Van joga megfagyni a hajléktalannak, mert elzárkózik a segítségtől?

Közép-Dunántúl

2010. december 17. péntek, 10:10

Írta: http://fmh.hu

0 Hozzászólások

Székesfehérvár - A hajléktalansággal számolni kell, az otthontalan emberek velünk élnek, bár kicsit a világon kívül. Sokan vissza se akarnak kerülni, mások próbálkoznak és egyre többen vannak, akiknek sikerül.
 

A hajléktalanok egyik  leggonoszabb ellensége a tél, a hideg rosszakarójuk, az alkohol a vigaszuk, csakhogy ez utóbbi is folyamatos bajt hoz rájuk. Az elfogyasztott bor  gondtalanná teszi őket, kihűlnek az utcán,  elesnek, betörik a fejüket.  A megyeszékhelyen  az utóbbi években szerencsére az ellátás hiánya miatt nem halt meg hajléktalan, bár ez gyakran nem rajtuk múlik. Az utcai szociális munkások gyakorlatilag minden  utcai hajléktalanszállót ismernek, tudják,  kik laknak azokban, van-e sátor a fejük felett, vagy csak romos épületbe  húzódnak a hideg elől.  Ki és mit tehet azért, hogy  a tél fagya ne szedjen áldozatokat? Erre kerestek választ a hajléktalan-ellátásban több területen érintett szakemberek.

 Kinek, milyen feladata van abban,  hogy a hajléktalan   időben ellátáshoz jusson, ne fagyjon meg  az utcán?  A Nemzeti Erőforrás minisztériuma  az eddigi  halálozások  okán  felhívást intézett  a településekhez, mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a rossz időt mindenki fedett, meleg helyen vészelje át. A fehérvári Kríziskezelő Központ a Foglak program keretében a napokban szociális munkásokat, mentősöket,  a rendőrség  képviselőjét,   a megyei kórház érintett vezetőit, munkatársait hívta megbeszélésre.  A téma  egybevágott a minisztériumi levél tartalmával. A megyeszékhelyen élő   hajléktalanok egy része menedéket, nappali ellátást talál a krízisközpontban, hangzott el többek közt.  A gond azokkal van, akik valamilyen betegséggel bekerülnek a kórházba, majd onnan a lábadozás idejére nincs hol elhelyezni őket. Veszprémben  hoztak létre egy térségi ellátó központot, de a lábadozó még ott sem  működik, pedig nagy szükség lenne rá. A megyeszékhelyi, Sörház téri  központ  147 helye betöltött, ennek ellenére  Zsabka Attila,  a központ   vezetője  elmondta, igyekeznek valamilyen megoldást találni  arra, hogy a kórházból kikerülők ápolását  megoldják.

(Fotó: Nagy Norbert)

A szakemberek, szociális munkások, a kórházi dolgozók  is tudják,  hogy az arcok visszatérők, általában ugyanaz  a húsz ember fordul meg fejsérüléssel, egyéb bajokkal a  sürgősségin. A bajok egyik forrása nem elsősorban a hajléktalanság, hanem vele járó kísérő jelenség, az alkoholizmus. Egyetlen éjszaka tizenöt alkoholos állapotú   azaz részeg embert láttak el a sürgősségin, de nem ez az ott dolgozók elsődleges   feladata.  Valamikor működött a  kórház területén  detoxikáló, ahová az ittas embereket bevitték,  kijózanították, reggel hazamehettek,  de a józanítás árát ki kellett fizetni. (Voltak adósok.) Manapság is szükség lenne rá, de a feladat nem egészségügyi hatáskör.  A hajléktalan alkoholbetegek   gyógyítása csak akkor lehetséges, ha a szenvedélybeteg önként  veti  alá magát a kezelésnek, kényszerítő eszközt itt sem lehet alkalmazni, ahogy  az utcáról sem lehet kényszerrel tető alá vinni a hajléktalant. Ha akar,  marad az utcán, közbelépni akkor lehet, ha az élete kerül veszélybe.   
Az  utcán nem  maradhat ellátatlan ember, ezzel  minden jelenlévő egyetértett, és meg is tesz mindent, ami a feladata.  Az utcai szociális munkás  teát visz, takarót, és megpróbálja rábírni a hajléktalant, hogy menjen be a menhelyre, a konténerbe, ahol fürödni tud, meleg várja. Az ellenállást ő sem képes  legyőzni.
A mentős a beteget kórházba viszi, de ki és miért hívhat mentőt?  Bárki, aki megszólítja az utcán fekvőt, ha válaszolni tud, jó, ha megkérdi,  mi történt vele. Ha a beteg képes a kommunikációra,  több információval szolgálhat a segítő a mentésirányítónak, aki eldöntheti, hogy a probléma szociális jellegű, vagy a mentő hatáskörébe tartozik.
A rendőrség évek óta biztonsági intézkedés keretében októbertől március végéig  fordít nagyobb figyelmet azokra, akiket valamilyen okból utcán, elhagyott, romos helyeken ér az éjszaka, a hideg. A járőr  akkor lép közbe, ha  parancsot kap,  az ön- és közveszélyes  emberhez  hív segítséget.
Az utcai szociális munkások sokszor tehetetlenek, mert  van  hajléktalan, aki  kezelhetetlen, nem akar orvoshoz menni, nem  hajlandó semmilyen ellátást igénybe  venni. Sikertörténetekről mesélnek - albérleti program,  munkát találó és dolgozó,  lassan visszakapaszkodó hajléktalan  -,  de vannak megélt kudarcok is. Egy önként kerekesszékbe ült asszonyt  semmilyen módon nem  tudták eddig rábírni, menjen orvoshoz. A vele élő párja még erősíti is benne ezt az akaratot.
Joga van-e megfagyni, mert elzárkózik a segítségtől? A kérdés lóg a levegőben. A válasz az, hogy utcán, kórházban ellátatlan ember nem marad. Sajnos  a korlátokat maguk a hajléktalanok emelik. 

A menedékhely nem jó?

Megkereste szerkesztőségünket Elek István, 62 éves hajléktalan.  Több problémát is felvetett. Az egyik, hogy  csak útlevele van, más személyi okmánnyal nem rendelkezik.  1983-ban disszidált, de a rendszerváltás után az osztrákok visszaadták. Az a gondja, hogy nincs állandó bejelentett lakcíme. Adjanak neki lakást, ha kell az állandó cím - mondja. Másik problémája, hogy nem kap szobát a hajléktalanszállón.  Zsabka Attila, a kríziskezelő központ vezetője  elmondta, hogy az illető úr meglehetősen összeférhetetlen, ezért nem ad neki helyet az átmeneti szálláson, de igénybeveheti a nappali melegedőt és az éjjeli menedékhelyet. Arra pedig lenne lehetősége, hogy a szálló címére jelentkezzen be. De akár albérleti támoagtást is kaphat.

Elek István úgy érzi, vele szemben ellenségesek, a kríziskezelő igazgatója ezt másképpen látja (Fotó: Nagy Norbert)