Közép-Magyarország

A hajléktalan-kérdés Tarlós István főpolgármester rendelete nyomán került a közelmúltban a budapesti lakosság figyelmének fókuszába. A rendelet előírta, hogy az utcán élők éjszaka sem tartózkodhatnak a programban részt vevő 14 aluljáróban és egyéb köztereken. Arra voltunk kíváncsiak, hol vannak most a „kitiltott” hajléktalanok, sikerült-e rövid és hosszútávon megoldást találni a számukra.

Matlári Ferenc a Menhely Alapítvány munkatársa szerint azoknak az embereknek a jó része, akik az utcán aludtak az elmúlt évben, most is az utcán van. Csupán átköltöztek másik, a programból kimaradt aluljárókba, például a Határ útiba, egyéb helyekre. Itt az utóbbi hónapokban értelemszerűen megnőtt a hajléktalanok száma. A 14 aluljáróból 116 ember tartózkodott, akiknek 75 százalékát sikerült elhelyezni. A többiek visszautasították a segítséget és önként távoztak valahová. Akik éltek az elhelyezés lehetőségével, ők páros elhelyezést kaptak, esetleg támogatott munkásszállóra költöztek. Sokan kerültek éjjeli menedékhelyekre, ők nappal továbbra is az utcán élnek. Ezek a menhelyek minőségileg sokfélék, vannak jobbak és rosszabbak. Budapesten van még mit javulnunk, ami a minőséget illeti. Külföldön sikeres programokat tudnak végrehajtani a hajléktalan ellátásban, de ott rugalmasabb a költségvetés is: 1-2 fős menedékhelyeket is ki tudnak belőle alakítani, ahová már szívesebben mennek be éjszakára az otthontalanok. Magyarországon erre egyelőre nincs remény.

- Hogyan hatott a főváros intézkedése a hajléktalanok életére?
- A hajléktalanok egy része az intézkedés nyomán beszokik az ellátórendszerbe, és megpróbál azon keresztül érvényesülni. Olyan embereket is bemozdított a rendelet, akik korábban nem voltak hajlandóak szociális ellátást elfogadni. Az biztos, hogy ez egy lehetőség számukra. Ugyanakkor nem nőtt meg a hajléktalanellátás kapacitása.

Fotó: Nyíri Zsolt


- Mennyi férőhelyre lenne még szükség, hogy mindenki szálláshoz juthasson?
- Egy hideg téli éjszaka – mint amilyenek a mostaniak is – jelenleg 1500-3000 ember lehet kint a közterületeken. Azaz éppen ennyi férőhelyre lenne még szükségünk. Országosan ugyanis ebben a pillanatban 98 százalék a kihasználtság, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tele vannak a szállók és az otthonok.

- Mi oldhatná meg a hajléktalanok helyzetét?
- A lakáspolitikát kellene gyökeresen átgondolni, a szociális bérlakások számát kellene növelni. Nagyon sok ember kisebbfajta támogatással képes lenne ilyen bérlakásokban lakni, így egyúttal fölszabadulnának férőhelyek az utcán élők számára.

- Milyen hatása van a szociális rendszer legújabb átalakításának?
- Még kivárunk, hogy milyen hatásuk lesz az átalakításoknak, leginkább a Budapest fővárosi költségvetés megszavazásától függ a helyzetünk. Egyelőre visszavonták azt költségvetést, amely megnyirbálta volna a hajléktalanellátás támogatására fordítható összegeket. Február végén fogadják el véglegesen a budapesti költségvetését: számunkra az lesz a fontos: megtartja-e, megerősíti-e a vezetés a jelenlegi támogatási költségvetést.

Sok országban a szociális rendszer számára utalják át a szerencsejáték cégek nyereségét, ez például egy jó megoldás lenne.

Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke hírügynökségünknek azt nyilatkozta: „A főpolgármester úr a hajléktalan emberek ellátásának megoldását célzó koncepció kidolgozását kérte Győri Pétertől, a Menhely Alapítvány elnökétől és tőlem. A terveknek rövid időn belül el kell készülniük, addig a hajléktalan ellátásra szánt forrásokat céltartalékba helyezik. Amennyiben a koncepció elnyeri a főváros vezetésének a tetszését, újabb 60 nap áll rendelkezésre, hogy megegyezzenek a szakmai szervezetekkel a feladatok megosztásáról. Tehát a fővárosi önkormányzat nem vonta el a hajléktalan-ellátásra szánt forrásokat, hanem új irányokat jelölt ki azok felhasználására. Mindenekelőtt azt várja tőlünk, hogy a legrosszabb állapotban lévő hajléktalan emberek jussanak ellátáshoz. Ez egy teljesen érthető elvárás, hiszen jelen pillanatban valóban a legsúlyosabb állapotban lévő emberek rekednek az utcán. Ennek hátterében finanszírozási okok vannak. Az egészségügyi finanszírozással ellentétben a szociális ellátórendszer ugyanannyi pénzt fizet, ha valaki egy alkoholbeteg, inkontinens embert vesz fel a szállóra, mintha olyat, akinek átmenetileg nincs hol laknia. De nagyon súlyos probléma az is, hogy amíg a gazdasági válság hatására egyre többen kopogtatnak a hajléktalanszállók ajtaján, a rendszer felülről zárt, tehát kizárólag pályázati forrásokból tudunk hajléktalan embereket máshol (bérelhető ágyakon, munkásszállón, albérletben) elhelyezni. Amikor azt a kérdést halljuk, hogy mennyi férőhelyre lenne szükség, nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a szám megegyezik az utcán levők számával. Valójában azonban ez azért nem ilyen egyszerű. Sokan élnek hajléktalanszállón azok közül, akik kis segítséggel, önállóan is létezni tudnának. Az ő elhelyezésükkel esély nyílhatna az utcán élők befogadására. Ez lenne az olcsó megoldás.

A foglalkoztatási problémák is sajátságosak. Csak kevesen tudják, hogy a hajléktalan emberek között sokan (4-5 százalék) diplomások, még többen érettségizettek. Bizonyára vannak közöttük, akik nem akarnak dolgozni, de legtöbben nem tudnak, vagy nem is akarnak már, hiszen összetört az életük, nincsenek céljaik, önmagában a munkahely nekik már nem jelent perspektívát. Számos hajléktalan ember sajátos túlélési stratégiát dolgozott ki magának az elmúlt években. Kukáznak, lomtalanítanak, újságoznak, kéregetnek, kisebb szívességekért apró ellátásokat kapnak. Talán, ha az alkalmi munkák meglódulnának, az építőipar beindulna, ott sokan vállalnának munkát és ezzel gyakran szállás is jár. Sokan az utcáról is járnak dolgozni. Hatalmas erőfeszítés és fegyelem kell hozzá. Ők is nagyon megérdemelnék, hogy méltó választ adjon a kormányzat a problémáikra. A sokszínű probléma sokszínű választ kíván. Ezért kompromisszumot kell találni a politika egyszerű céljai és a szakma elvárásai között. Ez a kompromisszum azonban nem lehet a közterületről kitiltás. Nagyobb szigor és kiszámítható rend abban az esetben elfogadható, ha a másik oldalon a problémák megoldásához szükséges kapacitás is rendelkezésre áll.

Varga Ágnes, a Vöröskereszt szociális szakmai igazgatóhelyettese hírügynökségünknek nyilatkozva hozzá teszi:

Varga Ágnes azt is elmondja, hogy a Fővárosi Önkormányzat által meghirdetett Társadalmi megbékélés programján belül a Budapesti Vöröskereszt a Keleti pályaudvar aluljárórendszerében volt érdekelt, mivel a Szervezet itt működtet utcai gondozó szolgálatot. A program során 12 főből 7 főt sikerült különböző intézményekben elhelyezni, egy fő a családjához tért vissza, 4-5 fő maradt az utcán, akinek gondozása azóta is folyamatos.

Varga Ágnes szerint a Társadalmi Megbékélés Programjának fontos hozadéka, hogy a figyelem végre a hajléktalanok legveszélyeztetettebb csoportjára, a közterületeken élőkre irányul, ami reményeink szerint lehetővé teszi, hogy egy ilyen fajsúlyos kérdés ne maradjon valódi válaszok nélkül.'

Harmath Artemisz
Forrás: Orientpress Hírügynökség
Kép: OrientPress Hírügynökség

You have no rights to post comments




Int.ker.TESZT

intker.terk.TESZT

Komment

Műhelyek

No current events.

ÁLLÍTSUK MEG A BÁNTALMAZÁST!

Pályázatfigyelő

 

www.pafi.hu

Regionális hajléktalan ellátók diszpécserszolgálatai és hajléktalan ellátással kapcsolatos információs oldal.
A beküldött hírek, cikkek és fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenűl tükrözik a tulajdonos álláspontját, minden egyes hozzászólás a szerző saját véleménykifejtése, amelynek tartalmáért a fórum üzemeltetője nem vállal felelősséget. (2007-2017)
A domain nevek és az oldal tulajdonosa: Buzás Endre 2007-2017 ©

http://diszpecserportal.huhttp://otthontalanok.hu, http://hajléktalan.hu, http://latszom.com