Budapest szélére menekültek a hajléktalanok

Közép-Magyarország

2011. május 01. vasárnap, 18:48

Írta: http://origo.hu

0 Hozzászólások

Csak becslések vannak arról, hogy hány hajléktalan él a fővárosban, a Budapest környéki erdőkben, a peremkerületek elhagyatott helyein. Az [origo] ripotere ezekben az eldugott zugokban keresett fel fedél, munkahely és ellátás nélkül tengődő embereket, akik kukázásból, üvegezésből, ipari hulladékok gyűjtéséből tartják fenn magukat. Történetük csak egy dologban közös: a kilátás nélküli jövőben.

Gyöngyi és Lajos a Határ és Gyáli út sarkán lakik egy rozoga viskóban. Gyöngyi már 11 éve él itt, a párja egy éve költözött hozzá. Gyöngyinek, aki gyors- és gépírónőként végzett, két gyermeke van. A 24 éves lánya és a hétéves fia albérletben él egy panelben. A lánya intézetben nőtt fel, mert Gyöngyi nem tudott gondoskodni róla, ezért megfogadta, hogy a kisfiút ő neveli fel, nehogy neki is intézetben kelljen felnőnie. Lajos 89-ig az 56-os buszon dolgozott sofőrként, azóta alkalmi munkákból tartja fent magát, jelenleg utcaseprőként dolgozik.

Rák József 49 éves, öntő és formázóként végzett. Hárman élnek a telepen földbe vájt üregekben, amelyet sátortetővel borítottak, és fatüzelésű kályhával fűtenek. Párjával koldusként keresik meg a pénzüket, naponta átlagosan háromezer forintot tudnak ketten megkeresni, de mostanában jóval többen koldulnak a környékükön, így egyre nehezebb a megélhetésük. A harmadik hölgy "kuncsaftokhoz" járva keresi meg a betevőt.

Kovács Dezső László 55 éves, felszolgálónak tanult, de csak egy évet fejezett be az iskolából. Hat évvel ezelőtt halt meg a felesége, akivel Pesterzsébeten laktak egy lakásban. Felesége halála óta van az utcán, jelenleg a Dankó utcai hajléktalanszállón lakik. Kukázásból tartja fenn magát.

Csaba, Attila és Tibor két sátorban él az albertfalvai vasútállomás közvetlen közelében. Az állomás közelsége fontos, hiszen a mosdáshoz való vízhez és az innivalóhoz az állomás kútjából jutnak. Tibor négy éve költözött ide, előtte egy nagyméretű betoncsőben lakott egy üzletközpont mögötti építkezésen, de amióta kutyája lett, azóta jobbnak találja a sátras életformát. Csaba és Attila 49 éves ikerpár, akik hetedik éve élnek itt sátrazva. Mindhárman üvegek gyűjtéséből és visszaváltásából tartják fent magukat, szakmájuk nincsen.

Varga Miklós 73 éves, 1990-ben vált el a feleségétől, azóta hajléktalan. Két fia van, és egy lánya, de ők nem tudnak gondoskodni róla. Abból él, hogy vannak "szponzorai", akik különböző gyártelepeken hagyják, hogy az ipari hulladékok közül szelektáljon, és az így talált fém- és egyéb tovább értékesíthető hulladékot elvigye.

Balogh István egy üresen álló leromlott házban él a Határ út mentén barátjával, Horváth Sándorral. István 13 éve él hajléktalanként, akkor vált el ugyanis a feleségétől, akinél ottmaradt a lakásuk, cserébe neki nem kellett tartásdíjat fizetnie a gyerek után. Festőként végzett, jelenleg "vasazásból" tartja el magát. Egy hete elgázolta egy autó, így a fekvőgipsz miatt még hét héten keresztül ágyhoz van kötve, amíg fel nem épül, a barátja gondoskodik róla.