"Kilakoltatás" az erdőből?

" pihenésre szolgáló közparkot fog kialakítani a Pilisi Parkerdő és a kerületi önkormányzat " Kerületi lakos vagyok, azért kérdezem, hogy hol? A Kiserdőt 150-300 méterenként nagyfeszültségű távvezetékek szelik keresztül. A Pilisi Parkerdő Gazdaság pedig nem szállít el semmiféle szemetet, elássák. Gyerekkorom óta ismerem a területet, mint a tenyeremet és népszavazást fogok kezdeményezni, hogy ne legyen ebből a területből rekreációs terület, nem akarunk lovardát a bunkó újarisztokraták nak, hajléktalan telepeket akarunk és ne merészeljenek lovardát nyitni az újgazdagoknak, le a lovardával, az arisztokratizmu st majmolókkal és vissza fogjuk telepíteni a hajléktalanokat , Ezt követeljük és tesszük is!!! Egyenlőség ! TEstvériség ! Szabadság !

Kezdődött mindez Kocsis Máté kukázás ellenes VIII, kerületi rendeletével. Érthető, ha itt sokat látott szociális munkások szkeptikusok, és az is érthető, hogy egyesek radikálisabb "hangnemben" támadják az ilyen és hasonló intézkedésket. 21 év politikai átverések, meg rendszerváltás címén szegény ellenes törvények ! A valós segítés az lenne, ha oda rendszeresen kijártak volna élelmiszert, -30 fokig hidegnek ellenálló hálózsákot osztottak volna. De ilyen nem törént
A kolónia, (aggregátoruk is van) ha már felépült akkor támogatni kellene, nem hatósági erőszakkal uraim hanem építési anyagokkal és lehetne egy erdei faház jellegű hajléktalan rehabilitációs központot létrehozni az erdőben. Egyébként aki höbörög, nem biztos, hogy rosszul tájékozott, 25 hajléktalan kutyástul, mindenestül már elmenekült, nem bíztak semmiféle állami segítségben. Ha az a végcél, hogy ezeket az embereket télire, ahol már így is túlzsúfolt szállók besuvasszák és rossz levegőn tartsák , járványveszélyn ek kitéve az erdei levegő helyett, ahol a cikkben is írottak alapján alapvetően meglepően jó fizikai állapotban voltak. Nem kéne lerontani olyan emberek túlélési eredményét hatóságokkal és bürökrata intézkédésekkel .
Az is gyanús, hogy pont most került elő ez a gyilkossági ügy, politikai blöff és casus belli a hajléktalanok ellen. Szemetek.
Megdöbbentő, hogy meddig merészkedik ez a tetves kormány - folyamatosan zaklatták a hajléktalanokat , most már külön egyenként behívják őket a kerületi rendőrségekre, szerintem nem kéne engedni, hogy ezek az emberek és kutyák akik kolóniáit alakítottak ki maguk körül, hogy ezt sintérek és rendőrök és önkormányzati hatóságok (családsegítő)
Bárki aki hajléktalan, igenis joga kell legyen egy minimális négyzetméterű téliesített házat saját erőből a város bármely pontján felépíteni. Célszerű megoldás, mivel egyre többen lesznek akik erre rászorulnak. Nem megoldás szállón tartani, járványveszélyn ek kitéve az embereket. Szóval ez a megoldás, a hírtv hisztériakeltés , minden elő van készítve, sorozatgyilkoss ág, földbeásott emberek, azt mondom a felső tízezer paranoiáját és hisztériáját és szegény hibáztatását, ne az újpalotai kiserdő kolónia hajléktalanjain ak kelljen megszívni, A felső tízezer para helyett inkább kussoljon. Nem vagyunk kiváncsiak az elásott emberek c. hazugság töténetre, sem az állítólagos harci kutyákra.

Bálint Gergely helyszínen megélt tapasztalatai, egy másik listáról idekívánkoznak...:

"A nevét nem közlő radikális szocmunka blogon nyilatkozó egyén írása arra késztetett, hogy magam ne essek abba hibába, hogy a klaviatúra mellől kezdjek hőbörögni. Ezért úgy döntöttem, ki kell menni a terepre! Reggel fél kilenckor elindultam az Újpalotai Kiserdőbe,és ez a vállalkozás minden szempontból nagyon szerencsésnek bizonyult. Amikor a Pólus Centernél jártam, felhívtam Lacit, hogy igazítson útba, merre találhatom az erdőbe települteket. Pontos útbaigazítást kaptam tőle, és a Szentmihályi út, Erdőkerülő utca sarkánál bevetettem magam a lombok sűrűjébe. Ám, még mielőtt átkeltem volna a forgalmas úton, nagy reklámtáblával találtam magam szembe, amelyen az alábbi felirat állt: "10 000 négyzetméteres telek eladó". A tábla mellett kis ösvény vezetett az erdő sűrűjébe, és nem sokára megpillantottam az első objektumot. Tető nélküli, félig megépített, kb. 100 négyzetméter alapterületű téglaház, mellette pedig egy földszintes, félig lerombolt. A két ház között kisebb futballpálya nagyságú üres mezőre lehetett látni. Ahogy az épületekkel egy vonalba értem, bal felől, egy békésen legelésző lovat pillantottam meg. Majd tovább haladva - nyilván az általam, és Borka kutyám által keltett zajokra felfigyelve - vagy egy tucatnyi kecske bukkant elő. És amíg a kisebbek gyorsan szökdécselve behúztak a ház egyik mellékhelyiségé be, két hatalmas, csavart [###]vú kos fenyegető kiállással jelezte, hogy tovább mennem nem lenne érdemes. Azért annyira nem rettentem meg, hogy tovább ne menjek a rét felé, ahol néhány kacsa legelészett, és kiscicák hánytak játékos bukfenceket. Ez lenne a hajdani lovarda, amit még kiskoromban láttam, amikor nagyszüleim sétálni vittek az erdőbe? Lehet. De mivel nem volt kitől kérdezősködnöm, úgy döntöttem, hogy másfelé veszem az irányt. Egy szélesebb, murvás útra érve 8-10, melós ruhába öltözött férfi közeledésére figyeltem fel. Bevártam őket, és egy szó nélkül melléjük csapódtam. Dzzzs!!! :) Alig pár száz métert haladtunk előre, amikor az aszfaltos út felől kisebb platós teherautó vágott elénk. A raktéren fekete, félig tömött szemetes zsákok voltak elhelyezve, és hamarosan megpillantottam az autó elejére és oldalára festett tölgylevelet, a Pilisi Erdőgazdaság címerét. Az autó elhúzott előre, és a melósokkal tovább ballagtunk, még vagy 500 métert. A nagyfeszültségű távvezetékek alatti irtást elhagyva rákérdeztem az egyik embertől, hogy ugye az erdőgazdaság munkásai?- Igen. A hajléktalanok kalyibáit jöttünk szétbontani. azokat szállítjuk el. Több szó nem is esett, csak mentünk előre, amíg a szétszakadozott sor eleje hirtelen jobbra tért, és a teherautó nyomvonalán a sűrű rekettyésbe kanyarodtunk. A munkások a teherautóról szerszámokat pakoltak le, és úgy gondoltam, hogy egyelőre várok. Ezt elég jól tettem, mert egy irdatlan méretű német juhász kutya közelített felénk, akiről később kiderült, hogy nem a hajléktalanoké, hanem, az immár 33 éve, a terepen szolgálatot teljesítő, jó kedélyű erdészé, akivel hamarosan bemutatkoztunk egymásnak. A bozótban utat törve készségesen vezetett egyre beljebb, a szinte áthatolhatatlan rekettyésben. Nem sokára hatalmas szemétkupacba ütköztünk, majd egy tavaly leégett ház üszkös maradványaiba. Az erdész elmondta, hogy eddig öt hajléktalan tanya eltakarításán vannak túl, ahonnan a szociális munkások, új helyet találva az addig ott lakóknak, már elköltöztették az embereket. Azt mondta, hogy az erdőben lakók létszáma néhány évvel ezelőtt emelkedett meg jelentősen, amikor is, a korábbi kormányzat intézkedései nyomán a lakótelepről kiszorultak a hajléktalanok. Akkoriban, maguk a szociális munkások látták el őket sátrakkal és hálózsákokkal. Ez körülbelül arra az időszakra eshetett, amikor Vecsey Miklós az ún. bázisszállás, azaz hálózsák+sátor, mint szakmai megoldás bevezetésén felháborodva lemondott hajléktalan-biztosi tisztségéről. De az erdőben nemcsak a bázisszállás hullám képviselői laknak, hanem sokan közülük már évtizednél régebben tartózkodnak itt. Nem régiben egy olyan roma család idős hölgytagját telepítették innen ki, akiknek a rokonai a lakótelepen laknak, és a család fenntartásához szükséges disznókat és egyéb háziállatokat az erdőben őriztették a nénivel. Az erdész azt is elmondta, hogy jelenlegi területrendezés i akciót az erdőgazdaság saját tevékenységi köréhez tartozóan látja el, de az önkormányzattal kötött megállapodás szerint számítanak az önkormányzat által biztosított keretből némi hozzájárulásra is. A Pilisi Erdőgazdaság Nagy-Budapestet felölelő területein az évek során számtalan alkalommal működtek már együtt különféle, hajléktalan ellátásban jártas szervezetekkel. A tapasztalatok alapján elmondható, hogy az elmúlt időszakban, ebben az erdőben koncentrálódtak a legnagyobb számban a hajléktalanok. De számos más példa is említhető a II., XII., XVI. kerületekből. A jelenlegi akcióban a kerület és a Magyar Máltai Szeretetszolgál at utcai szociális munkásai vesznek részt. Velük tartják a kapcsolatot, tőlük kapják az információt arról, hogy hova mehetnek takarítani. A tőle kapott információkat megköszönve megjegyeztem, hogy örülök a találkozásnak, mivel lehet, hogy egyedül nem is merészkedtem volna a szállások közelébe a kutyák miatt, ugyanis én is azzal jöttem. Mondta, hogy nem árt az óvatosság, mert korábban ugyan szelídebbek voltak az itt lakók, és általában az idősebb korosztályt képviselték nagyrészt, de azok között még, akik az erdőben vannak még, mostanra már több a fiatal, és ők lényegesen agresszívebbek is. A kutyáikkal pedig nem árt óvatosnak lenni. Aztán kb. még egy órát bóklásztam az erdőben, mert az erdőgazdaság munkásait otthagyva, időközben felhívtam egy volt évfolyamtársama t, aki a helyi családsegítőben dolgozik utcai szocmunkásként. Ő mondta, hogy nem sokára kijön az erdőbe, csak éppen a máltaiakat várja, akikkel, együtt látogatja nap mint nap, a még lakott kalyibákat. Vele és a máltais szocmunkás lánnyal, az erdő túlvégén, az Ázsia center közelében beszéltünk meg találkozót. Időközben egy háromfős nyugdíjas csapattal találkoztam, akik fűrésszel és metszőollókkal felszerelkezve fák ágait vágták a szánkódomb tövében. Ők arról számoltak be, hogy éppen a 400 méteres futókörüket tisztítják, ahol az arcokba csapódó ágak már nagyon zavarták a spontán alakult, szomszédokból verbuválódott sportkör tagjait. Kisvártatva Ágoston és kísérője is megérkeztek, akikkel egy költözésre előkészítendő pár látogatására indultunk. És itt el kell mondanom, hogy amíg egyedül bóklásztam az erdőben egyetlen rejtett lakra sem sikerült rábukkannom. Tényleg jól el vannak rejtve szem elől. Ágoston azt mondta, hogy a lakótelepen lakók közül, sokan azok sem tudják, akik az erdőben járnak, hogy itt hajléktalanok élnek, annyira eldugottak a zugok. Persze, télen nyilván más a helyzet. Ugyebár az egyetlen hely, amit segítség nélkül sikerült felfedeznem, a hajdani lovarda volt, amely mára már romokban áll, és amint az erdész felvilágosított a tulajdonost már nem érdekli ez profil, csak szabadulni szeretne a telektől, amire hosszú ideje nincs jelentkező. Pedig milyen jó lenne, ha lenne a lakótelep közelében egy igazi jól működő kis farm, ahova a helyiek kijárhatnának, nem?!

BG

...az együttműködésre .
Érthetetlen, hogy szociális munkások, akik a szakma azonos szegmensében Dolgoznak, képtelenek a legminimálisabb együttműködésre . Számomra az is érthetetlen, hogy mitől örvend ekkora közutálatnak a málta, pláne az ott dolgozó szociális munkások.
Mi a bajotok?? Hogy túl sok pénzt biztosít az önkormányzat 45 ember elhelyezésére?? Hogy 45 hajléktalan emberre -és csak ezekre az emberekre- kell elkölteni ötmillió forintot??? Ha nincs pénz a hajléktalanra az a baj, ha van, az a baj?? Nem beszélve arról, hogy ezek szerint az egy magánterület, tehát az önkormányzat a nagy náciságában azt is mondhatta volna, hogy: nincs közöm a területhez, oldd meg Pilisi Parkerdő, ahogy tudod (mint, ahogy az aluljárókhoz sem biztosított különösebb forrásokat a főváros )! Ehelyett biztosít 45 hajléktalannak (egészen pontosan a CSSK-nak és a Máltának, amivel nekik nyilván el kell számolni az önkormányzat felé az utolsó fillérig) 5 millát, hogy ne arrébb költözzön egy vagy két kerülettel másik közterületre, hanem, ha úgy alakul, akkor igen, akár tanyát is nézhetnek maguknak a kliensek (mintha hallottunk volna már ilyet, hogy budapesti hajléktalanok vidékre mentek, és nem is annyira kilátástalan azóta a helyzetük), valószínűleg megfelelő elő- (már amennyire az időbe belefér), és utógondozással. Kedves Pumukli02! A következő mondatnak mi is az értelme? "a levél felszólításával (kérés) ellentétben nem igen keresték fel az érintettek a CSSK-t így kénytelen kelletlen Ti menedzselitek a dolgot és szállítgatjátok , akár többedmagatok kíséretében az érintett erdőlakókat." Mégis mi az, hogy szállítgatjátok többedmagatok kíséretében? A CsSK annyira nem tudott róla, hogy közösen kezdte el a két intézmény a programot. A fusi munkát pénzzért szokták végezni, ez a lényege, ám ebben a programban a dolgozók ingyen, többnyire túlórában dolgoznak -legalábbis eddig nem volt szó tudtommal az ellenkezőjéről-, és még, ha kapnak is majd valamit, ha számolsz és gondolkodsz egy kicsit, az 5 m-ból, még, ha akarna, és lenne rá lehetőség, sem tudna adni a sz-m-oknak a szervezet. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert a az említett összeg leosztva nagyjából százezer forint személyenként(k icsivel több), ámde tudjuk jól mennyi hely van a Budapesti átmeneti szállókon, így igen kevesen tudnak ilyen helyre menni. Maradnak az alternatív megoldások, a munkásszállók, a tanya, az albérlet és egyéb más elhelyezések. Ha kiszámolod, hogy mennyi egy hónap egy munkásszállón, vagy mennyibe kerül a legolcsóbb albérlet (általában ugye két havi kaucióval), mindjárt rájössz, hogy nem is olyan sok az az 5 millió forint.
Szóval lehet, hogy tényleg érdemesebb lenne előbb gondolkodni és számolni, mielőtt az ember nem tudom milyen oknál fogva elkezd összehordani "ezt-azt" ....

T. Kocsis Mihály

Nem értem az indulatait, nem értem miért így ír. Ön ugye a Máltai Szeretetszolgál at munkatársa akik Tudják Merik és Teszik. Nos, szó sincs betámadásról, szó sincs arról, hogy akár a MMSZE vagy az Újpalotai Családsegítő Központot bárki is támadná. Az önkormányzat azt csinál a területén amit akar, persze csak úgy, hogy ne sértsen jogokat. Én úgy olvastam Buzás Endre írása is erre próbálta felhívni a figyelmet. Azonban attól, hogy valaki mást gondol, még ne érezze magát feljogosítva at arroganciára.
Azt írja Ön: "Személyes véleményem pedig általában az ilyen kirohanásokról az, hogy semmiképpen sem segítik elő a problémák megoldását, a szakmai párbeszéd kialakulását" érdekelne, milyen párbeszédre gondol, erről a konkrét "takarításról" milyen széleskörű szakmai párbeszédet folytattak?
Az, hogy Ön mit un az magánügy.
Remélem sikeres lesz a program és az ott lakó embereket tényleg jobb körülmények közé sikerül elhelyezni, és nem hajléktalan szállókra vagy a kunigundába. Abban is reménykedni tudok csak, hogy az ott lévő emberek önként, saját akaratukból mennek el onnan, mert a szociális munka eszközei csak akkor hatékonyak.