónőnek csak a gyerek fizikai ellátása, pelenkázása, etetése volt a dolga. Ma már a nevelés is a fő feladata. Dolgozóink saját kezű alkotásokkal teszik varázslatossá, családiassá a csoportszobákat, és plusz programokat szerveznek, hogy közelebb kerüljenek a családokhoz, és akkor még nem említettem a baba-mama klubot, babatornát, játszóházat.

Az intézményhálózat vezetője büszkén teszi hozzá: regionális szinten a legtöbb díjat a mi gondozónőink hozzák el, szakmai napokon pedig a kollégák is megismerhetik nyertes pályázataikat.

Az Útkeresés Segítő Szolgálat feladata talán a legösszetettebb. Családsegítéssel 87 óta foglalkoznak, arra épült a gyermekvédelem és gyermekjóléti szolgálat, húszéves a hajléktalanellátás, valamint nyolc éve nyitották meg a Családok Átmeneti Otthonát. Rászorulók tucatjait látják el nap mint nap.

- A szociális munkások nem vándormadarak, aki egyszer bekerül a körbe, az marad is: legtöbbjük tíz-húsz éve menetel kitartóan ezen a rögös úton - vélekedik Kissné Fekete Éva a családsegítőként ismertté vált szolgálat vezetője. Kollégái bólogatnak. Majd azzal folytatja: - Állandóan azon gondolkodnak a kollégák, hogy a felmerülő igények szerint új és új szolgáltatásokat nyújtsanak. Segítenek az adósságkezelésben, a hajléktalanoknak közös főzést szerveztek, a gyerekeket szabadidős foglalkozásokra várják. Ők kezdeményezték a Családok Átmeneti Otthonának létrehozását is. Közben új módszereket kell megtanulniuk, amelyek hatékonyabbá tehetik a munkájukat.

Kissné Fekete Éva elismeréssel szól munkatársai pályázatairól, arról, hogy hamarosan birtokba vehetik a Kandó téri új épületet, ahol végre megfelelő színvonalon biztosíthatják a hajléktalan gondozást. Végül olyasmit említ a szolgálat vezetője, ami szintén jellemző az egész szférára: dolgozóiknak nem napi nyolc órából áll a munkaidő.

A húsz éves Jószolgálati Otthon vezetője a folyamatos önképzés fontosságát hangsúlyozza: - Szakembereinknek a szükséges alapképesítések mellett kreditpontokkal kell igazolniuk, hogy jártasak az új ismeretekben. Sokan önszorgalomból is tanulnak, hogy valami pluszt adhassanak magukból a fogyatékkal élőknek. Mindenre képes csapat a miénk - mondja Kecskés Rózsa.

Az otthon körülbelül 200 sérülttel foglalkozik a napköziben, az átmeneti és a bentlakásos részen, valamint a támogató szolgálat keretében.

Az Egyesített Szociális Intézmény igazgatója, Plich Zoltánné rendkívül büszke a szociális étkeztetés új tálalókonyhájára. Nemkülönben kollégáira, hiszen nekik köszönhető, hogy Dunaújvárosban magas színvonalú az idősgondozás: az ápoló-gondozó, az emelt szintű és az átmeneti otthon mellett a házi segítségnyújtás, a szociális étkeztetés és az idősek klubja.

Visszatérünk a Bartók színháztermébe, ahol a műsor is érzéseket és érzékeket korbácsol: a bölcsődék meséje és a gondozónők kórusa, a macska duett, a vers, a jószolisok revüje, a fiatalok táncbemutatója... - lehetne még sorolni a szociális szférában dolgozók és gondozottjaik szívbemarkoló és lélekemelő produkcióit. A dzsungel életkép mindent vitt: valamennyi fogyatékkal élő, még a kerekes székesek és a beszélni nem tudók is színpadra léptek. Figyelve őket érezzük a hivatástudatból fakadó szociális munka erejét. Azt az áldozatvállalást, amelyet a családokkal, hajléktalanokkal foglalkozók, a kisgyermekeket gondozók, az idősekről gondoskodók nem a színpadon mutatnak meg, hanem egy fontosabb színtéren: az intézmények falai között.

A mindennapok hősei ők.